Mozart karácsonyi kiadásban

2016-12-01 Gergely Csilla 0 Comments

Rákász Gergely koncertorgonista már visszatérő vendége a jászberényieknek ilyenkor, karácsony tájékán. Idén advent első vasárnapján tisztelte meg helyi közönségét remek orgonamuzsikájával és az elengedhetetlen zenetörténeti kulisszatitkokkal, érdekességekkel.

A közönség abból ugyan már mit sem látott, hogy Holle anyó mesebirodalmából hogyan varázsoltak orgonával és vetítővászonnal felszerelt koncerttermet alig két óra alatt, de éppen ez volt a cél. És a remélt köszönetnyilvánítás sem maradt el a Remény vasárnapján.

A Lehel Film-Színház közönsége nagy tapssal fogadta a tőle megszokott eleganciával színpadra lépő Rákász Gergely orgonaművészt. Ezúttal a 260 éve született Wolfgang Amadeus Mozartnak állít emléket koncertkörútján, melynek egyik állomása volt Jászberény.

Ahogy ő fogalmazott, a koncertet a Mozart által is képviselt szabadkőműves eszme három vezérfonalára fűzte fel: a szépség, a bölcsesség és az erő esszenciája mentén. A szépség jegyében hallhattunk variációkat arra a francia gyermekdalra (Ah! vous dirai-je, maman!), amelyet mi Hull, a pelyhes fehér hó címmel ismerünk, de felcsendültek a Kis éji zene, azaz egy szerenád dallamai is. Természetesen a nem maradtak el a zeneművek hátterét feltáró érdekességek sem. Akik ismerik, már tudják, hogy Rákász Gergely nemcsak kiváló orgonaművész, de rátermett előadó is. Így invitálta a hallgatóságot Mozart világába, aki most is minden bizonnyal a társaság középpontja lenne különcségével és tehetségével egyaránt. „Képzeljük el, hogy Mozart most is itt van és szelfizik velünk a háttérben, majd a koncert után bulizunk egy jót!”

Egy orgonakoncert nem lenne teljes Bach nélkül, így a matematikai pontossággal megkomponált g-moll fantázia és fúga is bekerült a repertoárba. Ugyanúgy, ahogy Beethoven csodálatos, szívekhez szóló darabja, melyben hallhattuk, ahogy a holdfény belép a sötét szobába és megtörik a zongora tetején.

A sármos koncertorgonista a végére tartogatta a legnehezebb és tartalmasabb darabot. Mozart a XVIII. század számítógépeként is aposztrofálható bonyolult óraműszerkezetre írta az f-moll fantáziát. Ő nem tudott orgonán játszani, így nem gondolt például arra, hogy ha ezeket a dallamokat valaki mégis azon a hangszeren játszaná el, összeakadnak a lábai. De gyakorlott előadónknak ez sem jelentett akadályt. A mű kottára vetésének hátteréhez tartozik, hogy Mozart szabadkőművesként hitt abban, hogy az ember nemesíthető. E dalban a szenvedéllyel harcoló embert komponálja meg, aki a földi életben nehézségek közt vergődik, majd bepillantást nyer a Mennyországba, de onnan vissza kell jönnie és a látottakból erőt merítve harcolni tovább. Rákász Gergely ezzel a tartalmas koncerttel és hozzá fűzött ünnepi gondolataival kívánt áldott, békés karácsonyt közönségének.