Telített hangszőnyeg

Ezt én nem vagyok hajlandó elmesélni! Nincs is meg hozzá a tollam, a tudásom, de nem elsősorban ezért. Hanem aki nem volt jelen, az itt leírtakból az is olyan tisztán, lehengerlően kaphassa az élményt, ahogy nekem érkezett!

Az Őszi Művészeti Hetek rendezvény sorozatának kiemelt eseménye volt Lajkó Félix október első péntekén elhangzott koncertje a Lehel Film-Színházban.

Lajkó Félix zenéje mindazon zenei hagyományokból gazdagon merít, melyek kiskorától befolyásolták mindennapjait, ez pedig a folk; a Vajdaságban megismert népzenék, a magyar, a cigány, és a román népzene is. A zenéje alapját a hangszere érzékenysége és sokszínűsége adja. Nem játszik semmilyen új stílusú muzsikát, csak járja a maga útját, rögtönöz és zenét komponál. Nem tesz különbséget zenei stílusok és irányzatok között; játszik népzenét, klasszikus muzsikát, rockot, bluest, jazzt és improvizatív dallamokat.

Figyelem a színpadot ahol van három ember, meg három népi hangszer. Látom hogyan lakja be Lajkó Félix, Bresnyó Antal és Szabó Csobán Gergő körbe állva, egymásra figyelve – hegedű, brácsa, bőgő. Az őrült ritmikában egyre több jó helyen kihagyott hang helyére találnak izgalmasabb változatokat. Egy hihetetlen érzékenységgel és tempóval vibráló kéz a vonón és a húrokon….

Hosszú utazás veszi kezdetét, ahol a nem létező határokat feszegetve, történetek hangzanak el, intenzitás – és tempóváltások zűrzavarosnak tűnő rendje. Valami elmondhatatlanul eszelős, ahogyan egymás vonójátékát a végtelenségig díszítik, amikor mindannyian együtt teremtik nekünk az örömöt, olyan telített hangszőnyeget szőve, hogy szinte ráfekhet a hallgató. Nem érdekli őket a közönség – senki és semmi a zenén kívül – haja száluktól a lába ujjukig süt belőlük, ugyanígy, ilyen pózoktól mentesen, ilyen révült mámorba játszanának egy néptelen síkságon is. Zenéjük kategorizálhatatlan és lenyűgöző, organikus, mégis mesterien cizellált remekművek. Ha érteni akarod, lemaradsz. Ha értelemmel közelítesz és tapsolni kezdenél, amikor halkulást észlelsz, de nem érzed a történetet, melléfogsz, mert még semminek sincs vége. Elkapták azt a megfogalmazhatatlan valamit, amiről még a mellényes ősz bajszú székely bácsik, öreg jazz és blues zenészek, prímások, a hegedű mesterei se tudnak csak hangszerükkel mesélni.

Másfél óra után befejezik. Mit szóljak ennél többet erről? Ezt hallani kell! Mert a zene akkor a legjobb, mikor látjuk a zenészt. Legközelebb ne hagyd ki!

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója, szerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?