A forradalom Jászberényben

1956-ban népünk szinte egységbe forrva szembeszállt elnyomóival, küzdött egy jobb, emberi rendszerért, és küzdött egy független Magyarországért. Emlékezni szeretnék azokra az eseményekre, melyek 60 évvel ezelőtt városunkban, és főleg pedig arra és azokra az eseményekre, melyek az egykori Sztálin, ma Lehel vezér téren történtek.

Tekintsük át röviden, hogyan alakultak az események szűkebb pátriánkban, városunkban. Jászberényben ez idő tájt két katonai egység állomásozott, az Öreg laktanyában egy szovjet páncélos alakulat, az Új laktanyában pedig a Magyar Néphadsereg 50. tüzérezrede.

Október 24-én 0.30-kor a budapesti események hatására a magasabb egység a tüzérezrednél riadót rendelt el, de a laktanyát nem hagyták el, menetkész állapotban várták a további parancsot. Ezen a napon a helyi szovjet katonai parancsnokság felkereste az alakulatot a katonai ténykedés összehangolása érdekében. A két alakulat kölcsönösen összekötő tisztet küldött egymás laktanyáiba. Felvették a kapcsolatot a helyi polgári-közigazgatási és pártszervekkel, és megtették a szükséges intézkedéseket az esetlegesen szükségessé váló objektumok, szervek megvédésére. A tüzérezred 1956-os eseményeit összefoglaló jelentéséből tudjuk, hogy az alakulat katonáitól október 25. és 30. között négy alkalommal kértek segítséget karhatalmi feladatok végrehajtására, tömegoszlatásra, rendfenntartásra és vezető funkcionáriusok védelmére Nagykáta (2 alkalommal), Kóka és Jászárokszállás községekből.

A budapesti eseményekről értesülve a Járási Kiegészítő Parancsnokság parancsnoka összetartást rendelt el. Október 25-én a Járási és a Városi Pártbizottság fegyvereket kért és kapott a tüzér laktanyából. A Járási PB három karabélyt, a Városi PB két pisztolyt és 16 db puskát kapott a Fémnyomó és az Aprítógépgyár részére.

Október 26-án a tüzérezred parancsnokához távmondat érkezett a hadosztály-parancsnokságtól, melyben az állt, hogy a párt- és tanácsi vezetőket telepítse be a laktanyába, hogy megvédje őket az esetleges támadásoktól. Somogyi Jenő ezredparancsnok beszélt a két párttitkárral és megígérte, menedéket nyújt a hozzá forduló hivatalnokoknak. Ezután a legfontosabb objektumoknál katonai őrséget állított fel, és megszervezte azok védelmét. Ezt közösen végezték a szovjet katonákkal.

A városi lakosság a Kossuth rádió szűkszavú tájékoztatásaiból, a Szabad Európa Rádió adásaiból és az újságokból tájékozódott az eseményekről. Legjobban értesültek a TEFU dolgozói voltak. A gépkocsivezetők folyton utaztak, így hozták és vitték a híreket, a későbbi események egyik mozgatórugói is ők lettek.

A forradalmi hangulat 25-26-tól érezhetően erősödött. 25-én, vagy 26-án felsőbb utasításra a középületekre kitűzték a nemzeti zászlót, fellobogózták a várost. A gimnazisták a nemrég kapott Bocskai-sapkájukra nemzeti színű szalagot tűztek. Az utcákon és az üzemekben a forradalmi eseményeket tárgyalták. Közben a Kárpátaljáról Magyarországra vezényelt szovjet páncélosok a városon áthaladva erődemonstrációkat végeztek. Szovjet katonák is őrizték a város egyes pontjait és a városba bevezető utakat.

Október 25-től elkezdődött az üzemi munkástanácsok szervezése, melyek megalakulását 26-tól az országos párt- és állami vezetés is elismerte. Ezt maga Kádár János jelentette be. Megyénkben maga a pártbizottság hívta fel a lakosságot a munkástanácsok és forradalmi tanácsok megválasztására, nyilvánvalóan azért, hogy kézben tudják tartani az eseményeket és a saját embereiket is be tudják oda vinni.

A városban az első munkástanács az AKÖV-nél alakult meg. Október 26-án este elhatározták a szovjet emlékmű ledöntését. 27-én reggel a rendőrségtől tájékoztatást kértek ez ügyben, azok hozzájárultak, csak azt kérték, hogy azt ne robbantással végezzék. Utána a városházán a tanácselnöknek bejelentették ebbeli szándékukat, majd az Aprítógépgyárba, a Fémnyomó- és Lemezárugyárba és a Tanítóképzőbe mentek, csatlakozásra szólították fel a munkásokat és diákokat. A tüntetők nemzeti színű zászlókkal feldíszített teherautókon vonultak be a városba a Rákóczi úton a szovjet emlékműhöz.

A szobornál Imre Béla lelkesítette a tömeget, majd néhány társával együtt bement a gimnáziumba, és a gimnazisták is kivonultak tanáraikkal együtt a gimnázium zászlajával a szoborhoz. A tömeg egyre nőtt, hazafias és szovjetellenes jelszavakat skandáltak, és követelték a szobor ledöntését. – 9 óra előtt néhány perccel a térre érkezett egy Jászberényben dolgozó budapesti tehergépkocsi. Kötelet kötöttek a kocsira és az emlékmű tetejére. A gépkocsi meghúzta a kötelet, és az emlékmű eget rengető tapsvihar mellett ledőlt. „Felhangzott a Himnusz, a tömeg könnyes szemmel énekelte” – olvashatjuk Erdész Sándor krónikájában.

A ledöntött szobornál Baranyi Árpád IV. osztályos gimnazista elszavalta a Nemzeti dalt, többen beszédet mondtak, majd a tömeg Imre Béla vezetésével a Járási Pártbizottság felé indult. Itt Árvai József első titkár felolvasta a Megyei Forradalmi Tanács követeléseit és kijelentette, hogy e követelésekkel a Járási Pártbizottság tagjai is egyetértenek.

A jászberényiek ezen követeléseket magukévá tették. A követelések tartalmazták a kompromittált személyek eltávolítását a pártvezetésből és a kormányból, Farkas Mihály és társai perének nyilvános tárgyalását, a tervgazdaság felülbírálását, a kereskedelmi szerződések nyilvánosságra hozatalát, az urán és az alumínium békés célokra és magyar érdekekre való felhasználását, bérrendezést és a nyugdíjkorhatár leszállítását, az erőszakos tsz-szervezések megszüntetését, a beszolgáltatási rendszer felülvizsgálatát, a lakásviszonyok javítását, barátságot a Szovjetunióval teljes egyenlőség alapján, szolidaritást a lengyel néppel, barátságot Jugoszláviával, teljes vélemény- és sajtószabadságot, szabad képviselőválasztást, a Szovjetunióban elítélt hadifoglyok hazatérését, a szovjet csapatok haladéktalan kivonását, végül pedig március 15-e és október 6-a ünnepnappá nyilvánítását.

Innen a tömeg a Kiegészítő Parancsnokságra ment, ahol Torma százados parancsnok kijelentette, a Kieg személyi állománya is magáévá tette ezeket a követeléseket. A tüntetők ezután a rendőrség előtt csoportosultak, ahol Somogyi Jenő százados ezredparancsnok javasolta, válasszanak egy bizottságot, és váltsák le a mostani vezetőket. 10 főből álló Ideiglenes Forradalmi Bizottságot állított össze, kérte a jelenlévőket, ezt fogadják el, őt pedig bízzák meg a bizottság elnöki teendőinek ellátásával. Ez megtörtént.

A bizottság bement a Városházára, Somogyi százados az elnökkel tárgyalt, s gyakorlatilag átvették a város vezetését és irányítását. – Közben a városháza erkélyéről Szigeti István és Bathó Péter beszélt a tömeghez, hol buzdították őket, hol pedig csendesítették az elégedetlenkedőket.

A városi Forradalmi Tanács október 28-án délután alakult meg Munkás-Paraszt és Katonai Forradalmi Tanács néven 18 taggal Somogyi Jenő százados vezetésével. Ekkor az országban már tűzszünet volt és új összetételű kormány. A szovjet csapatok kivonása elkezdődött Budapestről. Ezen a napon, október 28-án a politikai vezetés az előző napok megmozdulásait nemzeti demokratikus eseménynek nyilvánította és az ÁVH-t feloszlatta. Győzött a forradalom – a kedélyek csillapodtak.

A forradalmi tanács fő feladatának tekintette az élelmiszerellátás biztosítását, a közrend megszilárdítását, a sztrájkok beszüntetését és a termelés újraindítását, az üzemi munkástanácsok megalakítását és az élelmiszerküldést Budapest lakosságának.
Azonban tudjuk, a meghirdetett tűzszünet csupán egy hétig tartott. Ezt az időt a Budapestről kivont szovjet csapatok soraik rendezésére használták fel. A fővárostól 10-20 kilométerre összpontosítási körletet foglaltak el, karbantartották a harci technikát, kiegészítették a személyi állományt, feltöltötték az üzemanyag-, lőszer- és élelmiszerkészleteiket. – Megkezdődött a keleti határon a szovjet csapatok beözönlése az ország belsejébe.

Október 30-án éjjel az 50. tüzérezredet elvezényelték Jászberényből Budapest védelmére. A laktanyában csupán a tisztesiskola katonái maradtak. Az ezreddel a parancsnoknak is el kellett mennie. – Új helyzet állt elő, új forradalmi tanácsot és új elnököt kellett választani. Az új tanács október 31-én alakult meg „Jászberényi Járási, Városi, Nemzeti Forradalmi Bizottság” néven 42 taggal Potemkin Károly vezetésével. Ebben az időben Jászberény lakosságának kb. 70%-a a mezőgazdasághoz kötődött. Már az előző és a mostani bizottság összetétele is vitát váltott ki a lakosság körében, ugyanis mindkét bizottságban kevesen voltak, akik a mezőgazdasági lakosság érdekeit képviselték. A forradalmi tanács vezetői kijelentették, hogy a munkások nem engedik ki a vezetést a kezükből.

Az új bizottság előtt is fő feladatként jelentkezett a közrend védelmének további biztosítása, a nemzetőrség megszervezése, a városban állomásozó szovjet katonai alakulattal való jó kapcsolattartás kialakítása, és esetleges katonai támadás esetén a város védelmének megszervezése.
A tanács vezetői november 1-én a Városházán, 2-án pedig a szovjet laktanyában tárgyaltak a szovjet alakulat vezetőivel. A tanács vezetői megígérték a víz-, a villany- és az élelmiszerellátás biztosítását, a szovjetek pedig megígérték a városban kevesebbet mozognak, a városba vezető utakról az őrséget bevonják, és ha bármilyen parancsot kapnak a magyarokkal kapcsolatosan, értesítik a Forradalmi Bizottságot.

Két dologról még mindenképpen meg kell emlékeznünk. Az ország sok területével ellentétben Jászberényben a pártok nem alakultak meg – voltak ugyan próbálkozások – mondván, még zűrzavarosabb lenne a helyzet. A mezőgazdasági termelés biztonságának érdekében ugyancsak nem engedték meg a termelőszövetkezetek szétverését.
A nemzetőrség megszervezése még október 28-án elkezdődött. A rendőrségtől független nemzetőrséget hoztak létre, dr. Altordai Sándort nevezték ki parancsnokává. Fegyvereket a rendőrségtől, a laktanyából és a Kiegészítő Parancsnokságtól kaptak. A nemzetőrök a különböző közintézmények és középületek őrzésén kívül járőrszolgálatot is teljesítettek, valamint segítették a körzeti rendőrök munkáját.

Az ifjúság szerepe az 1956-os forradalomban, hasonlóan az 1848-ashoz, igen jelentős volt. A diákság és az ifjúmunkások szervezkedése, szervezése a megye több területén elkezdődött, de Szolnok megyében városi szinten önálló ifjúsági szövetség csak Jászberényben jött létre. Járomi József, a könyvtár vezetője és Erdész Sándor múzeumigazgató nevéhez fűződik a megszervezése. 240-en, vagy többen jelentkezhettek a szervezetbe, Harmaduk katonaviselt személy volt. November 1-én volt a hivatalos alakuló ülésük a Lehel Szálló nagytermében, és Járomi József lett a vezetőjük. Felfegyverzésükre és eskütételükre november 3-án került sor a börtön udvarán. A szervezet tagjai fegyverviselésre is jogosító igazolványt kaptak. Fegyveres kiképzésük másnap kezdődött volna, azonban a november 4-i események ebbe már beleszóltak.

Feltétlenül meg kell emlékeznünk négy Budapestről érkezett egyetemistáról, akiket a Fővárosi Egyetemi Diákbizottság küldött Jászberénybe az ifjúság, illetve a nemzetőrség szervezésére. Név szerint: Pintér Lajos orvostanhallgató, Gedai István és Kosztya Lujza bölcsészek, valamint Liszkay Tamás joghallgató, akik november 4-ig maradtak a városban. Szorosan együttműködtek a rendőrséggel, és hathatós segítséget nyújtottak a fiataloknak és a nemzetőröknek.
A forradalmi tanács lehetőségeihez képest igyekezett mindent megtenni a város védelme érdekében és az esetleges szovjet támadás kivédésére. Felmérték a lehetőségeket, az emberi és technikai erőt, fegyvereket hozattak, a tüzérezred eltávozása után tartalékos pótezred szervezését kezdték el, a két gyár védelmére tüzérségi lövegeket helyeztek ki, és megkezdték a nemzetőrök lélektani felkészítését az esetleges harcra. Azonban mindhiába.

A hazánkban tartózkodó és a héten érkezett szovjet csapatok november 3-án este elfoglalták kijelölt elhelyezkedési körletüket, és elérték a támadási hadművelethez szükséges készenlétet. Mintegy 60 ezer fő szovjet katona állt készen a „Forgószél” nevű hadművelet végrehajtására, csupán a jelszót várták. A jelszó: „Mennydörgés”, november 4-én hajnali 4 órakor hangzott el, s ezzel kezdetét vette Budapest ostroma és Magyarország megszállása.

A lakosság ezekről reggel a rádióból értesült. A Jászberényben állomásozó szovjet katonai alakulat passzív maradt, így a város védelmének szervezése tovább folyt, de a fiatalok védelme érdekében a FISZ-t délelőtt lefegyverezték, és vezetőjük, Járomi József az esküjük alól felmentette. A délelőtt folyamán még fegyverekért indultak Tápiószecsőre. A Szentkúti templom és a Nagytemplom tornyába figyelőszolgálatot szerveztek. Megszervezték a szovjet laktanya környékének figyelését, ezt diáklányok végezték. A város védelmének szervezésébe bevonták a november 3-án este tiszti továbbképzésről hazaérkezett Varga Ferenc őrnagy ezredparancsnokot. – Somogyi százados csak megbízott parancsnok volt. – Varga őrnagy tapasztalt katona volt, 1928-tól szolgált a honvédség kötelékében, tájékozódott, felmérte a helyzetet, próbált a hatvani páncélosoktól segítséget kérni – mindhiába, nem kapott. Igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, azonban az események délután már egészen másképp alakultak.

A városban máig él egy legenda, szóbeszéd, mely szerint a szovjet laktanya parancsnoka nem hajtotta végre a támadásra vonatkozó parancsot, ezért még aznap agyonlőtték. Ezt eddig semmilyen más forrás nem erősítette meg. viszont tény, hogy a jászberényi szovjet katonai temetőben van egy sír, melynek felirata magyar fordításban: „Névtelen szovjet katona – 1956.” – Miért névtelen 1956-ban: A valósághoz állunk közelebb? – Valószínű. Az ENSZ különbizottsága jelentésének 168. pontjában is meg van említve – név és helység nélkül ez az esemény. Kérdés: honnan tudhatták ezt 1957-ben New Yorkban?

Nevének kiderítésére több próbálkozást tettünk, de eredménytelenül. Ennek három oka lehet: 1. parancsmegtagadás esetén a szovjet Katonai Ügyészség nem vizsgálta ki az eseteket, a kivégzetteket hadi veszteségként írták le. 2. a magyarországi 1956-os szovjet katonai intervencióval kapcsolatos iratokat az Orosz Föderáció Fegyveres Erői Vezérkara Központi Archívumában őrzik a podolszki levéltárban. Ezeket az iratokat személyiségi okok miatt 75 évre zárolták, tehát 2031-ig nem kutathatók. 3. Nem tudjuk, milyen iratok lehetnek a KGB levéltárában 1956-tal kapcsolatban, titok fedi a KGB levéltárának mélyén szunnyadó iratok lapjait.

A városba három irányból vonultak be a szovjet csapatok, Hatvan, Nagykáta és Jásztelek felől. Ezek nem jászberényiek voltak, hanem idegenek, feltehetően a II. gépesített gárdahadosztály katonái.

A bevonuláskor máig tisztázatlan okok miatt tűzharc keletkezett. A város elleni támadás következtében kigyulladt és porba hullott a Főtemplom gyönyörű barokk tornya a rajta lévő Szent Koronával, és leégett a templom tetőzetének egy része is. Belövést kapott a Bíróság emeleti szintje, és a telekkönyvek egy része elpusztult. Találatot kapott a Lehel Szálló kupolája, kiégett a Kucza köteles főtéren lévő műhelye, a főtér összes kirakata lövöldözés áldozata lett. A Lehel Vezér Gimnázium összes ablakát golyók találták el, és a tantermekben a golyók helyei 1957 nyaráig, a helyreállításig láthatóak voltak. A lövöldözés kb. egy órán át tartott, de szórványos lövöldözések még éjfél körül is voltak.

A szovjetek elfoglalták a Kiegészítő Parancsnokságot és a tüzérlaktanyát is. A laktanyából az összes fegyvert és lőszert elvitték, feltörték a raktárakat, felszereléseket vittek el, feltörték a pénztárt és kifosztották a kantint. Az így keletkezett kár akkori értéken 974.544 Ft-ot tett ki, olvashatjuk az ezred 1956-os eseményeiről készült jelentésben.

A főtéri tűzharcnak hat magyar és két szovjet halálos áldozata, valamint 60-nál több magyar és hat szovjet sebesültje lett. Egy 1957. eleji jelentés szerint akkori értéken számolva a főtér épületeiben keletkezett kár 1.114.079 Ft volt.

Szerző:
Besenyi Vendel