Látogatás Oszétiában

A Jászság kulturális életének képviselői július 31. és augusztus 8. között az Észak-Oszét-Alánia Köztársaságban, Oroszország harmadik legkisebb autonóm közköztársaságában jártak. Az egyhetes, tartalmas utazás során jász őseink nyomába léphettek, és megismerhették testvérnépünk, az oszétok kultúráját és szokásaikat.

A felkérést a Jász Múzeum kapta Az alánok nyomában – Etnoláger-2016 című nemzetközi programra, amely a jászok mellett a Törökországban és a Szíriában élő oszétek is részt vettek. A projekt célja, hogy összegyűjtse a világon élő alánokat, megkeresse az alán gyökerű népeket, hogy kapcsolatba léphessenek egymással.

A nemzetközi konferencián Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató, Szatmári Antalné alpolgármester asszony, Sisa Balázs ötvösmester, Kovács Béla műfordító, dr. Selmeczi László régész, Szűcsné Urbán Mária, a Viganó AMI vezetője, Borbásné Budai Valéria népviselet készítő, Kovács Zoltán kosárfonó Népi Iparművész és felesége, Kovácsné Lajos Krisztina, a Népművészet Ifjú mestere, Farkas Kristóf Vince történész-muzeológus, Jancsik Balázs régész egyetemi hallgató, Tóth Pál Péter demográfus és Erdő Éva tolmács vettek részt.

Az utazás során szerzett élményeikről Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgatót és Szatmári Antalné alpolgármester asszonyt, Veronkát kérdeztük. Editke az oszét-jász kapcsolat kialakulását idézte fel, amely a ’70-es évek végére nyúlik vissza. Az 1980-as évek elején keresték fel Tóth Jánost, a Jász Múzeum egykori igazgatóját, aki örömmel adott teret az oszét és orosz kutatóknak. Elsőként Kuznyecov orosz régész professzor kutatta a jász-oszét kapcsolatokat, majd Igor Kalojev néprajzos gyűjtött is a Jászságban, és kereste az azonosságokat. Tapasztalataiból könyvet is írt: Jászok, magyarországi alánok címmel. Magyarországról dr. Szabó László néprajzos és Szabó István történész jártak oszét földön elsőként, ami igen nagy jelentőséggel bírt abban az időben. Ellátogatott őseink egykori hazájába Tóth Marianna, a Lehel Vezér Gimnázium történelem tanára is, majd a kutatás félbeszakadt.  Ennek egyik oka volt a dél-oszét viszály és 2004-ben a beszláni terrortámadás, amikor a tanévnyitón megszállták az iskolát a csecsenek. A szörnyű bántalmazás, kínzás és a robbantások miatt háromszázharmincnégyen vesztették életüket, közülük száznyolcvanhat gyermek. A tragédia helyszíne mai napig érintetlen, a falon kifüggesztett fotók, virágok és vizespalackok jelzik a szörnyű tragédiát. A jászsági delegáció többek között a memento iskolát és az elhunytak nyughelyét, az Angyalok városát is meglátogatta, amely mindnyájuk számára igen megrázó volt.

A történelem viharos eseményei után 2007-ben tört meg ismét jég, amikor Temina Davidovna Tuajeva filmrendezőnő Magyarországon forgatott dokumentumfilmet a jászokról. A viszontlátogatásra 2009-ben került sor, amikor dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének ügyvivője, Kovács Béla műfordító és Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató járhattak Oszétiában. Jászberényben 2013-ban fogadtak oszét delegációt, akik a jászok világtalálkozójára érkeztek, s még ugyanebben az évben Selmeczi László és Editke utazhatott az oszétekhez nemzetközi konferenciára előadóként, egy évvel később pedig tíz szakember képviselte a jászokat. Idén a jász világtalálkozón fogadhattak oszét delegációt, amikor Jászberényben is látogatást tettek és a két nép fővárosának polgármesterei, Borisz Albegov Haritonovics és Szabó Tamás szándéknyilatkozatot írtak alá a közös kapcsolat lehetőségeinek feltérképezéséről.

S hogy milyen élményekkel tértek haza a mieink az idei látogatásról? Az oszétek kitüntetett vendégszeretettel várták és kísérték – náluk töltött egy hét alatt – a jász delegációt, s igen gazdag programokkal kedveskedtek. A nagy érdeklődésre tekintettel naponta tartottak sajtótájékoztatót, de kirándulásra, barangolásra is volt idő bőven, többek között  a Kaukázus bámulatos hegycsúcsain és lejtőin. A gazdag programkínálat lehetővé tette, hogy képet kapjanak az oszét kultúráról és felfedezzék a hasonlóságokat. Veronka és Editke is kiemelte, hogy antropológiailag is igen szembetűnőek az egyezések a jászok és oszétek között.

Jártak digor földön, azon a helyen, ahol azt az archaikus oszét nyelvjárást beszélték, amit a jászok is. A 2900 méter magas hegytetőről csodálatos kilátás nyílt a Kaukázus lejtőire. Ellátogattak a Kubáni-síkságra is, ahol jászaink is sokáig éltek. Editke elmondása szerint innen „a Kaukázus úgy tárul az ember szeme elé, mint a Jászságból a Mátra… csak a lépték más”. A jelenlévőket igen meghatotta, amikor az egykori jász földön Kovácsné Kriszta jász népdalt énekelt.
Oszétia gazdag ásványkincsekben, kristálytiszta patakok övezik hegyvonulatait. A meseszép természeti kincsek mellett az épített létesítmények is jól illenek a környezetükbe, hiszen az épületek is többnyire kőből épülnek.

A szeretetteljes fogadtatás szép példája, hogy akármerre jártak, minden falu határában piroggal, főtt marhahússal és árpasörrel várták őket a falu lakói és vezetői. A pirogból, sajtos lepényből három darabot készítenek a közös tálra, melyek a föld alatti, a földi és az égi világot szimbolizálják. Étkezés előtt imádkoznak és kézzel törik a pirogot, hozzá pedig főtt marhahúst fogyasztanak. A gazdag oszét lakomákon a nemzeti ételeik mellett gyümölcsöktől, sajtoktól, friss zöldségektől roskadozott az asztal, melyhez az árpasör mellé arakot is kínáltak, ami kukoricából készített gabonapálinka. Ez a rituális aktus szilárdan jelen van hétköznapjaikban, de számos imahely is gazdagítja az országot, ahol kizárólag férfiak imádkozhatnak. A legelterjedtebb a pravoszláv vallás, de vannak mohamedánok is.

Szinte minden nap láthattak oszét táncokat, és több ízben tanulhatták is a lépéseket a jó hangulatú táncházakban. Az oszétek számára igen fontos a nyelvük és a kultúrájuk megőrzése, talán ebből is fakad az idősek, a bölcsebbek mély tisztelete.

A jász delegációt fogadta Vjacseszláv Zelimhanovics Bitarov köztársasági elnök is, aki ünnepséget rendezett tiszteletükre és három oklevelet adott át: dr. Selmeczi Lászlónak a jászok kutatásáért, Hortiné dr. Bathó Editnek a jász-oszét kapcsolatok ápolásáért és Kovács Bélának a nart eposz magyarra fordításáért. Egy másik alkalommal pedig Vlagyikavkáz polgármestere Szatmári Antalnénak és Szabó Tamásnak adott elismerést. „Igazán szívből fejezik ki köszönetüket és nagyon tisztelik a vendéget, amiből mi is tanulhatunk”– emelte ki Editke.
Veronka örömmel invitálta a jövő évi Csángó Fesztiválra vendéglátóit, akik minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy ők is bemutatkozhassanak tánccsoportjukkal a kisebbségek folklór fesztiválján.

Ajándékok terén Jászberény is kitett magáért: Sisa Balázs ötvösmester keze munkáját dicsérik azok a plakettek, melyeket Jászberény címere és egy tulipán díszít, valamint egy míves jász tulipános nyaklánc. Oszvald Nándor ötvösmester alkotta meg a Jász-emlékmű képi mását, de jász motívumos süteményeskészletet is vittek magukkal a Jászkürt kicsinyített másai mellett.