A felfedezés öröme

Megrögzött koncertre járóként évek, lassan évtizedek óta keresem a lehetőségeket, legyen az klubkoncert vagy szabadtéri buli. Azt is megállapítottam már magamról, hogy túlságosan is „begyepesedett” zenekedvelőként szemléltem a világot az utóbbi időben.

Talán ez nem is csoda, hiszen ott voltam őrületeken, átélhettem dübörgést, és sokszor varázslatot. A hazai mezőnyt tekintve pedig leragadni látszottam a régi nagyoknál. Mivel, szeretem a jó zenét, mindig figyeltem a hazai tehetségeket, a friss hangokat, akik nem a nagy generációhoz tartoztak. Hallva a műfaj sok-sok rejtélyét, azt is tudom, hogy a feltörekvő együtteseknek sokkal nehezebb dolga van az ismertség felé vezető úton, mint a nagy elődöknek. Felfedeztem magamnak sokakat, akiknek a koncertjein hasonló érzések szakadtak fel belőlem, mint az elején emlegetett megmozdulásokon. Tudatosan kezdtem keresni a „gyémántokat”, mert zenei tehetségek terén nagyhatalom vagyunk.

A Cine Part Club múlt pénteken ilyen élményeket kínált. Elő­zenekarként a szolnoki fiatalokból álló 1LIFE, rockot játszó zenekart hallhattuk. Stílusukban és zenéjükben felfedezhető volt a Nirvána és a Slash hatása. Az angol és amerikai gyökerű rockzenéből táplálkozó banda dalai mégis magyar nyelven szóltak. Fontosnak tarják ugyanis, hogy zenéjük üzenete a dalszövegek révén még könnyebben eljusson a közönséghez.

Azt este főszereplőjét a Blahaloui­sianát nem ismertem. Mikor kiderült, hogy ők lesznek a klub vendégei, természetesen a világhálón megkerestem a fiatalokat. A figyelem és érdeklődés azonnal gyökeret vert bennem. Vártam, hogy láthassam és hallhassam élőben is zenélni. Úgy szólalt meg Blahalouisiana ahogyan azt gondoltam, többszínű, táncolható gitárzenéjükkel űrt töltenek be a kortárs magyar könnyűzenében. Az első gitárhangok után pedig, amikor meghallottam a karakteres hangú Schoblocher Barbara tökéletes, tiszta énekét, megértettem miért is jelölték őket az év felfedezettje címre.

A hatvanas évek és a modern amerikai dalszerzők által inspirált, blues-os, country-s elemeket alkalmaznak rockzenéjükben. A zene amit játszanak, anyanyelvében angol, muzikálisabban tudják így gondolataikat kifejezni, de kellenek a hazai közönségnek a magyar nyelven íródott számok is. A magyar dalaik szövegcentrikusak, jobban dominálnak bennük az érzelmek, az angol számaik inkább örömzenék. A magyar szöveg elindít egy gondolatot a fejekben, az angol meg jólesik. A közönségre nagyon jó hatással volt a Magamban még, a Without Me végén pedig nagyon jól érezték magukat.
Jó volt felfedezni ezt a végtelenül szimpatikus társaságot. Keresni fogom az alkalmat, ahol ismét átélhetem ezt az élményt, s aki még nem kóstolt bele zenei világukba, ne hagyja ki!

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?