Jászapáti város 625 éves története 2. fejezet: A Jászság a török korban

Jászapáti ma is bárki számára elérhető első írásemléke a templomunk keleti tornyának pillérén olvasható latin nyelvű felirat, mely magyar fordításban így szól: „Ezen épületet Horváth Lukács apátiszállási kapitány létesítette Szűz Mária születésének tiszteletére 1493.”

A felirat alján található évszám érdekessége, hogy annak második száma, az ún. „fél 8-as” jelöli a 4-et. Ez a ma már teljesen ismeretlen írásmód a késő középkorban bevett jelölési módozat volt. A torony XV. sz. végi építéséből arra következtethetünk, hogy bár a török fenyegetettsége vitathatatlanul erősödött a Jászság irányában is, ezen időszak még a konjunktúra, a nyugodt építkezés korszaka, nem pedig a pusztulásé, rombolásé. Ám ekkorra a jászok számára már alig 50 év függetlenség van hátra a „török rabigáig”.

1526: A Magyar Királyság Oszmán Birodalom ellen vívott élethalál harca eldőlni látszott Mohács mezején. Az egyenlőtlen, Dávid és Góliát harcához hasonlítható küzdelem arányait jól érzékelteti két adat:

A két birodalom korabeli terület-, és lakosság aránya 1:5 –höz, jövedelem aránya pedig 1:20-hoz.

1544: Hatvan török általi megszállása, a Jászság is ekkor kerül török uralom alá. Az Oszmán Birodalom fennhatóságát a terület fölött Jászberény palánkvárának megszállásával biztosítja tartósan, innen felügyeli, adóztatja a térséget.

1560: A hatvani szandzsák (szandzsák: török közigazgatási egység) összeírása említi Jász-Apáthy-t, mint török kézen fekvő falut.

Természetesen a Hatvanhoz legközelebb eső település, Jászfényszaru néptelenedik el először a jászsági falvak közül. Érdemes megemlíteni olyan, ma már teljesen ismeretlenül hangzó településneveket, mint pl. Borsóhalma, Rabang. E községek a török korban pusztultak el teljesen, ma már azt sem tudjuk pontosan, hogy a térség mely részén helyezkedhettek el.

1536, 1566: Két dokumentált török dúlás Jász-Apáthyn.

1552: Az Eger alá vonuló egyik fősereg felégeti Heves-Iványt.

1567: Jász-Apáthy lélekszáma mindössze 135 fő, a lakosság fele ekkorra már elpusztul a török dúlások következtében. Az apáthyak Gyöngyös, illetve a Felvidék (Gömör vármegye – Fülek), valamint a Zemplén irányába (Szerencs) menekülnek, a török kor alkonyultával sokan térnek majd vissza közülük szülőföldjükre. A Jászság teljes lakossága a török kor végére alig 4.000 fő!

Két dolgot érdemes megjegyezni a török uralom gazdasági jellemzői kapcsán:

Az első szempont, hogy az oszmán helytartóság gyakorlatilag minden létező dolgot adóztat, adórendszerének alapja azonban a Magyar Királyság meglévő adórendszere:
– Földesúri tized
– Egyházi tized: ezentúl nem a római katolikus egyházat, hanem a szultán kincstárát gyarapítja
– Harádzs: hadiadó, ingatlan után
– Kapuadó: eleinte 1 forint összegben, évente két részletben, Szent György és Szent Demeter napkor kellett fizetni
– Dzsizje: Állami adó az Oszmán Birodalomnak
– Munkaszolgálat teljesítése hadi célú szállításoknál és építkezésekkor

Természetesen mindezeken felül a fiúgyermekek elrablása és janicsárrá nevelése, valamint a lánygyermekek hárembe való kivitele is mindennaposnak számított a korabeli viszonyok között. A „mindennaposnak számított” kifejezést azonban e tekintetben nemcsak a fenti események bekövetkeztének gyakoriságára, hanem a cselekmények súlyosságára is értem. Tudni illik a kor szokásai és viszonyai között ezek a gyermekrablások nem nevezhetők kirívónak, különösen kegyetlennek, hiszen már az is egyfajta kegy volt a török részéről, hogy egyáltalán életben hagyta ezeket a gyermekeket, felismerve bennük a Birodalom számára hasznosítható erőforrást. Ez esetben tehát érdemes a korszakra jellemző értékrenddel – mely sem humanítárius, sem méltányossági jellemzőket nem ismer – közelíteni a török fennhatóság megítéléséhez.

A második szempont pedig az, hogy a török „nyírja a birkát, és nem levágja”. Ez alatt azt értem, hogy amennyiben az egyébként jelentős mértékű adóterhet a lakosság teljesítette – márpedig nem volt más választása -, akkor szabadon gyakorolhatta vallását (a török pl. nem térítette erőszakosan oszmán hitre a megszállt területek lakosságát), taníttathatott (ha maradt pénze és energiája).

A török kor végére szinte teljesen elnéptelenedő Jász-Apáthy-t a peres iratok 1640 –ben említik először.
1680: Pap még nincs a településen, János deák jár át Szászberekről keresztelni. Kovács István apáthy-i lakos egy harangot adományoz a templomnak.

E feljegyzésből világosan látszik, hogy van keresztelő a településen, tehát létezik, és szaporodik a lakosság. Továbbá szükség van harangra, következésképpen van templom, még ha valószínűleg romos állapotú is.

1683: A ruméliai hadtest veresége Bécs alatt. A Birodalom figyelme átterelődik a Földközi – tenger feletti uralom megszerzésének irányába.

1686: Buda, Kalocsa, Pécs, Szeged felszabadítása a török uralom alól, az országra és a Jászságra is rég óhajtott, konszolidált időszak köszönt.

1694: Új paróchia épül, új plébános érkezik, aki a templomot romos állapotban találja.

1696: Megépül a szószék, és Szűz Mária tiszteletére a nagy oltár barokk stílusban. A lakosság lélekszáma: 200 fő.

1698: Az első anyakönyv megnyitása.

1699: Betelepülések Gömör-, Borsod-, Heves-, Nógrád-, Nyitra-, Fejér-, Szatmár-, Ung-, Maros – Torda Megyékből, köztük a 150 évvel korábban Apáthyról elmenekült lakosok leszármazottai.

1700: A templom újjáépítése, megépül a harmadik oltár a Szent Kereszt tiszteletére, megújul mindkét torony, valamint Radics Márton helyi lakos az első úgynevezett két változatú orgonát adományozza a településnek.

Küszöbön a Jászság XVIII. századi elzálogosítással, szabadságharccal, redemptioval fémjelzett mozgalmas időszaka.

– folytatása következik –
Borbás Zoltán