Foltokból szőtt színes világ
Tíz éves fennállását ünnepelte a Berényfolt Foltvarró Csoport szeptember kilencedikén a Szent István Házban. Az elmúlt éveket felelevenítve számos programról, kiállításról és jótékonysági eseményről emlékeztek meg.
Jászberényben a foltvarrók tevékenysége évtizedekkel ezelőttre nyúlik vissza. Kezdetben mindössze négyen varrtak a foltvarró klubban, majd ez a szám az évek alatt több mint a duplájára nőtt, és így kilenc aktív taggal tevékenykedik a csapat. Ferencsik Ágnes a Berényfolt Foltvarró Csoport vezetője korábban nem gondolt arra, hogy varrjon. Viszont az életében tizennégy évvel ezelőtt nehéz időszak következett, ezért úgy érezte, szüksége van egy hobbira, amiben megtalálja önmagát, ez mára szenvedélyévé vált.
A foltvarrást, vagy más néven pecsvörköt, már az ókori Egyiptomban is gyakorolták. Régebben a szegényebb réteg praktikusság céljából hulladék anyagokat használt fel, így nem veszett el, csak átalakult a szövet. A korszerű foltvarrás, azonban mindinkább a művészet és a kreativitás fogalmát foglalja magában, nem az újrahasznosításét. Napjainkban legtöbbször új, minőségi anyagokból dolgoznak. Az időigényes, egyedi mintájú takarók három rétegből tevődnek össze. Leginkább varrógéppel dolgoznak, de van olyan minta is, amit csak kézzel lehet megvarrni, az pedig sokkal időigényesebb.
Tíz éve az első kiállítás szintén ebből a teremből indult, majd rendszeres kiállítók lettek a Jász Világtalálkozók rendezvényein. De nem kell messzire menni, a Szent Erzsébet rózsái című kiállítás munkái mai napig megtekinthetők a Szent Erzsébet Kórház szülészeti osztályán. Színvonalas és kulcsfontosságú rendezvény volt a foltvarrók életében a Foltbarátok határok nélkül című esemény, amelyre külföldről is érkeztek nevezések. Ezután hírt adtak a kiállításról Szombathelyen, Győrben, Balatonlellén, Miskolcon, és az ország számos pontján. Rengeteg foglalkozást tartottak, ami szintén a foltvarrás megismertetését szolgálta. Pályázatokat írtak ki, varrtak a szabadban a kék ég alatt, de jótékonyságból sem volt hiány. 2010-ben Felsőzsolcán az árvízkárosultak segítségére siettek a foltvarrók, és takarókat adományoztak a rászorulóknak.
Több óvodában is az ő munkájuk ad meleget az alvó gyermekek számára. Néhány óvónőnek annyira megtetszett a pecsvörk készítés, hogy a Berényfolt csapata tanfolyamot szervezett a tanulni vágyó pedagógusoknak. Ferencsik Ágnes kiemelte a szívpárna kezdeményezést. Rákos betegeknek készítettek párnácskákat, ami különösön közel áll hozzá és szívesen emlékszik vissza erre az időszakra, mivel a foltbarátoknak alapvető célja a jótékonyság és a segítségnyújtás. Sokak emlékezetében tisztán él az ajkai vörösiszap-katasztrófa, ahol az egyik károsult varródobozát és receptkönyvét pótolták a foltvarrók.
Polhammer Miklós egyetlen férfiként a csapatban, öltések helyett inkább ötleteivel segíti a munkát, hiszen mindig jól jön a férfi szem. A takarókról Miklós elmondta, hogy mindnek külön története van. Nem elég szépen varrni, kell kreativitás, játékosság és találékonyság. A pecsvörk felveszi a ritmust az egyfolytában fejlődő korral, így takarók mellett, táskákat, telefontokokat és kulcstartót is készítenek. Van, aki nemcsak kedvtelésből vagy jótékonysági célra alkot, hanem varrószakmája teljesedik ki benne.
A sok szép készítmény leginkább idős kezek munkája. Azonban ahhoz, hogy a hagyományokat őrizzük és tovább vigyük, mindig szükség van új emberekre, így szívesen várják az érdeklődőket, mert bárki elsajátíthatja a foltvarrás művészetét.
a BerényCafé újságírója.
- Szelektív hulladékgyűjtési tájékoztató - 2021-01-23
- Polgári családok rokoni szálai - 2019-07-19
- A hagyományokból építkező közösség - 2019-07-11
