A sport váljon örömforrássá

Bár a naptár még nyár derekát mutat, városunkban éppen aktuális egy beszélgetés a téli sportokról, hiszen augusztus 20-án újra kinyit a jégcsarnok. Ezúttal Hering Antal műkorcsolya edzőt faggattuk hivatásáról, különleges egészségnevelési, rekreációs módszereiről.

Az interjú megbeszélt időpontjában igencsak lógott az eső lába, de Hering Antalt úgy látszik, nem igazán zavarja az időjárás szeszélye, sportember módjára kerékpárral érkezett szerkesztőségünkbe.

Találkozhatunk önnel, amint kocog a városban. Ezek szerint nem az a típus, aki bort iszik és vizet prédikál.

Egyrészt az egészségem megőrzése érdekében muszáj mozogni, másrészt tartanom kell a tempót, amit a gyerekek diktálnak, meg hát az az igazság, hogy szeretek edzeni. Mindemellett mindig kipróbálom én magam is azokat a feladatokat, amiket a tanítványaimmal megcsináltatok. Ehhez is kell kondíció. Családi séták alkalmával is azon pörög az agyam, hogy például a sétány lépcsőin milyen remekül lehet kondizni, a kerékpártolók között szlalomozni vagy a padokon fekvőtámaszt nyomni. Ezeket a gyakorlatokat aztán meg is csináljuk az edzéseken. Az előbbihez visszakanyarodva, azt azért megjegyzem, hogy nem futóedzést tartok magamnak, csupán futok.

Honnan datálódik ez a sportszeretet? Gyerekként is jelen volt az életében a rendszeres mozgás, esetleg versenyszerűen sportolt?

Elég széles a skála, amit módomban volt kipróbálni. Birkóztam, hosszútávfutottam, amatőr szinten fociztam, kosárlabdáztam. Azonban igazán versenyszerűen nem sportoltam, összesen két év volt az az idő, amíg műkorcsolyában versenyeztem. Akkoriban Berényben három hónapig volt lehetőségünk jégen lenni. Ilyen feltételek mellett nem lehetett csodát várni.

A jégcsarnok megépültével kinyíltak a lehetőségek a jeges sport szerelmesei számára.

Most megfordult a helyzet. Az év három hónapjában lehet szinten tartó edzéseket tartani, a többi időt jégen tölteni. Ilyen feltételek mellett már lehetőség van elérni eredményeket, akár a versenysportban is. A fő cél azonban azt hiszem az, hogy ráébresszük a gyereket, arra, hogy a teljes értékű felnőtt lét alapja az egészség, amit elsősorban a rendszeres, tudatos mozgással, a test és a lélek harmóniájával érhetünk el. Meg kell találni azt a létformát, amiben a boldogsághoz szükséges endorfint megtermeli magának a szervezet. Berényben rengeteg sportolási vagy rekreációs lehetőség van. Bárki elmehet úszni, használhatja a workout pályát, táncolhat, korcsolyázhat, számos labda vagy küzdősport közül választhat. Az a lényeg, hogy a fiatal ne az alkoholban, cigarettában, kábítószerben, vagy egy képernyőt bámulva leljen örömet, hanem a sport váljon örömforrássá.

Úgy tudom az ön edzésein elsősorban ezt a tudatos egészség és mozgáskultúrában megnyilvánuló komplexitást sajátíthatják el a gyerekek egy szakemberekből álló gárda segítségével.

Valóban így van.  Nálunk nem csupán edzés folyik, hanem egy elhivatott, felkészült szakemberekből álló csapattal igyekszünk széleskörű testkulturális képzést nyújtani a hozzánk járóknak, hogy minden gyermek elérhesse a benne rejlő személyes potenciál maximumát. A munkába bekapcsolódik dietetikus, gyermekpszichológus, gyógytornász, és nagy tapasztalattal rendelkező, felkészült edzők. Az előző korcsolya szezonban már alkalmunk volt együtt dolgozni a hazai jégtánc és műkorcsolyázás egy-egy kiváló szakedzőjével is, akik vendégedzőként és közös edzőtáborozás során irányították a hozzánk járó gyerekek munkáját. Kiemelten fontos célunk, hogy akik idejárnak, felnőttként képesek legyenek megküzdeni a nehézségeikkel. Módszereink alapján eszközöket adunk a kezükbe, amelyeket később fegyverként használhatnak testi-lelki egészségük megőrzése érdekében akár a versenysportot választják, akár „csak” életmódszerűen szeretnének sportolni (rekreáció). Nálunk mindkét irányzat megtalálható, és külön-külön edzésterv készül a különböző csoportok számára.

Volt alkalmam betekinteni a vezetésével zajló műkorcsolya edzésbe és meglepődve tapasztaltam, hogy a foglalkozások során ismerkednek a gyerekek más irányú sportágakkal is.

Igen. A foglalkozásainkon a korcsolyázás mellett négy alapsport, nevezetesen az atlétika, a torna, az úszás és a labdajátékok területeire kalandozunk. Ehhez jön hatodikként a küzdősport, melynek városunkban szintén több válfaja űzhető. A szakedzőkkel együttműködve megismertetjük a gyerekeket a különböző mozgásformákkal. Egy ilyen jellegű felkészítési program segít abban, hogy a gyerekek testkulturális műveltsége sokrétű legyen, és biztos lábakon álljon, ami később a kiemelkedő eredmények elérésének az alapját jelentheti. Emellett fontosnak tartjuk azt is, hogy elsősorban ne a sportágunkhoz keressünk sportolókat, hanem, hogy minden gyerek számára megtaláljuk azt a sportot, amiben örömét leli, amiben akár kiemelkedő versenyző lehet. Ha azt látjuk, hogy egy tanítvány különös érzékkel bír a labdajátékok terén, akkor irány pl. a foci, ha a jégen jobban magával ragadja a játékok komplexitása, mint a művészi önkifejezés, akkor megismertetem a hoki edzővel. De azért mi a legtöbbet a jászberényi műkorcsolya sport kiteljesedésért szeretnénk megtenni.

A jégpályán, a jégidőn elég sok emberrel kell osztozni. Sikerül kompromisszumra jutni? Milyen az együttműködés a jeges egyesületek, a tanintézmények képviselői között?

Azt gondolom, Jászberényben teljesen jól működik a jégcsarnok időbeosztása. Persze mindenki szeretne minél több időt, lehetőleg frekventált időpontban. Általában óriási a küzdelem, de mindig sikerül megegyezni. Elmondhatom, hogy pozitív a hangulat a szakoktatók között, mert mióta megvan a jégpálya mindenki akkor tudott edzeni, amikor neki optimális volt. Csak úgy tudunk dolgozni, ha partnerek vagyunk egymás számára.

Az elmúlt évben indult az ovikori program. Milyenek a visszajelzések?

Ez az ingyenes program lehetővé teszi, hogy a jászberényi gyerekek kellő időben és minőségben megismerkedhessenek a jeges sportokkal. Óriási perspektíva mind az edzők, mind a gyerekek számára. Tavaly például a Cori- Kör Alapítvány által szervezett óvodakorcsolyázás során két-két műkorcsolya-, jégkorong- és gyorskorcsolya edző vett részt a programban, így a kicsik betekintést nyerhettek mindhárom műfajba. Segítségünkkel biztos, hogy helyesen sajátítják el az alapokat és minden berényi óvodás teljesíti az önkormányzat által kitűzött célt is; megtanul korizni. Mi a végletekig elkötelezettek vagyunk abban, hogy ez a program hosszú távon működjön, és ingyenes maradjon a résztvevő gyerekek családja számára. Az elmúlt időszakban kölcsönös támogató munkakapcsolat alakult ki a családok a pedagógusok, az edzők és nem utolsó sorban az önkormányzat között.

Ezek szerint az önkormányzat is partnerként viszonyul a legendás jászberényi jeges sportok újraélesztéshez.

Az önkormányzat ahol tud, támogat bennünket. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy ahhoz, hogy a rendszer olajozottan pörögjön, szükség van az önkormányzat támogatására, a Cori-Kör Alapítványra, a Szövetség, az óvodák és az üzemeltető közreműködésére.

A városlakóknak a Hering Antal névről elsősorban azt hiszem, a hentesüzlet ugrik be, ahol ön is dolgozott néhány évig az édesapja mellett. Hogy jött ez az éles váltás az életében, és mit szólt a család, amikor bejelentette, hogy átsiklik egy másik pályára?

A gondolat attól a momentumtól datálódik, amikor a kisfiam kruppos lett és Bálint doktor javasolta, vigyük a gyereket jégre. Így is tettünk, elvittem korizni, kezdtem tanítgatni, és érdekes módon a körülöttem korcsolyázgató kicsik szülei megkértek, hagy csatlakozzanak az oktatáshoz. Én nagy kedvvel tettem eleget a kérésnek, hiszen a gyerekekkel való foglalkozásban örömömet lelem. A végső döntés egy sérülés során érett meg bennem, amikor hetekre ágyba kényszerültem és reggelente a napi internetes evangéliumban olyan üzenetek találtak rám, hogy kezdjem el járni a magam útját. Végül meghoztam a döntést és élelmiszeripari mérnöki diplomám és a családi vállalkozás ellenére belevágtam egy egészen más dologba, amit azóta sem bántam meg. Szüleim elfogadták a választásomat, látják, hogy ez az a terület, amiben teljesen magamra találtam. Később a Testnevelési Egyetemen megszereztem a műkorcsolya edzői szakképesítést is. Azt hiszem én most erre tettem fel az életem, ezt tudom csinálni szívvel-lélekkel.