Jubileumát ünnepelte a város

A Jászapáti Városi Önkormányzat a Mihály Béla által elindított hagyományt ápolva idén is megrendezte a Jászsági Randevút július 23-24-én, szombat-vasárnap. Az idei Randevú azonban más volt, mint a többi, ugyanis a város ezen alkalommal ünnepelte 625 éves évfordulóját.

Az évfordulós ünnepségre szombat délelőtt a Pájer Antal Művelődési Házban gyűltek össze szép számban az emlékezők. A résztvevők lassan szivárogtak be a terembe, ki-ki a folyosón elhelyezett paravánokat, az alkalmi kiállítást szemlélte. Volt itt míves céglevél, jászsági öltözet, tematikus tablók épületekről, helyekről, foglalkozásokról. Mire a himnusz megszólalt, mindenki fegyelmezetten a teremben a helyén állt, belátva, hogy ennek a kiállításnak a megtekintése jóval több időt igényel.

Márai Sándor emelkedett sorai után Pócs János, a Jászság parlamenti képviselője volt az első szónok. Köszönetet mondott az elődöknek életükért, munkájukért, a szép emlékekért, hagyományokért, amelyeket maguk után hagytak a következő generációknak. A képviselő nemcsak általánosságban mondott köszönetet, de ennek a kis közösségnek, a városnak olyan személyiségeit idézte meg, akik mai napig példaként lebegnek az ő és a város lakóinak szeme előtt egyaránt. Nagyon szimpatikusan, politikai hovatartozás és előélet nélkül idézte meg a város nagyjait, csak arra tekintettel, ki mit tett Jászapátiért. Török Sándor egykori városvezetőnek például azt mondta, hogy öröm látni a teremben, de érdeme szerint nem az utolsó sorban, hanem az elsőben lenne a helye. Pataki János egykori TSZ főkönyvelőtől azt a mondását idézte, hogy az értelmiségi nem a diplomától van, hanem attól, ahogy él, ahogy a városért, a közösségért tehetségét használja.

A város jubileuma kapcsán nemcsak személyekről, de a jászok nagyságának letéteményeiről, a mély hitről, a katolikus gyökerekről, a Jászság szeretetéről, sőt, a híres jászapáti vásárról is megemlékezett. S ennek kapcsán a szép jószágokról.

Elmondta egy megindító, személyes élményét, amikor valakit halálos ágyánál meglátogatott. A búcsúzó azt mondta, megbékélt, mindent lezárt az életében, csak azt sajnálja, hogy a város szép templomát nem fogja már többet látni. – Nem a pénz, hanem az emberi kapcsolatok tették naggyá ezt a várost. Ide születünk, ide temetkezünk, nekünk itt a nap ragyogása is szebb. Jászapáti a mi városunk, itt vagyunk otthon! – hangsúlyozta befejezésül.

Farkas Ferenc polgármester név szerint megköszönte a megjelent notabilitásoknak és a város lakóinak, hogy elfogadták a meghívást, és együtt ünnepelnek! Dióhéj-szerűen vázolta, hogy 625 évvel ezelőtt mi is történt Magyarországon. Milyen folyamatok eredményezték, hogy hazánk közepén, ahol a honfoglalástól kezdődően mindig is élt lakosság – talán a jó termőföld, a közeli folyók és a gazdag vadállomány miatt –, megalakult egy település, Apáti.

Magyarország 1381-ben elveszítette királyát, a lovagkirályként emlegetett Nagy Lajost. A középkori öröklési rend szerint a trónt csak fiú örökölhette, de Lajosnak nem volt fiú örököse. Két lánygyermeke közül Hedvig kapta a lengyel trónt, Mária pedig, ha megfelelő férjet találnak neki, uralkodhat közösen vele a magyar trónon. Három táborra szakadt a királyválasztó magyar nemesség, hogy végül a Luxemburgi családból származó Zsigmondot emeljék a trónra. A történelem most is bizonyította, a lehető legjobb választás volt az ő személye.

Magyarország a XIV. századi Európa egyik legerősebb állama volt – folytatta Farkas Ferenc. Az új király, hogy pozícióját megerősítse hazánkban első lépésként rendezte viszonyát az egyházzal, mégpedig úgy, hogy megnyerte az egyházfőt arra, hogy anyagilag támogassa a királyt. A gazdaság fejlesztésének második lépcsője az volt, hogy védővámokkal védte a magyar kereskedők érdekeit. Megerősítette a Szent István király által alapított vármegye rendszert. Sokat tett a magyar kultúra fejlesztéséért, egyetemet alapított Budán, megalapította a Sárkány Lovagrendet, a hadsereget is átszervezte és megerősítette. Erre azért volt szükség, mert Európa keleti határa veszélyben volt: az oszmán –török birodalom már többször betört hazánk területére. Nemcsak minket fenyegetett azonban, hanem az egész keresztény Európát. A kereszténység megerősítésére összehívta a konstanzi zsinatot, ahol az akkor éledő huszitizmus egyik ágát, a kelyheseket maga mellé állította. Ebben az időben zajlott Európa két nagyhatalma, Anglia és Franciaország között a százéves háború, aminek a tétje többek között a francia trón megszerzése volt. Zsigmond, aki akkor már birtokolta a német római császári és a cseh királyi címet is a magyar mellett Anglia uralkodóját támogatta ebben a háborúban. És közben hatalmas lendületet vett a szabad királyi városok fejlődése, ugyanakkor megszaporodtak a mezővárosok is a földesúri birtokokon. Ebben a történelmi közegben, az első írásos emlékek szerint 1391-ben már létezett Apáti. Az addig nyugatabbra élő jász őseink valószínűleg keresztény hitük erőssége miatt kapták adománybirtokként ezt a területet.

A polgármester befejezésül egy Sajó Sándor idézettel köszönte meg a jelenlévők figyelmét:

„Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,

Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,

Féltőn borulni minden magyar rögre,

S hozzátapadni örökkön-örökre!”.

A polgármester szavait követően a jászsági kötődésű színművésznő, a Barátok közt sztárja, Csomor Csilla adott ünnepi műsort a városlakók tiszteletére, amelyben elhangzott Radnóti Miklós „Nem tudhatom…” kezdetű verse, majd Sütő András ifjúkori novellája, a Bogár Zsuzsika búcsúzik. A színésznő meghatódásában menet közben, titokban törölgette a könnyeit.

Az ünnepi műsort követően Borbás Zoltán önkormányzati képviselő, bizottsági elnök diaképekkel illusztrált előadást tartott Jászapáti elmúlt 625 évéről. Az ismert, de nem kis részben ismeretlen tényeket, adatokat népszerű előadásban, de tudományos alapossággal fűzte össze, s így jutott el a jászok őseitől, a nehézlovasságtól a történelem viharain át a közelmúlt eseményeiig. (Előadását több részletben, általa szerkesztett módon közöljük, ezúttal az első részt.)

Az ünnepség a szózat hangjaival zárult. A következő két nap sűrű programjaira a résztvevők rövid állófogadás keretében készültek fel: részben étellel és itallal, részben baráti egyeztetésekkel.

A délelőtti megemlékezés után a könyvtár falán levő emléktábla koszorúzása következett, majd a városháza elé érkező lovas, hintós felvonulás résztvevőihez csatlakozva elindult a kivonulás a sportpályára.

A kiérkezést követően Farkas Ferenc polgármester mondott beszédet, megemlékezett Mihály Béláról, keramikus és látványtervező művészről. „A Jászsági Randevú megrendezésével ápoljuk az általa elindított hagyományt, és szeretnénk megközelíteni azt a varázslatot, melyet a jászapáti és a jászsági embereknek adott.” Az emlékező beszéd után megnyitotta a két napos rendezvényt és felkérte a résztvevőket, hogy helyezzék el koszorúikat Mihály Béla emléktáblájánál.

A koszorúzás után helyi és testvérvárosi csoportok fellépéseit tekinthették meg a rendezvény látogatói, majd délután a Traffic Band szórakoztatta a vendégeket, mialatt a futballpályán Jászapáti – Ragyolc barátságos mérkőzésén szurkolhattak a focikedvelők és érdeklődők.

Tihanyi-Tóth Csaba és társulatának előadása az operett kedvelők számára is felejthetetlen, csodás estét varázsolt. Mindezt fokozta a tűzijáték a Panna tónál, mely szemet kápráztató csillogással, ragyogással zárta le a Randevú első napját.

Másnap délelőtt folytatódtak a programok. Óvodások, helyi fellépők és a gyerekek kedvence, Jancsi bohóc várta a szórakozni vágyókat. Délben pedig a finom ebéd elfogyasztásához a hangulatot Fehér Endre és népi zenekara biztosította.

A délután a koncertek ideje volt. Elsőként Morvai Dániel mulatós hangulatba ejtette, majd a Sinus zenekar retro zenével szórakoztatta a jól lakott közönséget. Ezután elérkezett az Apostol koncert ideje. A színpad előtti tér percek alatt zsúfolásig telítődött, fiatalok és idősek egyaránt kíváncsiak voltak a nagy múltú együttesre, és óriási tapssal köszönték meg ezt a nagyszerű nosztalgia délutánt.

Az Apostol koncertje után már a másik színpadon az Anonym Rock Band várt mindenkit, majd záró programként a Kárpátia koncert fergeteges hangulatot nyújtva, nagy közönséget odacsalogatva tette emlékezetessé az idei Jászsági Randevút.

Halász Lajos és Nagy Tímea

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Latest posts by Munkatársunk (see all)

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?