Tisztelet a haza hőseinek

Vasárnap este a hősök napján azokért szólt a Szentkúti téri harang, akik életüket adták a hazáért. Este hatkor szentmisével, majd a II. világháborús emlékműnél ünnepi műsorral és koszorúzással, a Lovas szobornál koszorúk elhelyezésével tisztelegtünk a mártírok előtt.

A szentmise alkalmával Szántó József apátplébános köszöntötte a megjelent városvezetőket és a hozzájuk csatlakozó híveket, akik imájukba szándékoztak foglalni az életüket áldozó ősöket. Május utolsó vasárnapja a katolikus egyház szerint Úrnapja, amikor az Oltáriszentségben velünk maradó Krisztust ünnepeljük. Krisztust, aki életét adta értünk. Azok a háború borzalmaiban elpusztult embertársaink is a legdrágább kincset, életüket adták a nemzetért, akikről ezen a napon szólunk.
Akik szívében ott  lobogott a hazaszeretet tüze, mely elvitte őket a sokszor jeltelen sírig. Nagyobb szeretete senkinek nincs, mint annak, aki életét tudja felajánlani barátaiért. Vajon mi képesek lennénk erre? Oda tudnánk adni az életünket társainkért? – tette fel a kérdést Szántó atya prédikációja zárasaképp.

A szertartást követően a Szentkúti téren ünnepi műsorral folytatódott a megemlékezés, mely alkalomból Deméné Ilonka Gabriella, a Lehel Vezér Gimnázium pedagógusa közvetítette felemelő gondolatait.
A szónok elmondta, hogy történelemtanárként a rideg évszámok és eseménysorok átadása mellett igyekszik ok okozati összefüggésekre is ráébreszteni a diákokat. A füzetlapokra feljegyzett „megtámadták, börtönbe zárták, emigrált, meghalt…” szavak mögött élettörténetek, emberi sorsok húzódnak. A történelmi tények sokszor tükröznek kétkedést a gyerekek szemében, vajon tényleg minden valóban úgy történt e ahogy tanuljuk? És kik a hősök? Hős a férj, az apa, a gyermek, akit besoroznak és hős az otthon maradt anya, lánytestvér, feleség, aki reményt mutat a reménytelenségben is. Hős az, aki erőt ad, aki nem mutat fájdalmat.

Mai világunk kicsi lett, minden mindenhol összeér, mint egy hatalmas puzzle. Körülöttünk béke van. Tényleg béke van? – kérdezte sokszor zűrzavaros, zaklatott életünkre utalva a szónok.  „Szívemből remélem és valamennyiünknek őszintén kívánom, hogy ha majd száz év múlva ugyanígy lesznek ilyen emlékünnepségek és itt állnak megemlékezők, ránk, a mi nemzedékünkre ne, mint hősökre gondoljanak, hanem dolgukat becsülettel, türelemmel, békében élő emberekre, akik az ő nyugalmunkat és jólétüket megalapozták.”
A továbbiakban Deméné Ilonka Gabriella szerepe a Lehel Vezér Gimnázium Férfikarának karnagyaként folytatódott, ahol első világháborús dalokat dirigált. Szólót énekelt Koczkás György és Madarász Lajos.

Az emlékezés virágait elsőként Jászberény önkormányzatának delegáltjai helyezték el az emlékmű talpazatán, majd koszorúikkal és főhajtással az egyéb megjelent civil szervezetek és pártok képviselői is tisztelegtek a mártírok emléke előtt. A Szentháromság téri első világháborús szobornál a város nevében Hajnal-Nagy Gábor és Szatmári Antalné alpolgármesterek valamint dr. Sass Krisztina aljegyző koszorúztak. Virággal emlékeztek a Jobbik Magyarországért Párt képviselői is az első világháború áldozataira.