Keresztre feszített szabadság
A szabadság kéthétnyi mámorából ágyú és géppuskatűz robaja ébresztette fel hatvan évvel ezelőtt Magyarországot. 1956. november 4-én összetört egy álom. Erre emlékeztünk péntek délután az egykori szovjet laktanya udvarán, ahol megkoszorúztuk a hős szovjet parancsnok márványtábláját.
1956. november 4-én délután öt órakor Jászberényben megállt az idő. A nagytemplom óramutatója belemeredt az ágyúlövés pillanatába, majd az órát és a Szent Koronát hordozó barokk torony lángolva porba hullott. A jászok főtemploma, ősi hitünk jelképe elesett, úgy ahogy a szabadság rogyott térdre a megszálló idegen erők erőszakának áldozatául. Városunkban hat jászberényi polgár és két szovjet katona esett el a harcok folyamán. Mártírhalálukra és a forradalom leveretésének évfordulójára emlékeztünk a hatvanadik évforduló gyásznapján. Tisztelettel gondolunk arra a kivégzett szovjet tisztre is, aki hű maradt a berényieknek tett ígéretéhez, és nem volt hajlandó lövetni a városlakókra. Parancsmegtagadásért kivégezték. Személyét még homály fedi, talán a titkosítás feloldásával, tizenöt év múlva megismerhetjük ki volt ő és mi történt pontosan.
Az ünnepségen Metykó Béla helytörténeti kutató idézte fel az elárult forradalom végnapjainak eseményeit. „Az 1956-os magyar forradalom verte az első szöget a kommunizmus koporsójába” – idézte a szállóigévé vált gondolatot Metykó Béla. Az országos történésekről és a helyi eseményekről is hallhattunk a megemlékezés során. Az áldozatok emléke előtt neveik felsorolásával tisztelgett az előadó. Beszélt a megtorlás szörnyűségeiről, a börtönbe vetettekről és a verőemberekről is név szerint megemlékezett. „Magyarországon keresztre feszítették a szabadságot” – idézte egy bölcs parasztasszony szavait, aki ebben a néhány szóban ki tudta fejezni mindazt, ami akkor történt.
A megemlékezést Mária Sándor Mennyből az angyal illetve Zas Lóránt Novemberben című versének szavalata tette emelkedettebbé. Az ünnepség a szovjet parancsnok emléktáblájának koszorúzásával zárult, ahol a város nevében Szatmári Antalné alpolgármester, valamint a civil szervezetek és pártok képviselői helyezték el a hála virágait. Mert tudjuk, a szabadságharcot ugyan sikerült vérbe fojtani, de az akkor elültetett eszmeiség magvait nem irthatták ki a magyar nép lelkéből.
a BerényCafé újságírója.
