Szétszórtságában is tökéletes koncert

Az év koncertje Jászberényben: Braindogs, hirdette a plakát. Mi lesz ez? Hazai együttesekből ismert zenészek, koncert színpadokon, fesztiválokon, soul-blues esteken látott-hallott előadók.

Valamikor a 80-as évek közepén art-moziban színészként megismert, később bakeliteken hallgatott „csavargózene” királyának nótái és zenéje. Sokan kíváncsiak voltak erre a zenei élményre, amit Mikulás napján élhettek át az érdeklődők a Lehel Film-Szinházban. Nem volt érdemes kihagyni.

De kezdjük az elején! Mi is az a Braindogs? Nem fektetnek nagy hangsúlyt a népszerűségre, szinte alig lehetet találni valamit róluk a neten, bár a legnépszerűbb videó megosztón sok koncertrészletük fellelhető. A zenekar egyszeri tisztelgésként indult jó néhány éve Tom Waits születésnapján, aminek olyan elképesztő sikere volt, mind a közönség – mind a résztvevők oldaláról, hogy a mester születésnapja (december 7.) tájékán évek óta összejönnek. Az alkalmi formáció neve az egyik Tom Waits-album címéből (Reindogs) vett szójáték. És hogy valóban nagykutyák-e az „agykutyák”, felesleges kérdés.

A londoni Ian Siegal-t többen a legtehetségesebb fehér soul-blues énekesnek tartják számon (maga Tom Waits is elismerően nyilatkozott róla az egyik lemeze kapcsán, ami valahogy a kezei közé került.) A grazi Ripoff Raskolnikov blues gitáros, több mint húsz éve visszatérő vendége a hazai színpadoknak, egyike Közép-Európa legjobb dalszerzőinek. Frenk, vagyis Torma Gábor a Hiperkarmában dobol, Varga Laca, basszusgitáros a PUF-ban. Nagy Szabolcs személyében jó eséllyel a legjobb hazai blues zongoristát tisztelhetjük. A Quimby szerzőpárosaként tette le névjegyét az ütőhangszeres Varga Lívius és a gitáros Kiss Tibor.

Apropó Kiss Tibi, őt sokan várták ezen az estén, de sajnos betegeskedés miatt nem állhatott színpadra. Viszont így szerepet kapott a koncerten egy amerikai zenész Londonból, aki jászberényi feleségével hosszabb ideig, itt helyben megtalálható. Dan Davis zenélt hasonló tribüt együttesben, Angliában és jól ismeri Tom Waits szerzeményeit is. Mint hasonló zenészkörökben forgolódók, közösségi oldalakon keresztül találtak egymásra, és meghívták vendégként, egy-két számban közreműködőnek. Az már csak a koncert előtti összehangoláson derült ki, hogy szeretnék, ha Dani énekelné az egyébként Kiss Tibi által előadott számokat. Így nemcsak különleges zenei effektekkel, de énekével is szerepelhetett. „Óriási élmény volt ilyen ismert és kiváló zenészekkel együtt szerepelni!”- mondta a koncert után.

Spontán létrejött együttes, és ez a spontenaitás a repertoárban is meglátszott: minden énekes hozott magával két dalt, s ennyi az egész. Nem próbálnak, csak leülnek, hogy szívből-lélekből zenéljenek. Ám, nem csupán az előadók többségének a zenei identitását alapozza meg a blues, hanem a legendás példaképét is. Ennek megfelelően az előadásra szánt dalok a blues jegyében választódtak ki elsősorban, az egyébként igen színpompás életműből.

Ian Siegal már az elején magához ragadta a kezdeményezést, no meg az ének mikrofont. Hangja pedig pontosan az a rekedtesen búgó és néha ércesen harsogó közötti, amire ezek a dalok íródtak. Ripoff hozta a bluesos gitáralapokat, rekedt orgánumának persze néhány dal is jutott. Sőt amit még soha azelőtt nem láttunk táncolt! Lívius olyankor tört a hátsó sorból a frontvonalba, mikor úgy érezte, hogy fel kéne pörgetni a tempót, mert hangulatban nem volt hiba, egy szál sem! Elhozta egyik nagyobb kiszerelésű ritmusparkját és nem sajnálta használni azt. Mindenek feletti volt Frenk tamjainak dobogása, a legjobb hagyományok szerinti lüktetést adott „rohanásnak”. Az egyetlen „nem szőrös hangú” énekes is ő volt, mikor a zongorához merészkedve, szólóban nyomott valami megkapó szépségű nótát. Jockey full of bourbon is elhangzott, viszkis nótáról lévén szó Ian énekelte, ahogy egy másik ilyen dalt is.

Olyan buli kerekedett, amit csak abbahagyni lehet, befejezni aligha. Előkerült Tom Waits talán legnagyobb slágere a Downtown Train is, gyönyörűséges énekváltásokkal, hangszeresen hosszan kijátszva. A legvégén Ian egy hátborzongató, extatikus, „salalalázásba” kergette a népet, ez tökéletes befejezése volt egy, a maga spontaneitásában, felszabadult szétszórtságában is tökéletes koncertnek. Az esti jelen – most már csak múlt – miatt nem főhet a fejünk, a kezdéskori két és fél óra jövőnk, ami ígéretesnek ígérkezett, felejthetetlen múltá vált, legalábbis egy jó darabig így lesz.

Ahol a világon Weits megjelenik, ott kultuszt teremt. Jászberényben a Braindogs tette dalaival ugyanezt, ha egy szóval kellene összefoglalni: zseniálisan!

Fotó: www.jasznaplo.hu

Demeter Gábor

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?