Jászapáti város 625 éves története 3. fejezet: A Jászság a XVIII – XIX. században

A Redemptio. A török kor után újraéledő Jászságot, és a két Kunságot 1702-ben I. Lipót (1657-1705) osztrák főherceg, német-római császár, német-, cseh-, magyar király elzálogosítja a Német Lovagrendtől korábban fölvett hitel ellentételezéseképpen. Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy a Habsburg uralkodóház 1701-től minden anyagi erőforrását a spanyol trón megszerzésének szolgálatába állította, így került sor a Jászság elzálogosítására is a spanyol örökösödési háború finanszírozása érdekében.

I. Lipót (1657 – 1705)
A lovagrend jóindulattal sem nevezhető „gondos gazdának”. Megemeli az adóterheket (22.456 Ft/év), hiszen a kifizetett 500.000 rajnai aranyforintnak mielőbb meg kellett térülnie. A birtokba lépést követően a jászok elvesztik ősi kiváltságaikat, tulajdonképpen szolgai sorba süllyednek a jobbágyság intézményének bevezetésével. A Jászság és a két Kunság teljes erővel tiltakozik. Az 1715-ös országgyűlés megkísérli ugyan a hármas kerület kiváltságainak visszaállítását, azonban a meghozott rendeletet a Német Lovagrenddel betartatni lehetetlen.
1731-ben az uralkodó a Pesti Invalidus Kórház alapjából kifizeti a Német Lovagrendet, így új helytartó veszi át a hatalmat a térségben. Sorsunk azonban ahelyett, hogy jobbra fordulna még rosszabb lesz. Podharatzky bárót (az új helytartót) hatalmi túlkapásai miatt maga Mária Terézia váltja le posztjáról a heves tiltakozásnak engedve. Az adóterhek a korábbinak csaknem duplájára (40.000 Ft/év) emelkednek. A helyzet tarthatatlanná válik.

Mária Terézia (1740 – 1780)
A hármas kerület követei tárgyalásokat kezdenek a királynővel a redemptio (önmegváltás) létrejöttéről, mely végül 1745. május 6-án kelt oklevélben manifesztálódik, immár 567.900 rh. Ft ellenében. Fent leírtakból következően a királyi kincstár – a 43 év alatt lezajlott pénzügyi tranzakciók során – több mint 1.000.000 rh. Ft bevétellel gazdagodott.
A Jászság ugyan adósságba verte magát – gyakorlatilag erőn felüli kötelezettséget vállalva –, ugyanakkor visszaváltva ősi kiváltságait, szabadságát, ismét konjunktúra köszönt a térségre. Az egyedülálló kezdeményezés sikerét követően a térség társadalmi rétegződése új szegmensekkel bővül. Létre jönnek a redemptus (a megváltás során földhöz jutók) és irredemptus (a megváltásban részt nem vállaló) családok. Az így újonnan kialakuló birtoktestek alapjai a Liber Fundik (telekkönyvek), melyeknek köszönhetően ma is pontos listánk van a redemptioban részt vállaló személyek, családok neveiről.

A Rákóczi szabadságharc. Nem mellékesen az imént taglalt csaknem 50 esztendő alatt lezajlott a Rákóczi szabadságharc is. Az 1703-ban Esze Tamás vezetésével zászlót bontó hegyaljai felkelés szabadságharccá terebélyesedő konfliktusához a korszakban az egyik leggazdagabb jász településként számon tartott Apáthy 65 lovas és 87 gyalogos katona kiállításával járul hozzá 1705-ben. Majd 19 hősi halottal és 4 eltűnttel adózik a jászok számára mindig oly szent szabadság oltárán a harcok zárultával.

Különösebb harci cselekmények nincsenek a térségben, leszámítva, hogy Rabutin, az erdélyi császári haderő parancsnokának csapatai észak felé vonulva, 1706-ban feldúlják a várost, a lakosság jó része – hasonlóan a török korhoz – ismét menekülni kényszerül.

Említésre érdemes, hogy 1710-ben a vesztes Romhányi csata után a fejedelem hosszabb időtartamot tölt el Jászkiséren. Itt tartózkodását több, a település nevével ellátott levele is igazolja, melyek közül egynek a másolata ma is megtekinthető a jászkiséri helytörténeti gyűjteményben.

Háborútól háborúig. 1716-tól Apáthy évente 3 alkalommal tarthat országos vásárt, a következő évtől Heves-Iványt bérli a város az egri káptalantól, ugyanakkor megkezdődik a kiköltözés Kunszentmárton pusztára.

1718-ban 30 család települ végleg Kunszentmártonba, illetve 9 cigány család a mai Dankó – telep területére.

1730-ban a település címere megváltozik, elnyeri végleges, napjainkig használatos formáját. 1734-ben Mikoviny jóvoltából elkészül az első térkép, mely mind a 6, sugarasan futó, ma is meglévő főutat tartalmazza.

1739-ben a város történetének legsúlyosabb pestisjárványa szedi áldozatait. A 80 halott emlékére, illetve a járvány távoltartásának érdekében Apáthy megépíti fogadalmi kápolnáját, valamint évente 2 alkalommal (tavasszal és ősszel) fogadalmi búcsút rendez a temetőben, melyet a mai napig tart a közösség.

1773-ban megépül a Kálvária, 1803-ban pedig a főtéren ma is látható kőkereszt, a szentháromság szobor, illetve Vágó Ignácz jászkapitány háza, mely később fia, Vágó Pál szülőháza is lesz (1853).

1800-ban a tanács úgy rendelkezik, hogy idegenek nem telepedhetnek le a városban.

1808-ban felállítják a stációkat a temetőben, melyet 1823-ban bővítenek is, 1825-ben pedig utolsó alkalommal bővítik templomunkat, mely ezáltal elnyeri mai, végleges formáját.

1833: Az első gyógyszertár, 1844: az első magánorvos a településen.

1845 és 1847 között új városházát építenek klasszicista stílusban, mely magában foglalja a korábbi, 1765-ben épített, barokk stílusú városházát is.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Mielőtt a szabadságharc jászsági vonatkozásait kifejtenénk, pár szóban az előzményekről is emlékezzünk meg. Amint arról már az 1. részben is írtam, a jászkun virtus IV. Béla óta fogalom a magyar hadviselés történetében. A könnyűlovas harcmodort eleink kezdettől igen jól ismerték, kifejezetten alkalmasak voltak tehát az ütőképes huszárezredek sorainak feltöltésére. A redemptio megváltási összegén felül a Jászság (illetve a két Kunság is) vállalta 1.000 huszár kiállítását, mely nemcsak anyagilag, de humánkapacitás tekintetében is figyelemre méltó teljesítmény. Ebből következően az 1756-ban megalakuló Nádor Huszárezred 60% Jászkun, valamint 40% hajdúsági huszár hadrendbe állításával jön létre. A huszárezred tagjai végigharcolják Mária Terézia királynő tulajdonképpen minden jelentősebb hadjáratát, nagy harci értékű alakulattá avanzsálva, tekintélyes hadszíntéri tapasztalattal gazdagodva.

A pesti forradalom híre külhoni állomáshelyeken (Csehországban, Galíciában) találja a jászsági huszárokat, akik Kossuth hívó szavára tömegesen indulnak a haza védelmére. Elképesztő véráldozatok árán verekszik haza magukat, mert olyan idők járnak, „… amikor a haza parancsol …”. 650 huszár kísérli meg a szökést, de magyar földre közülük csak 256 érkezik meg, a többiek hősi halált halnak, vagy fogságba esnek. A küzdelmes hazautat hűen mutatja be Sára Sándor: 80 huszár című, 1978-ban alkotott filmje.

A Nádor Huszárezred megtizedelt állománya a Feldunai Hadtestbe kerül Görgei parancsnoksága alá. Az 1848 decemberi győri ostromtól folyamatosan részt vesz a harcokban, közreműködője a tavaszi- és a nyári hadjáratok tanítani való hadmozdulatainak is. Görgei elégedetten nyilatkozik több alkalommal is a jól képzett, bátor – nem egyszer vakmerő – jász- és kun lovas alakulatok teljesítményéről.

A harcok előrehaladtával a jászsági toborzások eredményeképpen újabb, a Nádor Huszárezred edzett alakulatainál lényegesen gyengébb harci értékű huszárezred alakul, a Lehel Huszárezred.

Tekintettel arra, hogy az „ifjúság színe java” a Nádor Huszárezredbe került a szabadságharcot megelőzően, a térség kénytelen az itthon maradottakból, a korábbi sorozások alkalmával alkalmatlannak nyilvánított férfiakból kiállítani verbunkját. A kor szlengje gúnyosan „Lehull Huszárezred”-nek nevezi a tapasztalatlan, lovagolni is alig – alig képes, fegyverforgatásban pedig kifejezetten járatlan egységeket, akik az első ütközetekben rendre szétszélednek, lepotyognak lovaikról.

Később azonban olyannyira belejönnek a hadakozásba, hogy a szabadságharc utolsó katonai összetűzését is az ő nevükhöz köti a hadtörténet, amikor 1849. szeptember 5-én Hetény mellett Csomortányi Lajos őrnagy vezetésével megütköznek egy kozák lovascsapattal. Ne feledjük, csaknem egy hónappal vagyunk a világosi fegyverletétel után!

A vesztes szabadságharcot követően Jász-Apáthy nagy becsben, tiszteletben tartja egykori honvédeit, akiknek hősies helytállásáról a mai napig megemlékezünk március 15-e alkalmával a temetőben található sírjaiknál.

50 év konjunktúra. A békeidőkre korábban is jellemző fejlődés újra töretlen. 1853-tól járási székhely Apáthy. 1863-ban Than Mór megfesti a Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló mellékoltár képet,

1880-ban megépül a főtéren a Kardos féle gőzmalom, mely épület homlokzatának negatívja ma is jól látható az egykori Járásbíróság déli tűzfalán.

1883 és 1885 között elkészül Újszászig a vasúti pálya. 1893-ban a település vagyonos rétegeinek igényét kiszolgálandó megépül az Úri Kaszinó, 1900-ban pedig az azóta sok funkciót megélt Királyi Járásbíróság. Vágó Pál – ugyanebben az évben – a Párizsi Világkiállításra megfesti a Huszárság Története – című történelmi pannóját.

Ezzel el is érkeztünk a XX. század vesztes világháborúkkal, zűrzavaros politikai időszakokkal terhelt évtizedeihez, egyszóval a sorozat befejező részéhez.
folytatása következik.

Szerző:
Borbás Zoltán

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?