Nálad vagy nálam?
„Én nagyon tudok szeretni, csak az a baj, hogy ezt kevesen veszik észre.” Csütörtök este a Főnix színpadán Bata Éva színésznő szájából hangzott el ez a mondat. Ezt a magvas gondolatot bizonyára sok – a párkapcsolatok útvesztőiben bukdácsoló –, embertársunk magáénak érzi.
Szókimondó, pajzán, vicces, elgondolkodtató, hogy csak néhányat említsek a Dumaszínház – Füge Produkció A szerelem zsoldosai című darabjának jellemzői közül. A párkapcsolat boldogságfelhőin úszó, vagy a magány szakadékában vergődő férfiakat és nőket jelenített meg Bata Éva és Vinnai András. A szerelem tipikus lépcsőfokait járták be laza láncolattá fűzött szkeccs jeleneteken keresztül a párkereséstől az egymásra találáson át a szakításig. A sokszor arcpirítóan szókimondó szövegek, a megénekelt vagy a plüssnyulakkal elbábozott erotika a humor oldaláról közelített az elemi ösztönökhöz. Az álszentség palástját ledobó szavak meztelen valósága mégis meg tudott maradni a jó ízlés határain belül, a látottak és hallottak csupán kacajt, nem felháborodást váltottak ki a nézőkből.
Nevetünk, mert magunkra ismertünk a párkeresés szerencsétlenkedéseiben, az önámító szingli szerepében, a tévedések, mellényúlások megvilágosodásában, a párra talált szerelmesek képzeletbeli tükrében, vagy a csalódás tengerében fuldokolva. Aki megnézte az előadást választ kaphatott például olyan fontos kérdésre, hogy mikor érik meg a kapcsolat a nyílt puki szintjére, de az is kiderült, hogy a nyulak sajátosan értelmezik a répa használatát. A gegek láncolatán át a néző eljutott a boldog végig, ahol megbizonyosodhatott arról, hogy egyszer mindenki párra talál, még a macskamancsú és a sprőd hajú szerelmesnek is van lehetősége feltenni a nagy kérdést: „Nálad vagy nálam?”.
A nyolcvanas évek dizájnját idéző frizurák és villámsebességgel váltott ruhák önmagukban is szórakoztató elemei voltak a színháznak. A fülbemászó, ugyanakkor blőd szövegekkel megírt dalok és a hozzájuk csatolt csípőriszálós koreográfiák sziporkázó jelenetei voltak a darabnak, ami egy perc révedezésre sem hagyott időt. Érdekesség, hogy a forgatókönyvet András édesanyja, Vinnai Andrásné jegyzi, aki a darabot csupán a fiók számára írta. Milyen szerencse, hogy nem volt zárva az a fiók!
a BerényCafé újságírója.
