Jászok az objektíven át

Gémesi Balázs kollégánkkal gyakran összefutottunk az előadások alkalmával. Valóságos fényképezőgép arzenállal felszerelkezve érkezett a produkciókra, fáradhatatlanul, szinte szünet nélkül kattogtatta a masinákat. Munkája eredményében olvasóinknak is volt alkalma gyönyörködni, (Jászok) képriportjai szerepeltek tudósításainkban. Tapasztalatairól kérdeztük.

A kamerán át mennyire más figyelni az előadásra?
Sajnos a fotózás átka, hogy nem igazán látom teljes egészében az előadást, viszont az elkészült képek kárpótolnak mindezért. Megpróbáltam minél többször kijutni, hat alkalommal fotóztam végig az előadást. Voltam a csütörtöki főpróbán, pénteken, a premieren, szombaton, vasárnap és a két utolsó előadáson. Több szemszögből fotóztam, minden nap máshogy éltem át  a jeleneteket.

Mennyire volt fényképezhető az előadás? Sok utómunkálatra volt szükség?
A szereplők és a stáb, akik a színpadtechnikát, fénytervezést készítették, mind nagyon profik, nagyban hozzásegítettek a különleges fotók elkészítéséhez. Az elkészült képek átnézése volt a leghosszadalmasabb folyamat, az utómunka és a képek szerkesztése már rutinmunka volt részemről. Körülbelül hatezer fotót készítettem a hat nap alatt, ami 93 gigabájt, ebből 1579 fotó került fel a fotóalbumba.

Vannak további terveid a fotókkal kapcsolatban? Esetleg kiállítás az anyagból?
Kiállítást nem tervezek, a nagyközönség számára még nem érettek meg a fotóim. Minden évben szoktam indulni Magyarország legrangosabb fotópályázatán a Magyar Sajtófotó Pályázaton, az idei évben a Jászok – Történelmi dal- és táncjáték előadásaiból fogok készíteni egy fotósorozatot.

A szakmától elvonatkoztatva, hogy tetszett?
Tavaly láttam a Megidézett Kárpátalja előadást és nagyon vártam, készültem, hogy láthassam/fotózhassam a következő mesterművet, a Jászokat is. Tetszett a sokféle sokrétű különböző jelenet, a szereplők, a zenekar beleadott mindent, látványilag tökéletes produkció volt. A jelenetek közül a kedvencem az „Utolsó Áldozat”.