Ötven év a gyermekekért

Két rendelés között érkezett a hívás, azonnal megragadta orvosi táskáját, piros kis autójába ült, és a tervezett szabadidejével mit sem törődve indult a kért helyszínre. Ezúttal nem beteg gyermekhez hívták, hívtuk. Arra kértük, hogy meséljen nemes hivatásáról, orvosi tapasztalatairól, a kicsik iránti önzetlen szeretetéről. Dr. Takács Edit házi gyermekorvost kérdeztük pályájának kerek ötven esztendejéről.

Elsőként mondana néhány szót szakmai életútjáról, orvosi előmeneteléről?
Hódmezővásárhelyen nőttem fel, ott végeztem az általános és középiskolát. 1960-ban vettek fel a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1966-ban végeztem. A diploma megszerzése után első kinevezésemet az akkor még épülő orosházi kórházba kaptam, s addig is a Balatonfüredi Szívkórház kihelyezett osztályán dolgoztam. Az új intézmény 1967 májusában nyitotta meg kapuit, ahol az új gyermekosztályon folytattam a munkát, majd csecsemő és gyermekgyógyászatból tettem szakvizsgát.

Innen vezetett az út Jászberénybe?
1969-ben nyertem el a jászberényi kórház megüresedett gyermekorvosi állását, akkor még a Szőlő utcában. Az első években itt éltem, az ügyeletes szobában, majd a Pipacs utcában kaptam bérlakást, ahol a férjemmel, Papp Gézával családot alapítottunk. Ő tősgyökeres jászberényi, sokan az Aprítógépgyárból ismerhetik, nyugdíjazásáig ott volt főkonstruktőr. Edit lányommal 1975-ben, két évvel később Gézával, majd 1980-ban Istvánnal bővült családunk. S, hogy közben praktizálhattam, anyósomnak köszönhetem, aki sokszor vigyázott a gyermekeimre.

Amíg más gyermekeit gyógyította. Annak idején mi vezette éppen az orvosi pályára?
Édesanyám alig negyven évesen hagyott itt bennünket, súlyos daganatos betegség következtében. Ekkor határoztam el, hogy a gyógyításnak szentelem az életem. A napokban került elő egy általános iskolai fogalmazásom, melyben már említem, hogy orvos szeretnék lenni. A gyermekgyógyászat iránti érdeklődésem az egyetemi évek során alakult ki, bár mindig is szerettem a kicsikkel foglalkozni. Döntéseimben rendkívüli támogatást és megértést édesapámtól kaptam, aki a legfőbb példaképem. Ő evangélikus lelkész volt és különös empátiával, bölcsességgel fogadta hozzá forduló embertársait. Életigenlése, optimizmusa átragadt ránk is. „Ha az élet csak citrommal kínál, csinálj belőle limonádét!” Akár ez is lehetett volna a jelmondata. Ha jól belegondolok, engem mindig jó emberek vettek körül, akár a családomban, az iskolában vagy a munkahelyemen.

Jászberényben 47 éve dolgozik, 39 éve házi gyermekorvosként. Ez idő alatt milyen kép alakult ki Önben a szakma társadalmi megbecsülését illetően?
Mindig igyekeztem szem előtt tartani azt a mondást, miszerint a beteg java a legfőbb törvény. Latinul így találkozhattunk vele: Salus aegroti, suprema lex esto. Mai napig fontos számomra, hogy alakul a kisbetegeim sorsa. Sokszor az éjszakai riasztás után sem tudtam lepihenni, mert azon járt az eszem, hogy vajon jó receptet adtam-e, megfelelő tanácsokkal láttam-e el a szülőket ahhoz, hogy a gyermek meggyógyuljon. Az ilyen jellegű feszültségek, izgalmak a szakmánk részei, viszont mindenért kárpótol az érzés, amikor a csemete, a család legféltettebb kincse a gyógyulás útjára lép. Ezért is különösen nehéz egy csöppség halála, annál nem lehet szörnyűbb érzés a szülő számára. A praxisomban nem fordult elő közvetlen gyermekhalálozás, a kórházi évek alatt viszont láttam gyermeket távozni az élők sorából.

Kik voltak emlékezetes páciensei?
Akit a legtöbben ismerünk, Farkas Ricsike. Ő súlyos, ritka immunbetegségben szenved, és több életveszélyes beavatkozást át kellett élnie fiatal kora ellenére. Ő Magyarország első élődonoros gyerek tüdőátültetettje. A kezelését nem én végzem, de figyelemmel kísérem a gyógyítását. Emlékezetesek számomra az ikerpárok és a fantasztikus lombikbébik. Mindig is szerettem a szakmámat, ez így volt jó, ahogy volt, jó orvosi gárdával dolgozhattam, dolgozhatok.

Pályája során elismerték a munkáját?
1986-ban a Jászberényi Szent Erzsébet Kórháztól, dr. Soós Jusztinától igazgatói dicséretet kaptam, majd a következő évben minisztériumi dicséretet. 2013-ban, a Város Napján vehettem át az Árpád-házi Szent Erzsébet egészségügyi díjat, ami igen fontos számomra. Felejthetetlen marad egy nagymama bókja, aki a rendelés végén érkezett unokájával és csodálta, hogy még akkor is mosollyal, kedves szóval fogadtam őket. Bízom benne, hogy ez a szimpátia kölcsönös a szülőkkel és a gyermekekkel is. Szeretettel gondolok minden kedves gyermekre és szüleikre, akik megtiszteltek bizalmukkal, s ezúton – de csupán orvos-beteg kapcsolatban – köszönettel búcsúzom is tőlük.

Hány beteget látott el a praxisában?
Körülbelül ezer gyermek tartozik az ellátási körzetembe, ahol októbertől dr. Szőnyi József helyettesít majd ideiglenesen. Remélem, hogy hamarosan új szakorvos érkezik a jászberényi gyermekek ellátására. Sajnálatos tény, hogy a fiatal kollégák többsége külföldön keres boldogulást. Holott Jászberény kimondottan élhető, szerethető város, és a főváros is elérhető távolságban van. Az utóbbi években sokat szépült a város, számos létesítménye van, amelyek megannyi lehetőséget kínálnak.

Hogyan telnek majd nyugdíjas évei?
Már megvan a repülőjegyem a lányomhoz, a vejemhez és egy szem kis unokámhoz, Mátéhoz Németországba. A családlátogatás mellett végre lesz időm olvasásra is, de szívesen látnék magam körül még több unokát, akik bearanyozzák majd a nyugdíjas éveimet.

„A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” Goethe

Gergely Csilla

Gergely Csilla

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Gergely Csilla

Latest posts by Gergely Csilla (see all)

Gergely Csilla

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?