A Jászkun Kerület kapitányai

Rangos előadással folytatódott a Jászok Egyesülete előadás sorozata november 21-én a fővárosban, a Pest megyei városházán. Farkas Vince Kristóf lapunknak összefoglalta az 1745 és 1876 közötti időszakról szóló előadása lényegét.

Az előadásban röviden áttekintem a keletről jött kunok és jászok eredetét és magyarországi történetét. Összefoglalom a kun és jász kapitányi intézmény középkori gyökereit és röviden érintettem a Jászkun Kerület XVII. századi létrejöttét, társadalmi és földrajzi összetettségét. Bár a tárgyalt korszak óta 140 év telt el, mégis sikerült a Jászkun Kerület tisztségviselőinek megmaradt emlékeit összegyűjteni és érzékletes képet alkotni egykori anyagi viszonyaikról.

A fontosabb emlékek között van Vágó Ignác jászkapitány lakóháza, az Eördögh család jászberényi lakóháza, Dósa Pál Szűz Mária oszlopa, síremlékek, személyes tárgyak: festmények, bútorok és dísztárgyak, Halmay József jász kapitány aradi fogsága alatt hímzett zsebkendő, Illéssy (III.) János nagykun kapitány börtönben készített emléktárgyai.

A Jászkun Kerület tisztségviselői között jól megfigyelhető egy jelentősebb ”elit társaság”, akik a kerületek hivatalait uralták. Ide tartoztak a jász kapitányi és főjegyzői rangot viselt Dósák, a kiskun kapitányként tevékenykedő kunszentmiklósi Márok, a XIX. században a Mihálkovicsok és a Pethesek. Tulajdonképpen – bár jelentős kihagyásokkal –, a vizsgált korszakban meghatározóak maradtak a kisújszállási Illéssyek és a kiskunhalasi Péterek is.

A Jászkun Kerületben élt tisztségviselőket iskolázottságuk és társadalmi helyzetük alapján a szűk honorácior réteg fölé kell helyeznünk, ezért úgy vélem, hogy a családi és társadalmi helyzetük miatt a kerületeken belül önálló rétegnek is tekinthetjük őket. A jelenleg rendelkezésre álló csekély adatok alapján úgy vélem, hogy a helyi kerületi társadalomtól az országot és az új szokásokat jobban ismerő tisztviselők életmódjuk miatt – lakáskultúra, öltözködés, szokások –, a Jászkun Kerületben úttörőek lehettek, és feltehetően az újítások terjesztésében is élen járhattak, ide értve a kertkultúrát, az étkezési szokásokat és az olvasott és olvasásra ajánlott irodalmi műveket.