A közös akarat erőt adhat

A Július 8-10 közötti hosszú hétvégén zajlott a XXII. Jász Világtalálkozó Jászárokszálláson. Mostani számunkban elsősorban a szombati díszünnepségről számolunk be. Jászárokszállás városközpontja, az Árpád tér szolgált a legfontosabb rendezvények, így a díszünnepség helyszínül is, ahová a szentmisét követően a jászsági települések színpompás felvonulása vezetett.

A házigazda település polgármestere, Gergely Zoltán ünnepi köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy a település 25 éve kapta vissza városi rangját. Köszönetet mondott az összes jász településnek, melyek önként, térítés nélkül segítették a rendezvényt. Megmagyarázta, miért láttak a látogatók a felvonuláson 32 helységnevet: ugyanis felvonultak a kirajzott települések is. Ezeket jászok hozták létre, akik a túlnépesedés miatt mentek el, például a Dunántúlra, de a (mai) határokon túlra is. Az egyik fő kibocsátó éppen Jászárokszállás volt, ahol most az egykori helyzet fordítottja áll fenn: most betelepülőkre volna itt szükség. A négyezer ingatlan tíz százaléka üres, és az ipari parkban 550 munkahely várja a képzettséget szerzett, munkába állni akaró fiatalokat. A további fejlesztéseknek a korlátja most már a szakmunkáskéz hiánya. A Jászság befogadó, egy itteni mondás szerint csak addig gyüttment az idegen, amíg két kiló sót el nem fogyaszt. Gergely Zoltán szerint azzal együtt is, hogy büszkék vagyunk a múltunkra, nem a tegnapban, hanem a holnapban gondolkodunk.
Kállai Mária, Jász-Nagykun-Szolnok megye kormánymegbízottja utalt arra, hogy amikor a XIII. században a jászok a kunokkal együtt ezt a térséget választották új hazájuknak, nem idegenként, hanem egy tőről fakadó népként tették ezt.

A jászok és a kunok a hagyományok tisztelete mellett új színt hoztak az itt élő magyarok életébe. Igen hamar beilleszkedtek és jelentős tényezővé váltak a térség, az Alföld és a hegyvidék társadalmi-gazdasági életében. A megszerzett jogok XVIII. századi elvesztése mélyen megrendíti a jászokat, akiket azonban mindez meg is erősít. Ismét az összefogás erejében találják meg a megoldást. Az önmegváltás mellett döntenek, amelynek összegét a jászok és a kunok csak nagy erőfeszítések árán tudták kifizetni. Mindez egy rendkívüli közösségerősítő, közösségalakító tényező volt. A jászok szabadságszeretete, öntudata azóta is töretlen, tisztelik őseik küzdelmét, ápolják emlékeiket. A múltbéli nagyszerű tettek a ma nemzedékének is utat mutatnak. Az összefogás, a közös akarat a jelenben is erőt adhat ahhoz, hogy elérjük céljainkat.
Példaértékűnek nevezte a Jászságban a helyi társadalom szerveződését, a hagyományok továbbadását. Az évente megrendezésre kerülő világtalálkozó megsokszorozza az összetartozás erejét, ennek során a helyi közösségek tagjai személyesen is megélhetik, mit jelent a jász öntudat, a jász összetartozás. A Jászság kultúrája mára szerves részévé vált a magyar kultúrának, példát mutatva a magyarságnak.

Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője beszédében kiemelte, hogy a jász világtalálkozót rendező települések főnixmadár módjára rendre megújulnak a nevezetes alkalomra. Jászárokszálláson is megújult a városközpont, és új plébániát adtak át. Dr. Ternyák Csaba érsek már itt készülhetett fel az ünnepi szentmisére. A városközpont megszépülésében nagy része volt Rédei Istvánnak, a Co-op Star Zrt. elnökének és a város önkormányzatának, élén Gergely Zoltán polgármesterrel. A megújulás sok-sok felajánlás eredményeként jöhetett létre, rengetegen vállaltak ilyen-olyan szerepet.
Elkészült az I. világháborús emlékmű felújítása is, rajta 438 árokszállási hős nevével. Ez arra emlékeztet, hogy az idő nem velünk kezdődött, hanem leginkább azokkal a hősökkel, akik életüket adták a magyar szabadságért.
Sikert hozott a Jászok című dal- és táncjáték is, hiszen nyolc alkalommal, minden nap telt házzal adták elő. Ehhez szükség volt a jász önkormányzatok összefogására, a több mint 80 ezer lakoséra, akik jelképes száz forinttal támogatták a rendezvényt. 271 év után újra megmutattuk, hogy az egykori Redemptio mintájára a jászok ma is képesek az összefogásra. Végül Pócs János megköszönte Jászárokszállás polgármesterének és képviselő társainak áldozatos munkáját.

Vjacseszláv Bitarov, Észak-Oszétia Alánia Köztársaság elnöke levélben köszöntötte a Jász Világtalálkozót. Az üdvözletét tolmácsoló Szoszlán Hadikov nemzetiségi ügyekért felelős miniszter a testvéri oszét nép nevében egy fából készített ivóedényt adott át a jászoknak. A rituális ivóedény az oszét ünnepségek elengedhetetlen része, amely jelképezi a jászok és az oszétek őstörténetét, és amely mostantól a Jász Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Észak-Oszétia Alánia nagyra értékeli azt a sokoldalú kulturális kezdeményezést, amely a jászok igen gazdag történelmi és kulturális örökségének a megőrzésére és népszerűsítésére irányul. Másfél ezer éve még az alánok és a magyarok közeli szomszédai és szövetségesei voltak egymásnak. A történelmi kapcsolat újra kezdődött a XIII. század drámai körülményei között, amikor egy tízezres alán közösség elhagyta szülőföldjét, és a Duna mellé ment hazát keresni, amit a mai Magyarország területén meg is talált. Oszétiában mindenki tudja, hogy Magyarországon testvérei élnek, és nem csak a jászokat, de az egész magyar népet közeli rokonnak tartják.
Nagy taps fogadta a színpadra lépő Tősér János szobrászművészt, tanárt, Jászárokszállás legidősebb lakóját, aki a településen élők nevében köszöntötte a vendégeket. A 103. évében járó, jó egészségnek örvendő művész a mai napig készíti alkotásait. Munkái közé tartozik többek között az árokszállási szabad jászok címere a városháza homlokzatán, a tűzoltószertár felett a Flórián szobor, és a Deák Ferencet ábrázoló domborműve a haza bölcsének nevét viselő gimnázium falán. Legutóbbi nagyméretű alkotása a Csörsz szobor, amelyet kisplasztikai kiállításának részeként a Széchenyi István általános iskola udvarán láthattunk.

A testvérváros, Tarlow üdvözletét Ryszard Scigala polgármester tolmácsolta, majd Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója átadta a Jászok nagykönyvét Gergely Zoltán polgármesternek.
Dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének ügyvivője az elszármazott jászok üdvözletét hozta. Nem kis büszkeséggel a Redemptio népének nevezte a jászokat, akik ezzel önerejükből váltották vissza ősi szabadságjogukat. Elszármazottként azok üdvözletét hozta, „akiket mindig hazahív a harangszó, amit meghallunk a világ minden részén, minden sarkában”, és akiknek megdobban a szíve, ha egy jászsági hírt hallanak, és akik úgy érzik, adósai szülőföldjüknek.
Utalt arra, hogy kulturális örökségünk értékeinek felidézésére jöttünk össze, és hogy megünnepeljük összetartozásunkat. Örvendetesnek tartotta, hogy ebben végre velünk osztoznak oszét testvéreink is, akik ígéretes megállapodást írtak alá Szabó Tamással, Jászberény város polgármesterével. Így a jász és az oszét főváros, Jászberény és Vlagyikavkáz kapcsolata jó úton van a testvérvárosivá válás felé.

Örömét fejezte ki, hogy kun testvéreink is jelen vannak, akik velünk, jászokkal együtt, a közös történelem nyomán váltak magyarrá „ebben a hatalmas dagasztó tekenőben”, amit úgy hívnak, Kárpát-medence. Ezért tartja különösen bölcs döntésnek a Jászságért Alapítvány kuratóriumának idei határozatát, mely a Jászságért díjat a vele járó nettó egy millió forinttal a személyében a Jászságot és a Kunságot összekapcsoló jelöltnek ítélte, vagyis Józsa László tanárnak, helytörténésznek életpályája elismeréseként, aki 1931-ben született a jászapátiak telepítette Kunszentmártonban. Fő kutatási területe Jász-Nagykun-Szolnok megye, azon belül a Jászság és a Nagykunság, a Tiszazug és Kunszentmárton helytörténete, művelődéstörténete, egyháztörténete.
Borbás Ferenc regnáló jászkun főkapitány köszöntőjében az összefogás szükségességéről beszélt. Szerinte amikor az országgyűlés május 6-át a jászkun redemptio emléknapjává nyilvánította, kicsit a régi kiváltságok is visszaállíttattak. „Elő régi jelszavainkkal, Istennek dicsőség, Boldogasszonynak tisztesség, jászoknak, kunoknak örök békesség, vivát Jászárokszállás, vivát magyar nemzet, vivát benne jászok büszke népe!” – zárta szavait.

Talált József leköszönő jászkapitány beszámolójában elmondta, hogy teljesítette az esküjében megfogadtakat. Külön örömét fejezte ki, hogy olyan sok fiatal lány és fiú mutatott érdeklődést a hagyományok iránt, ami a jövő szempontjából ígéretes. Megköszönte mind a 130 meghívást, melyek közül 102-nek eleget is tudott tenni. Úgy látja, erősödik a hagyományőrzés és a hitélet kapcsolata, amiért is külön köszönet jár az egyházak lelkipásztorainak, vezetőinek. „Felemelő érzés volt számomra az Önök újkori kapitányának lenni. Mi jászok gazdagok vagyunk a kultúránkban, emberségben, összetartásban, keresztény erkölcsünkben! Legyünk erre büszkék!”- ezekkel a gondolatokkal zárva adta át Csikós Miklósnak a kapitányi tisztséget.
Csikós Miklós jászkapitány eskütételét és ünnepélyes beiktatását követően Gergely Zoltán jelképesen átadta a XXIII. világtalálkozó rendezési jogát Bertalanné Drávucz Katalinnak, Jászladány polgármesterének, aki szeretettel invitált mindenkit településére.

A díszünnepség zárásaként a polgármesterek a harang hangjára galambokat röptettek, az összefogás és együttműködés fontosságának kifejezéseként.

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?