Az életmentő könyv

Veszteségek ajándéka címmel Singer Magdolna író, mentálhigiéniás szakember, gyásztanácsadó tartott előadást november 3-án, csütörtökön a könyvtárban. Halottak napján, elhunyt szeretteinkre emlékezünk, ebből az alkalomból hívták meg az írót, akit a könyvtár munkatársa Szarvas Lászlóné köszöntött.

Singer Magdolnánál 41 évesen méhnyakrákot diagnosztizáltak – mely furcsamód élete legnagyobb ajándékává vált –betegsége leküzdése után gyökeresen megváltozott az élete. A kórházban látva a vizsgálatokra várakozó idős betegeket, megnyílt feléjük a szíve, ekkor döntötte el, hogyha felépül, ilyen esetekkel szeretne foglalkozni. Önkéntes munkát vállalt, empatikus képességének köszönhetően tíz évet töltött haldokló betegek mellett gyásztanácsadóként, átsegítve őket életük legnehezebb és egyben utolsó pillanatain. Szintén tíz éve már gyász-, valamint válás és újjászületés csoportokat vezet a Budapest Hospice Házban.

A gyászcsoportok tagjai kéthetente találkoznak, melyen nemcsak a fájdalmat dolgozzák fel, hanem önbecsülésüket is megerősítik a tréningek során. Egy gyászoló sokszor nem úgy látja el a mindennapi feladatait, mint a haláleset előtt, a szétszórtság pedig önbizalomvesztést szül. Ilyenkor segít a gyásztanácsadó rávilágítani a életében sikereire, jó tulajdonságaira.

Tanácsként elmondta, jó, ha át tudjuk élni a gyászt, nem szabad elmenekülni előle, mindenkinél más a búcsúzás lezajlási ideje, közeli hozzátartozónál akár három év is lehet. Természetes az önsajnálat, a harag – át kell élni az érzést. Verbálisan vagy akár naplóírással is segíthetünk a fájdalom kiadásában.

A meghallgató félnek sokszor nincs gyakorlata a gyászoló vigasztalásában, hiszen a kultúránk nem fektet erre nagy hangsúlyt. A gyász olyan dolog, ahol be kell látni, hogy nincs megoldás – hangzott el Magdolna gondolata. Egykori tanára Polcz Alaine nagy hatással volt rá, átsegítette kétségbeejtő helyzetén. Válófélben, ötvenöt évesen azt mondta neki „Magdi most kezdődik az életed!”

Ekkor érezte azt, hogy a veszteségek valójában ajándékok, de erre csak utólag jövünk rá. Példaként Az asszony a fronton című könyvére hivatkozott, mely Alaine életéről szól, aki nagy atrocitásokat élt meg fiatal lányként, hiszen a fronton, többszörösen megerőszakolták, később pedig ebből kifolyólag nem lehetett gyereke. Erről úgy vélekedett, hogy nem szeretné újra átélni, de mindennek helye volt az életében.

Körei-Nagy Katalin, mint moderátor a közösségi oldalakon figyelte meg, hogy rengeteg idézetet teszünk az online felületre, és ezekkel azonosulva próbáljuk feldolgozni a veszteségeket. Azonban, az írónő nem gondolja, hogy ezzel magyarázható a sok idézet. Szerinte a veszteségek feldolgozásában az segít, ha valakinek beszélhetünk a fájdalmakról. Segíthet az optimizmus, a hit, a humor, viszont ha ezek nem jelentenek megoldást, akkor a legfontosabb, hogy szembe kell nézni a problémával, és ezt követően szakemberhez fordulni.

A beszélgetés során a legérdekesebb kérdés az volt, hogyan tudja függetleníteni magát mások problémáitól? Természetesen ez nem mindig egyszerű feladat Singer Magdolna számára. A legmegindítóbb fájdalom a vetélés, ilyen történetek hallatán nehéz visszatartani könnyeit. Az asszonyok álmában síró babák és az Áldatlan állapot című könyv nagyon megrázó volt, hiszen kis babák elhalálozásáról szól.

Az írónő szerint keveseket érintenek a témái, így a sikereit nem feltétlenül a visszajelzésekben látja, sokkal inkább a gyászcsoportba járó személyek életén. Bár példának okáért, volt amikor olyat olvasott, hogy „Singer Magdolna könyve az életemet mentette meg.”

A beszélgetés után a közönség soraiból tettek fel kérdéseket a hallgatók. Személyesebb, közvetlenebb hangulat alakult ki, a kérdezők olyan témákat is érintettek, mint a túlvilág, illetve, hogyan beszéljünk egy óvodás gyermekkel a halálról. A rendhagyó válasz – a lehető legőszintébben –, meglepő volt, hiszen a gyermekeknek sok esetben kitérően beszélünk róla „csak elaludt, elköltözött” és hasonló kifejezéssel. Ezzel viszont összezavarjuk a kisebbeket. A haldoklónak szintén nehéz elmondani a valóságot, de a hazugság csak falat emel. Őszintén kell beszélni velük, a végső remény lángját megőrizve. Az idő múlásával a kérdések is elfogytak, így a tartalmas estén elmélázva indultak haza a résztvevők.

Szabó Lilla

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?