Jászapáti város 625 éves története 4. fejezet: Jászapáti 1901 – 1945 között

1901-ben Törőcsik Ferenc jászapáti kovácsmester elkészíti templomunk ma is látható díszes főbejárati nagykapuját, mely híven tükrözi a századforduló helyi kézművesiparának magas színvonalát. Ugyanebben az évben a település elöljárósága elhatározza a város ma is használatos névalakját, „Jászapáti” – formájában.

1902: Jászapátiban megszületik Hubay Kálmán – újságíró, politikus, a Nyilaskeresztes Párt alapítója, illetve 1940-ig (Szálasi hazaérkezéséig) annak vezetője.

1904: A város híres szülötte, Vágó Pál, Szirmai Antal társaságában elkészíti templomunk szekkóit.

1905: Kinematográf érkezik a településre. A nagy érdeklődésre számot tartó bemutató a mozgókép elődje, amely fényképeket vetít gyors egymásutánban, melyek mozgások látványának illúzióját keltik. Kikövezik a Heves-, Jákóhalma-, Alsószentgyörgy-, illetve Szentandrás irányába vezető utakat, ezek az ún. MacAdam utak.

1912: Épül a Királyi Katolikus Főgimnázium impozáns épülete a hevesi út mellett.

1914-1918: A Jászság is részt vesz az 1. világháború harcaiban, a 29. Honvéd Gyalogezred-, a 68. Császári- és Királyi Gyalogezred-, valamint a 13. Jászkun Huszárezred soraiban. A szerb-, az orosz-, a bukovinai-, a csángóföldi-, a szlavóniai-, valamint az olasz frontvonalakon szolgálatot teljesítve katonáink gyakorlatilag a Monarchia minden jelentősebb hadműveleti területén jelen vannak, a négy évig tartó harcok során 3.500 hősi halottal áldozva a haza oltárán. Jászapátiból 257 áldozatot tartanak nyilván a feljegyzések, kiknek neveit ma is olvashatjuk a világháború áldozatai emlékművének talapzatán.

1928. október 15-én elhunyt Vágó Pál festőművész, az utolsó jászkapitány, Vágó Ignác fia. A városba több ezer ember érkezik a híres művész temetésére, melyről a korabeli néma filmhíradó is tudósít.

1938: Négy tanyasi iskola épül a város határában. Érdemes megjegyezni, hogy ez már nem Klebersberg Kuno kultuszminiszterségének időszaka, a város számbeli gyarapodása, illetve oktatási igényei mégis indokolják a tudásba történő befektetést.

A Jászság a 2. világháborúban:
Katonáink a „nagy háborúhoz” hasonlóan minden jelentősebb hadi eseménynél jelen vannak. Pontos nyilvántartás nincs, de legkevesebb 303 hősi halottat tart számon Jászapáti. A városon a frontvonal 1944. november 12-én vonult át. Reggel 6 órától észlelik a német és magyar egységek az első felderítők közeledését Jászkisér irányából, 7 órától már teljes erővel támadnak a 2. Ukrán Front egységei. A délelőtt során a front átvonul a városon, és délutántól Jászdózsa irányában fejlődik tovább. A harcok során szovjet repülők két német páncélost kilőnek az egykori ún. „Keresztkocsma” előtti kereszteződésnél. Belövést kap a Gimnázium épülete, több polgári lakóház is megsérül, a polgári áldozatok száma 8 fő, a német védők súlyos veszteségeket szenvednek.

A front hátországába kerülve a szovjetek 73 polgári személyt hurcolnak el „malenkij robotra”, akik közül 24-en soha nem térnek haza, 116 gyermek marad árván.

Budapest ostromát jó ideig Jászapátiból vezényli a II. Ukrán Front főparancsnoka, Rogyion Jakovlevics Malinovszkij marsall.

Tisztelt Olvasó! A cikksorozat végéhez érve meg kell jegyeznem, hogy a terjedelem végessége miatt számos olyan fontos esemény, személy, periódus kellett, hogy szükségszerűen kimaradjon írásomból, amely méltán tarthat számot közérdeklődésre. Ilyenek – többek között – a Tanácsköztársaság időszaka, a világgazdasági válság hatásai, a vészkorszak eseményei, a kitelepítések, a kuláklisták, padlássöprések, az államosítás kora, a rendszerváltás máig feldolgozatlan történései, jelenkori események, híres szülötteink monográfiái, etc.

E hiányosságok ellenére is bízom abban, hogy sikerült elmélyíteni honismereti tudásanyagunkat e kis áttekintő cikksorozat által. Ezúton szeretném kifejezni köszönetem a kutatásban nyújtott segítségükért Szikszai Mária, Molnárné Szikszai Klára, a Városi Könyvtár és Művelődési Központ dolgozói, Szikszai Brigitta, valamint Nagy Melinda és Vincze Róbert részére.

Szerző:
Borbás Zoltán

A cikksorozat során felhasznált források: Vándorfy János: Jász-Apáthy város egyházának múltja és jelene (1995); Rusvay Lajos: Jászapáti története (2003); Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (1942); Szabó László: Jászság (1982); Szikszai Gábor: Helyismereti olvasókönyv az „én falum – Jászapáti” – történetéhez (1980), Az én falum negyven éve 1944 – 1984 (1984); Molnár István: 1848 a jászapátiak emlékezetében (kézirat – 1972); Rédei István: Jászok és Kunok az 1848-49-es szabadságharcban (1989); www.wikipedia.org.