Szavakon túli kapocs

2016-10-20 Demeter Gábor 0 Comments

Klubozni jó! A klub, mint tudjuk a rock, a jazz, a blues éltető eleme, szülőhelye, porondja. Ahol a zenész nem sztár, ahol egy méterről láthatod, és ahol ő is közvetlenül érezheti a kontaktust közönségével, akár a szünetben a büfében is.

Péntek este újra ilyen hely volt a Cinepart Club, a mozi galériáján, ahol a Message to Hendrix koncertezett Tátrai Tibi mentorukkal megerősítve. Ha valaki szereti Hendrix-et, akkor ez volt az a program, amit nem volt szabad kihagynia.

A tribute-olást megelőzően a Rock a Drog helyi formáció tolmácsolta számokkal indult be a közönség lábjáratása. Majd rövid átszerelést követően, dobogóra lépett Közép-Európa, sőt talán a kontinens legütősebb, legeredetibb „hendrixiánus” csapata, a Message to Hendrix. Azt hiszem, az ő elkötelezettségüket nem kell nagyon fejtegetni, a névből egyértelmű. Klasszikus trió felállásban játszottak, és zenei képességeik, felkészültségük lehetővé teszi, hogy a lényeget emeljék ki. Például a megszólalást, ebben szeretnek minél eredetibbek lenni, minél autentikusabb eszközökkel operálni, gondolok itt a Marshall erősítőre vagy a Stratocasterre.

Sosem egy az egyben játsszák a számokat, egyfajta keretként használva azokat beletöltik saját energiáikat, és jól kitombolják magukat benne. Ezt a közönség is átvette és mindenki teljes átéléssel folytatta a bulizást, akár értő fülekre talált a zene, akár nem.

És még hátra volt Tátrai Tibusz. A Vadászat remekmű ütős számával kezdett és több Hobo szám is felidézésre került a hallgatóság kitörő örömére. Mikor a gitár eszköz csupán, a lényeg valami teljesen más. Mágikus. Mikor a zenész minden hangba belehal, és mindegyikbe újjászületik – vagy valami ilyesmi, nem tudom megfejteni. A hírek szerint ilyen volt Hendrix és bizton állítom ilyen Tátrai Tibor. Ilyenkor minden hang egy csoda, ami természete folytán megismételhetetlen. A gitár, ahogy szól, belénk tép, átölel, jobb emberré formál. A legtökéletesebb pillanatok azok voltak, mikor Tibusz megőrült a hangszerével. Időst, fiatalt, rockert, jazz-rajongót teljesen mindegy, másodperc alatt berántott bármilyen hangulatba. Szavakon túli kapocs, olyan szint, amikor a tökélyig gyakorolt technika sokadlagos csupán. Igazán nehéz volt szavakba önteni, elmesélni mi is történt ezen a kellemes pénteken. Leginkább úgy lehetne röviden összefoglalni: Odamentünk. Megőrültünk! Hazamentünk. Ennyi. Ennyi elég is. Pokoli erejű produkció volt. Rettentően jól éreztem magam, de nemcsak én tettem így.