Mindig volt feladat…
Nézi az ember Jutka néni arcát, és nem látszik rajta, hogy kilencven éves. Pedig éppenséggel pontosan annyi, mert születésnapján jártunk nála a múlt pénteken.
„Érdekes, fiatalabb koromban mindig idősebbnek néztek” emlékezett Kispál Dezsőné Jutka néni, akit, megélve ezt a szép kort, Ferencvári Csaba, a körzet önkormányzati képviselője a város nevében virággal köszöntött, valamint a társadalmi megbecsülés és tisztelet kifejezéseképpen készült emléklapot is átadta.
E jeles napon Hortiné dr. Bató Edit, a Jász Múzeum igazgatóasszonya is köszönteni érkezett Jucika nénit, aki sokat hozzátett a Jászság méhészetéről végzett gyűjtőmunkájához és az abból készült könyv anyagához. Mert az ünnepelt néhai férjét követően méhészettel is foglalatoskodott. Harminc évig dolgozott az állami gazdaságban, Újerdőn és a méntelepen, volt bérelszámoló, majd könyvelő, mellette üzemi konyha raktáros is. „Hiányzik a csavargás a piacon. Térültem-fordultam, be-beszaladtam a múzeumba. Szerettem beszélni mindig”– meséli. Szerinte, a hosszú élet titka: „ne felejtsen el az ember bolondozni, és hogy mindig volt feladat”. Közben előkeríttet egy régi cserépedényt, egy szép csecses korsót – ami foltozott, ugyan, de múltunk egy darabja –, és Editke által a múzeumnak adja, gyarapítsa ez is a gyűjteményt.
Az ünnepi asztal finomságai között mézes puszedli is kóstolható. „Édesanyám receptjét kicsit átalakítottam, mert volt idő, mikor a szaporodó unokáknak, dédunokáknak ez volt a karácsonyi ajándék. Volt olyan év, amikor 1300 darabot csináltam belőle”– mondja büszkén. Unokából hét, dédunokából tizenegy számlálható, akik közben gyorsan belopakodnak a szobába – elterelve Jutka néni figyelmét egy nagy fényképes tablóval, amelyen a családfa látható. Valamennyien körülveszik szeretettel, – nagy meglepetést okozva ezzel az ünnepeltnek – ami talán minden ajándéknál értékesebb.
- Jászkürt Újság 2024 / 6. szám - 2024-03-20
- Rímek ritmuszuhataga - 2024-03-18
- Szabadság és szerelem jegyében - 2024-03-16