Fociereklyék – egy gyűjtő szenvedélye

Mondják, könnyű rajongani valakiért, valamiért, ha az épp sikeres és népszerű. Az igazán elhivatottak azonban jóban-rosszban kitartanak választott kedvencük mellett. Jó példa erre László Zsolt, aki elsősorban a magyar labdarúgást, és annak tárgyi emlékeit tartja sokra, amit egyre gyarapodó gyűjteménye, és focinkról alkotott hitvallása is bizonyít.

– Kisgyerekként egy ideig nem szerettem a focit, de aztán, mint oly sok kissrác, megfertőződtem a sportággal – mondja Zsolt a kezdetekről birodalmában, ahol nemcsak a hagyományos ereklyék – mezek, labdák, zászlók, meccsbelépők, fotók, serlegek, érmek –, de még a helyiség borítása, festése, valamint a berendezési tárgyak is a labdarúgáshoz kötődnek.

Az 1985-ben született fiatalembert és generációját elkerülték az igazi magyar futballgyőzelmek, ám ez nem befolyásolta érdeklődését, amely már tizenévesen jellemezte. NB I-es és válogatott mérkőzésekre utazott, a belépőjegyeket eltette emlékbe, és már akkor is szívesen olvasott a korábbi időszak csapatairól, az egykori nagyságokról.

–  Nemcsak a meccsek és egy-egy konkrét csapat érdekel, a pályák hangulata is megfog, akár egy üres stadion, az öltöző, a játékos kijáró. Ez nem köthető egy klubhoz, hiszen minden egyesületnek más-más története van, amiről jó hallani, olvasni, kutakodni a múltban.

Ez a fajta rajongás mondhatni fokozatosan jött, és jutott el odáig, hogy másfél éve komolyabban kezdtem gyűjteni a tárgyi emlékeket is. Először jászberényi, illetve a városból elszármazott jelenlegi vagy volt játékosokat kerestem meg, ha van olyan focival kapcsolatos régi felszerelésük, tárgyuk, amit nekem tudnak adni, azt szívesen fogadom – mondja Zsolt.

A lelkesedést látva szinte mindenki nyitott volt, így apránként sikerült gyűjteménye alapjait megteremteni. Mostanra több mint harminc rangos mez függ a falakon, jelentős részük dedikálva. A személyes kapcsolatok egyre bővülnek, az internetnek köszönhetően játékosokkal, klubokkal, más gyűjtőkkel is felvette a kapcsolatot.

– Csak néhány darabért fizettem, hiszen nem olcsó hozzájutni még apróságokhoz sem, de meglepően sokan segítőkészek, és küldenek ajándékba egy-egy, elsősorban eszmei értékkel bíró darabot. Laikusok például egy húsz évvel ezelőtti mezben valószínűleg nem sokat látnak, de korántsem mindegy, ki és mikor viselte. Többek között a Vác vagy a Dunaferr egykori bajnokcsapatának mezét is sikerült megszerezni, de a mezeken kívül is szinte mindent gyűjtök – teszi hozzá.

A polcokon, az asztalokon csapatképek, dedikált fotók, csaknem 130 gombfocicsapat, 50-60 éves sportújságok, belépőjegyek, kapuskesztyűk, csapatkapitányi karszalagok, Jászberénytől Brazíliáig, az ifibajnokságtól egészen a válogatottig. A labdák között akad, amelyikkel húsz éve élvonalbeli meccset játszottak, illetve egy Puskás Öcsi bácsiék idejéből származó klasszikus, fűzős darab, melyet az információk szerint, ha csak edzésen is, de valóban bűvölt még az Aranycsapat kapitánya is. Ehhez a jászboldogházi csapat technikai vezetőjén keresztül sikerült hozzájutnia, míg sok ereklyét a jászberényi labdarúgás krónikásának, Hoffer Andrásnak, Czigány Zoltán utánpótlásedzőnek, és fiának, Czigány Dánielnek, valamint a már elhunyt ifitrénernek, Rédei Istvánnak köszönhet. A futballisták közül a legtöbbet Majzik Bertalan és Rácz Róbert, a JSE korábbi kiválóságai, valamint a fiatalabbak közé tartozó Bárkányi Arnold és Pleván Ádám segített neki.

– A magyar labdarúgás elkötelezettjének tartom magam, hiszen ez a miénk, még ha a színvonalbeli különbséget időnként nem is könnyű elfogadni az európai élvonalhoz képest. Nagyon örültem a válogatott Eb-sikerének, de a város és a Jászság focija is közel áll hozzám – mondja a több mint tíz éve Jászboldogházán futballozó, és a városi kispályás bajnokságban is rendszeresen pályára lépő fiatalember.

Távlati célja, hogy az ereklyékből a labdarúgás teljes körképe rajzolódjon ki, kispadtól a felszereléseken keresztül a dokumentumokig, hiszen minden darab külön történet. Éppen ezért a már meglévők hátterét is kutatja, és a rendszerezés által még értékesebb és áttekinthetőbb lehet kollekciója, melyet sok olyan érdeklődő tekintett már meg, akik értékelni tudják a futballmúlt emlékeit. Az elhivatott gyűjtőnek már pénzt is ajánlottak néhány ritkaságért, ám egyetlentől sem válna meg, s családja is toleránsan viszonyul szenvedélyéhez.

Szőrös Zoltán

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?