Apponyi Albert és a jászok

Gróf Apponyi Albertre, városunk aranymandátumos országgyűlési képviselőjére emlékeztek születésének 170. évfordulója alkalmából szentmisével, emléküléssel és koszorúzással.

Jászberény Város Önkormányzata, a Jászok Egyesülete, a Jász Múzeum és a KÉSZ Jászberényi Csoportja közös szervezésében május 27-én, pénteken gróf Apponyi Albert emléke előtt tisztelegtek, születésének 170. évfordulója alkalmából. Nemzetünk nagy fiának lelki üdvéért ajánlották fel a délelőtti szentmisét a Nagyboldogasszony templomban, melyet Szántó József apátplébános celebrált. „Egész életét a haza és a nemzet szolgálatára adta oda… Isten vegye kedvesen az ő küzdelmeit, szenvedéseit és jajkiáltásait” – foglalta imájába Apponyit.

A szentmisét követően a Polgármesteri Hivatal dísztermében folytatódott a rendezvény. Szatmári Antalné alpolgármester asszony méltatásában felidézte gróf Apponyi Albertnek a jászok képviseletében végzett fél évszázados ténykedését.
Alakját példaként állította a hallgatóság elé, hiszen éberhárdi otthonában kórházat működtetett, a szegényeket felkarolta és istápolta.
Apponyi Albert kései utódja, Pócs János, a Jászság parlamenti képviselője is elismerően szólt elődjéről. Joggal, hiszen városunk aranymandátumos képviselőjének minisztersége alatt kétezer iskola létesült, beleértve a tanyasi iskolákat is. Óvta a nemzetet a szélsőségektől. Pócs János felhívta a figyelmet a tettek fontosságára, hiszen azok visznek minket tovább az Apponyi által kitaposott ösvényen.
Hallhattuk Sajó Sándor két költeményét Apponyiról, melyekből egyértelműen kiszűrődött a nagy államférfi iránti tisztelet és elismerés.

Apponyi Jászberényhez fűződő kapcsolatáról, életéről Cseh Dániel és dr. Anka László történészek tartottak előadást. Gróf Apponyi Albert Habsburg-hű, arisztokrata családban született 1846-ban, Bécsben. A jezsuitáknál nevelkedett, majd Pesten és Bécsben hallgatott jogot, de számos európai tanulmányúton is részt vett. Politikai pályája nem indult zökkenőmentesen, el is bizonytalanodott egymást követő három elbukott választást követően, de talpra állt.
Átütő sikereket az 1880-as években ért el, ekkor alakult ki az Apponyi-kultusz. Követői felvették identitását, magukat Apponyi-pártnak nevezték, köztük Deák-pártiakkal, a redemptus elittel, a katolikus középréteggel és a hivatali értelmiséggel.
Apponyi megnyerő személyiség volt, mindenkivel szót értett. Korának – mai szóhasználattal élve –, stand-up-osa volt, aki az asztalra felállva tartott beszédet, villámcsődületet (flash mob-ot), ami akkoriban igen szokatlan, de annál megnyerőbb volt, főleg egy gróftól.

Jászberényt Apponyi városának is nevezték, hiszen a jászok különösen szerették és elismerték őt. Mindig nagy csinnadrattával, rezesbandával fogadták a vasútállomáson, de előfordult, hogy már a hatvani állomáson küldöttség fogadta. Nem hiába, ugyanis nevéhez fűződik a volt törvényszékház egyösszegű kifizetése és a jászberényi iskolák katolikus jellegének megalapozása. Vallás- és közoktatási minisztersége alatt elemi iskolák épültek és 1917-ben létesült a Tanítóképző Intézet. Jászberényben a Bathó-Koncsek-Tarnay-klán évtizedekig támogatta, számos alkalommal vendégeskedett Tarnay Károly házában, a mai Tiszti Klub épületében.
Apponyi sikereinek az oka egyrészt a cenzusos választási rendszer volt, amelyben ellenzéke egy részének nem volt szavazati joga, másrészt személyes kvalitásaival képes volt olyan emberek szavazatát is megnyerni, akik nem tartoztak a parasztpárt támogatói körébe. A megfelelő pártközi alkuk is sikeréhez vezettek, amelyek vagy az utólagos elszámoltatástól mentették meg, vagy a megfelelő hátszelet biztosították neki.

Az 1881-es választásától ötven éven keresztül Apponyi volt Jászberény országgyűlési képviselője. 1931-ben megkapta az Aranymandátumot, melyet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek.
1920-as párizsi védőbeszéde után országos kultusz alakult ki körülötte, ő lett Magyarország elsőszámú revizionista képviselője. A magyar állam kastéllyal ajándékozta meg, 75. és 85. születésnapja országos ünnep volt. Négyszer jelölték Nobel-békedíjra.
Apponyi halálhírére az egész város gyászba öltözött, és az idő múlásával a kultusza is elcsendesült, majd 1945 után meg is szűnt. 1947-ben Sztálinról nevezték el az Apponyi-teret és a szobra nyomtalanul eltűnt.
Az emlékülés ünnepi hangulatát dr. Réz Lóránt orgonaművész emelete zongorajátékával, aki szeptembertől tizenkilenc évnyi egri munka után Jászberényben folytatja pályáját.
Az ülést megtisztelte jelenlétével Apponyi szülőfalujából Éberhárd delegációja is. Godó Éva polgármester asszony elmondta, hogy ma is hűen őrzik Apponyi és felmenői emlékét. Az emlékező beszédek sorát dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének ügyvivője zárta méltató szavaival.

Az emelkedett ünnep koszorúzással folytatódott az Apponyi szobornál, majd az emlékezők a fehér asztalnál emelték poharaikat a jászok egykori országgyűlési képviselőjének tiszteletére.

„…Volt idő, amikor városunk büszkeségének mondták, hogy én vagyok a képviselőjük. Nem tudom, fennállhat e ma is ez az érzés, vagy meddig fog fennállni, de nekem mindenesetre büszkeségem és egyik legszebb emlékem, hogy egy emberöltőn át ilyen közönséget képviseltem, és akik e visszaemlékezést olvassák, ítéljenek rólam bármiként, de adózzanak tisztelettel annak a választóközönségnek, amelynél az alkotmányos élet, a politikai szabadság szép fikciói élő valóssággá váltak.”
(Gróf Apponyi Albert emlékirataiból)