Slam nem idegen városunkban sem

2016-10-20 Demeter Gábor 0 Comments

Slam poetryt hallhattunk a mozi galérián, október 11-én este Bárány Bence és Pion István vendég slammerekkel.

Mi is az a slam poetry? Idegen szó, rögtön látszik, hallatszik. Essünk neki, üssünk fel egy szótárat, akár egy tojást. Lássuk, mit is jelent ez a szó. De érdekel ez valakit is? Akarunk ajtóbecsapódás költészetet hallani? Ugye nem? Hívjuk inkább simán slam poetrynek, aztán lefordítjuk egyszer, ha tudjuk.

Mitől slam a slam? A szerző saját szövegét mondja el, mert megírta. Szemtől szemben van a hallgatósággal, őket is bevonva olykor az előadásba. Véleményezni is fogják, a jó slam elnyeri jutalmát. A slammer nem költő, még akkor, sem ha verset ír. A slammer kitapasztalja a történet elmesélését, rögzültek benne elemek, rájött, hogy adhatja át a hallgatóságnak legteljesebben a szöveget. Gyakran van adott téma, ezen kívül kultúrtörténeti jelentőségű forrásokból táplálkozik a szöveg.

A slamben gyakran írnak át ismert verseket, így óriási asszociációs bázis van. Nagyon jó, ha meg tudja szólítani a közös tudatot. A slammer előadó, aki a hallgatóságnak készül, és ha megértik egymást, érzelmeket és gondolatokat ébreszt. Szóval, ha ez nekik jó, akkor szeretem slamnek hívni.

Tényleg olyan a slam, mintha egy szellem bekebelezne mindent, ami a szerző által elmondott szöveg és belefér három percbe? Önmagában egy slammer által elslamelt slam, se slam. Egy slam nem slam, sok különböző slam után látjuk át, hogy akármi lehet. A slam, az maga a mozgalom. Mert eddig egymástól elszigetelt beszélők és hallgatók megnövekedett igénnyel rendelkeznek az élő beszéddel, ami örömet szerez a közönségnek. De három perc néma csend is lehet slam, ha jól ki van találva.