Mi azonosuljunk a többséggel!

A Jászság parlamenti képviselőjét, Pócs Jánost inkább az egyéni választókról szoktuk kérdezni. Ezúttal a Jászság gazdasági-politikai erejéről, lobbijáról, és az október 2-i népszavazás tanulságairól érdeklődtünk.

Rövid időn belül találkoztunk a munkaerőhelyzetet tárgyaló fórumon, röplabda meccsen, de ott volt Böjte Csaba mellett Jászladányban, százéves polgárt köszöntött Jánoshidán, míg Pusztamonostoron, Újszászon, Tiszasülyön gazdasági eseményen járt, de láttuk a jászsági gyerekek tévévetélkedőjén, és sorolhatnánk. Mi az ilyen találkozások haszna, tanulsága?
Minden rendezvényre elmegyek, ahová meghívnak, még akkor is, ha ez olykor négy-öt települést érint egy napon. Szeretek és szükségét is érzem, hogy találkozzam az emberekkel, megismerjem a véleményüket, ugyanis ezekből tud okulni, táplálkozni egy politikus. Ezeket az észrevételeket, véleményeket tudjuk beépíteni a kormányzati munkába. A Fidesz frakció is ugyanazt vallja mint én, hogy a képviselőknek nem a fővárosban, a parlamentben kvaterkázó embereknek kell lenni, akik aztán időnként választási időszakon kívül is elmennek a körzetükbe és ott megmondják a tutit. Nem a frakció és a kormány véleményét kell erőltetni, és a mi arcunkra szabni az emberekét. Ellenkezőleg! Menjünk az emberek közé, mi azonosuljunk a többséggel, és az ő vágyaikat, akaratukat emeljük kormányzati szintre. A kormány kitűzi célul a lehetetlent, hogy elérjük a lehetségest.

Ebben a megközelítésben hogyan ítéli meg az október másodikán, a kvóta népszavazás alkalmával történteket?
Ezen a napon formálisan a népszavazás nem lett érvényes, nem ment el a szavazók több mint ötven százaléka országosan leadni a voksát. A Jászság azonban kiemelkedően teljesített, amiért ezúton is köszönetemet fejezem ki mindenkinek. A résztvevők 98 százaléka egyetértett a megfogalmazott kérdéssel, nem kívánja, hogy a magyar parlament megkérdezése nélkül csoportosan betelepíthessen az Európai Unió migránsokat Magyarországra. Ez a százalék egyébként jelentős, a kormányt támogató tömegeknél is nagyobb összefogást bizonyít. Tanulság az, hogy amit a saját bőrünkön nem érzünk, az bizonyos értelemben – legalábbis cselekvésre ösztönző módon – nem létezik.

Ugyanezen a napon a Jászságban helyi választások is voltak.
Jászkisér 2010-ben a Jobbik fellegvárának lett kikiáltva, mivel akkor nyerni tudtak. Most meggyőző fölénnyel a mi jelöltünk kapott bizalmat. Az ott élők megnyugodhatnak, megint az építkezés, a nyugodt munka ideje következhet a rombolás helyett. Jászszentandráson szoros küzdelemben 29 szavazattal nyert a független jelölt, akit korábbi választáson a Fidesz támogatott.

Térjünk vissza még Budapestre, onnan szemlélve otthonunkat. Mennyire tud lobbizni a Jászság országgyűlési képviselője az itteni emberekért, cégekért?
Számszerűen megközelítve a kérdést, az elmúlt két évben ötvennyolc milliárd forint központi forrás érkezett a Jászságba. Ez a családi költségvetéshez szokott emberek számára irdatlan összeg, nincs viszonyítási alap, hogy kevés vagy sok. Segít talán a megítélésben, ha elmondom, hogy más választási körzetekben a ciklus egésze alatt örülnének ekkora összegnek.

Ha a sok pénznél tartunk, most tették közzé a 33 leggazdagabb magyar listáját. Közülük négyen jászok. Köztük az első és a kilencedik helyezett is. Jó ez nekünk? Mit tapasztal, szeretjük a nagyvállalkozókat?
A Jászságban a nagyvállalkozók járulékbefizetése negyvenmilliárd forintot tesz ki, és huszonötezer embernek adnak munkát. Ha azt is hozzáteszem, hogy a kormány ezermilliárdokat fordít arra, hogy emelje a minimálbért, a garantált minimálbért akkor azt mondhatjuk, hogy a kormány szereti a nagyvállalkozókat. Megtehetné, hogy megszorongatja őket, azonban más országok példájából okulva a cégek elmennének akár más országokba is. Akkor munkahely sem lenne, és persze munkabér sem. Nagy felelősség ez, amit kényes egyensúlyozással kezel a kormány, hiszen való igaz, hogy alacsony a bérszínvonal, amit emelni kell. Partnerként kell a nagyvállalatokkal egyeztetni kormányzati szinten – itt helyben is –, elismerve szerepüket, érdemüket és felelősségvállalásukat.

Önnek milyen a kapcsolata a nagyvállalkozókkal?
Büszke vagyok rá, hogy a Samsung, az Electrolux, a Jász Plasztik vezetőivel, ahogy másokkal is, kifejezetten jó a kapcsolatom. Az összhangot kell megtalálni minden esetben. Nem kis erőfeszítésünkbe került, hogy a Thyssenkrupp a Jászságban hajtsa végre több tízmilliárdos zöldmezős beruházását. A végső szakaszban, mikor már csak magyarországi városok maradtak, Hódmezővásárhely és Jászfényszaru között dőlt el a versengés. Az autópálya közelsége is számított, de a Jászság vonzása legalább ennyire fontos volt. Ami jó Fényszarunak, az jó a Jászságnak, a megyének és az országnak is.

A cégek idecsábítása nagy dolog. Legalább ennyire érdekes, hogy az itt működők hogyan próbálják meg érdekeiket érvényesíteni.
Félreértések elkerülése végett nem arról van szó, hogy a nagyvállalkozók hasítsanak, mint kés a vajban. Tisztességesen megfizetik a kirótt adót, támogatják társadalmi felelősségvállalás keretében a környezetüket. Nem több előnyért, hanem tisztességes megélhetésért emelnek szót. Természetesnek gondolom, hogy nagyobb felelősségükhöz, nagyobb befolyás is tartozzon. Erről szól a partnerségi megállapodás sorozat, amelyben a cégek működési körülményeinek javítása érdekében a kormány is kötelezettséget vállal, főleg útépítésekben és infrastruktúra-fejlesztésekben. Párbeszédről van szó, amelynek értelme és célja a közös jobbítás szándéka, az előrehaladás.

Hétköznapi ember nem lát bele ezekbe a folyamatokba. Hogy működik ez a Jászságban?
Adóbefizetéseikkel a cégek teremtik meg a lehetőségét az állam fenntartásának, a fejlesztéseknek. A nyugati demokráciákban több évtizedes szemlélet az adózók jelentős befolyása, az, hogy legyen beleszólásuk, hatásuk arra, mire fordítódjanak a beszedett adók. Ez az igény támogatandó és elismerendő. Furcsa, hogy olykor cégek, családok sorsáról olyan politikusok döntenek, akik még soha nem teremtettek egyetlen munkahelyet sem. A TÁMOP rendszere meggyőzően bizonyította: sportágak lendültek fel az által, hogy a befizető társaságok látták támogatásuk irányát és értelmét.

Ha jól értjük, a kormány hallgat a vállalkozókra. Van erre példa a Jászság esetében is?
A mi vállalkozóink nem véletlenül ennyire sikeresek. Ötleteiket többször sikerült a frakció és a kormány elé vinni, sőt beépíteni. Például Darázs István az osztatlan közös területek rendezéséről tett igen jó javaslatot, Kasza Lajos pedig többet is, az ő javaslata volt a meghatározó abban, hogy a cégek járulékcsökkentése kerüljön béremelésre – ami napjainkban valósul meg. Mindenki megértette az érveit, hogy ők is a világpiacra termelnek, ahol a versenytársak alacsonyabb járulékkal olcsóbban tudnak megjelenni. Ugyanakkor béremelésre is szükség van. Ezt a kettőt szerencsés összekötni, úgy, hogy az állam által a járulékcsökkenéssel biztosított forrásból béremelés valósuljon meg. Így a dolgozók is boldogulnak, és a cég versenyképessége is megmarad.