Nemes András (1932-2016)

December 7-én, 84 éves korában elhunyt Nemes András, – ismerőseinek, munkatársainak csak Bandi, Bandika, Bandi bácsi –, a jászberényi Városi Könyvtár egykori igazgatója.  Ő volt a Könyvtáros – így nagybetűvel –, negyven éven keresztül.

Kezdetben kerékpáron, motorkerékpáron tanyai fiókkönyvtárakba könyvet szállító mindenes, később már 16 község módszertanos segítője. Két ízben, 1957-ben és 1967-ben a könyvtár megbízott igazgatója, majd 1982 és 1993 között az intézmény vezetője. A könyvtár a hatvanas évek végére teljesen kinőtte a tanácsháza földszintjén lévő helyiségeit. Bandinak a megyei tanács elnökénél sikerült „kijárni”, hogy a zsidó szövetség által árult zsinagógát könyvtárépítés céljára kapja meg a város. Igaz, a lapos tetős átalakítás nem volt túl szerencsés, de a könyvtár raktározási gondjai megoldódtak. 1982-ben a stafétabotot vezetőként Arató Antaltól, a könyvtár legendás, újító igazgatójától vette át.

Nemes András jól sáfárkodott az örökséggel, s ha új szolgáltatásra mutatkozott igény, azt is megvalósította. 1985-ben megkezdődött a videótár kiépítése, ugyanekkor indult látássérülteknek a hangoskönyv-kölcsönzés. 1987-ben jászsági újságok régi évfolyamait vásároltuk meg mikrofilmen. Nemes András igazgatósága alatt került hozzánk az első számítógép is, az a bizonyos Commodor 64, ami a gyerekek kedvenc játékszere lett. Folytatódtak a nem hagyományos könyvtári feladatként vállalt képzőművészeti kiállítások.

1989 nálunk is a „fordulat éve” volt. Ez év júliusában megalakult az Erdélyi Áttelepültek Jászsági Klubja. Az erdélyi magyarok keresték az elvesztett haza emlékeit. Nemes András – lévén székely származású – , már a román diktatúra idején is segítette székelyföldi rokonait, ismerőseit. Sokszor vitt ki gyógyszert, könyvet, vállalva az esetleges lebukást a román vámvizsgálaton. A rendszerváltás után a Jászberényt választó menekülőknek lakást szerzett, segített az álláskeresésben, és igyekezett idehozni az erdélyi kultúrát. 1991-ben „Szülőföldem Erdély” címmel nyílt kiállítás, Illyés Kinga művésznő csodálatos, gyertyafényes előadásával kísérve. 1992-ben mutatkozott be a Korunk című kolozsvári folyóirat, s Kádár T. Tibor „Kolozsvár körei” című gyűjteményes kiállítását is ekkor láthatta a közönség. Emlékezetes könyvtári esemény volt még ’89-ben az első városi 1956-os kiállítás, Tóth Pál Péter történész előadásával kísérve. Bandi szívesen adott helyet a „hajléktalan” új civilszervezeteknek. Az 56-os Szövetség is itt tartotta összejöveteleit.

Befejezésül egy önvallomás egy vele készült, 2007-es riportból: „Az egész életem a könyvtárban zajlott, ott kezdtem el a munkát, onnan mentem nyugdíjba. Amikor már nem dolgoztam, nagyon hiányzott az ottani közösség. Úgy éltünk ott, mint egy család.”

 

(Hasznos Rozália)