A sánta kalauz is lyukaszt jegyet

Kedden este Jászapátiba érkezett Vona Gábor a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke, és Szilágyi György a párt országgyűlési képviselője, hogy sajtótájékoztatón, majd az azt követő fórumon kifejtsék véleményüket az egészségügy, az oktatás és a korrupció hármas kérdéskörében.

A Jobbik két prominens parlamenti képviselőjéhez, országos vezetőjéhez csatlakozott Budai Lóránt, aki pártja jászberényi városi elnöke, választókerületi elnök, sőt megyei alelnök, ám ezen a politikai fórumon pártbeli címeiről megfeledkezve, berényi önkormányzati képviselőként mutatták be.

A sajtótájékoztatón Vona Gábor pártelnök elmondta, hogy az országjáró körút apropóját az a valódi nemzeti konzultáció jelenti, melyben a Jobbik próbálja aktivizálni a társadalmat. Válsággal küzdő területeken kívánnak a választókkal együttműködve megoldást találni. Ezek a területek pedig az egészségügy, az oktatás és a korrupció.

Az elnök véleménye szerint képtelenség az oktatás és az egészségügy feladatait egy minisztérium tevékenységi körébe belezsúfolni. Mind a struktúra felépítése, mind a személyi felelősség hiánya hozzájárult a jelenlegi problémás helyzet kialakulásához. A kormány a költségvetésből európai összehasonlításban az egyik legkisebb százalékot fordítja ezekre a területekre, pedig az egészségügynek és az oktatásnak a munkaerő fizikai, illetve szellemi előállításában – ebből következően a gazdaság szempontjából is –, kiemelt jelentősége van.

„A kormány nem csak reménytelenül küzd a korrupció ellen, hanem a kormány maga a korrupció” – summázta véleményét a pártelnök. Utóbbi témáról Szilágyi György ismertette a Jobbik álláspontját a sajtó nyilvánossága előtt. „Százezer milliárdok (sic!) folynak el a költségvetésből, mely ellen a kormány nem próbál semmit tenni” – mondta Szilágyi György, majd tájékoztatott a parlamentben zajló közbeszerzési törvény vitájáról. Elmondta, hogy ezekben az órákban, éppen a fórummal egy időben döntenek arról, hogy a közbeszerzési ügyekben visszásságot elkövetők számára (az eddigi hároméves tiltás helyett) mérlegelés tárgyává tegyék a közbeszerzéseken való indulás újbóli lehetőségét. A Jobbik véleménye szerint ez jól példázza az intézményesített korrupció tényét, melyen csak egyetlen politikai párt, a Jobbik tud változtatni.

Lapunk kérdéseire Vona Gábor fejtette ki véleményét. Az osztrák választásokra utalva elmondta, hogy a szomszéd ország választási eredményei jól tükrözik, a XX. századi pártok ideje lejárt. Mindkét parlamentbe jutó párt nyertesnek mondható, politikájuk egy jövőbeni európai trendet prognosztizál. Novák Előd pártból való háttérbe szorulásáról, esetleges távozásának hatásáról az elnök nem kívánt a sajtón keresztül üzengetni a hétvégi személyi döntések előtt.

Hosszabb kérdést is feltettünk: A mostani és az előző kormányok gazdaságpolitikája makro szinten feltétlenül jelentős különbözőségeket mutat. A szocialisták idején a megszorítások ellenére megugrott a munkanélküliség, minden fontos mutató kétségbeejtően romlott, csőd előtt állt az ország. A mostani kormány az adósságok visszafizetése mellett konszolidálta és beindította a gazdaságot, szociális intézkedések sorát tette meg a családok, az emberek érdekében. Megteheti-e egy párt, hogy valamit elismer a másik ténykedésében, vagy politikai okokból mindenki más tevékenységét egybe mossa? Vona Gábor kifejtette, hogy öko-szociális nemzeti gazdaságpolitika alapján kell az ország gazdaságát irányítani, tehát figyelembe véve a társadalom szociális érdekeit, az ökológiai egyensúlyt, és a nemzeti érdekeket. Szerinte a liberális piacgazdaság az mszp idején megbukott, a Jobbik által fontosnak tartott fenti három elemből egy sem érvényesült náluk, a fidesznél pedig egy, a nemzeti vonatkozás, de az is csak szavak szintjén van jelen.

Megtudakoltuk, mi a véleménye arról Vona Gábornak, hogy az elsősorban fiatal értelmiségieket maga mögött tudó párt újságjának legfrissebb száma alapvető nyelvhelyességi hibákat és elütéseket tartalmaz. „Az újságban nem engedhetünk meg hibákat, utána fogok járni, mi történhetett. Tanulnunk kell az esetből!” – kommentálta az elnök, megköszönve a jelzést.

A Tuti online kérdésére válaszolva Vona Gábor elmondta, hogy országjáró körútja során az emberek nagy részénél reménytelenséget és apátiát tapasztalt a politika terén. Nehéz az embereket mozgósítani, visszaadni hitüket egy jobb, tisztességesebb politika, egy jól működő nemzetgazdaság iránt.

A Pájer Antal Művelődési Házba több mint két tucat megszólított településről mintegy nyolcvan érdeklődő érkezett, hogy meghallgassa a Jobbik Magyarországért Mozgalom nemzeti konzultációról szóló programját. Elöljáróban Vona Gábor minősítette a kormány nemzeti konzultációját, ami véleménye szerint csupán kampánycélokat szolgáló üres politikai manőver. A Jobbik azonban a fórumokon megvitatott témákra alapozva valódi konzultációval fordul az ország lakói felé.

A fórum alkalmával a már a sajtótájékoztatón is említett három sarkalatos pontot, az egészségügy, az oktatás és a korrupció kérdéskörét boncolgatták. Az előadók közvetlen módon, ülve beszélgettek egymással, jelezve óhajukat, hogy a végén kérdésekkel a hallgatóság is kapcsolódjon be.

Az egészségpolitikát az alapellátás és a háziorvosi szolgálat reformjával kívánják a megfelelő irányba terelni. Vona Gábor hangsúlyozta, hogy az egészségügyben dolgozók a rossz egészségi állapotú magyar lakosság szintjénél is önpusztítóbb életet élnek, aminek egyik oka a túlzott leterheltség és a méltatlan munkakörülményekből adódó stressz. Kiemelte, hogy a nagy sportberuházások helyett elsősorban a tömegsportra kellene több pénzt szánni, mert a rendszeres mozgás szerepe az egészségmegőrzésben kiemelt fontosságú.

Az oktatás a másik gyakori vitára okot adó téma a társadalomban. A szakképzés terén a tragédia irányába haladunk, hiszen néhány év múlva nem fogunk találni olyan mestert, aki képes elvégezni a rá bízott szakmunkát. Az ipar talpra állításához elengedhetetlen az oktatás megreformálása, mert a gazdaság alapját a magas minőségi tudással rendelkező dolgozók adják. A másik alapvető probléma, hogy az alapoktatásból hiányzik a hazafias nevelés, az a szellemiség, ami alapján büszkék lehetünk magyarságunkra. Vélekedése szerint egy fokkal több hazafias nevelés két százalék GDP növekedést eredményez.

Történészként Clevland példáját említette, ahol a valaha kétszázezres magyarság mára asszimilálódott, miközben az ír, az olasz és a kínai negyed megmaradt. Pedig az ír miniszterelnök a magyar szabadságról írt könyvet, az olaszok ma is hálásak lehetnek, hogy Attila megkímélte Rómát, és a kínaiak is elgondolkodhatnak, ki miatt építették a kínai nagy falat. Lenne mire büszkének lenni, de gyerekeinknek az augsburgi vesztett csatát tanítják, nem a pozsonyit, amit megnyertünk, és vele az Európában maradás lehetőségét. Azt szuggerálják a fiatalokba az iskolában, hogy vesztesek vagyunk. A nekikeseredett hallgatókat azzal vigasztalta, hogy kisfia nyomatékos kérése: kormányra kerülésük után töröljék el a hétvégi házi feladatot.

A jászberényi önkormányzati képviselő kijelentette, hogy az apáti gimnáziumban tanuló gyerekek elmaradnak az országos átlagtól, alapvető ismeretbeli hiányosságokat mutatnak. Ha a tendencia folytatódik, nagyon sok jászapáti és környékbeli gyermek fog Egerben és Jászberényben tanulni – vélekedett, majd hozzátette: ez szerinte nem megengedhető, és ez ellen mindenképpen tenni kell, és fognak is tenni. Nem bizonyította, hogy az apáti gimnázium rossz, igaz azt sem fedte fel, hogy szerinte milyen veszélyek leselkednek a berényi iskolákban a jászsági gyerekekre.

A korrupció témájában Szilágyi György ismertette a párt álláspontját. Elmondta, hogy mintegy 2000 milliárd forint folyt el a költségvetésből áfa csalások okán. Ez körülbelül az ország éves egészségügyre fordított összege. A csodafegyver, a megoldás az, ha betartják a törvényeket, melyeket nem önös érdekek mentén alkotnak meg. Az első lépés a valódi elszámoltatás kell, hogy legyen. A jászberényi önkormányzati képviselő lábjegyzetként hozzáfűzte, hogy az úgynevezett Dalkia-perben sem történt meg az elszámoltatás, nincsenek az ügynek megnevezett felelősei.

Kérdésekre válaszolva a politikusok elmondták, hogy a kényszer betelepítést megvétózni szándékozó népszavazás – noha tavaly ők is ezt szorgalmazták –, mára elhibázott akció, ám a nemzet érdekében kötelességünk szavazni. A sánta kalauz is lyukaszt jegyet – vélekedett a pártelnök, majd hozzátette: menjünk el, de dörgöljük az orruk alá, hogy a megoldás az alkotmánymódosítás, ami ráadásul nem kerül semmibe.

A migráns áradatot Vona szerint felsőbb politikai akarat tette és teszi lehetővé, a félreértések elkerülése miatt hozzátéve, hogy az uniót nem a brüsszeli bizottság irányítja, hanem Angela Merkel.

Számos téma előkerült még a MIÉP és a Jobbik kapcsolatától Csurka István érdemein át a nyugdíjasok helyzetéig. A párt a nyugdíjasokat az alapvető élelmiszerek áfa-csökkentésével kívánja jobb helyzetbe hozni, valamint kiterjesztené az elért negyven éves munkaviszony alapján a nyugdíjba vonulás lehetőségét a férfiakra is.

Csapatunk este nyolcig tartott ki, amikor az egyik felszólaló éppen ezt mondta: Vona egy rövid kérdésem…

A szőke bombázó és az erkölcs

Az, hogy a pártelnök egyenesen, nyíltan fogalmazott, vagy adott esetben jelezte a bizonytalanságát, még inkább szakadékszerű különbséget mutatott az ő és a berényi képviselő hozzáállása között. Nemcsak intellektuálisan, de módszertani-etikai szempontból is. Budai a maga szintjén próbált kapcsolódni a beszélgetésbe. Az egészségügyről azért nem mondott semmit, mert nem volt jelen az ügyvédje (!). A korrupcióról most is a megszokott mantráját adta elő, a vizsgáló bizottság tagjaként széttárva a karjait. Az oktatásnál (röntgenasszisztensként) durván nekiment a jászapáti gimnáziumnak.

Az erkölcs már ingoványosabb terület. Kijelentette például, hogy a Parlamentben bebizonyosodott, az ő riválisának tartott képviselő hazudott. Punktum! Nem mondta el a történetet, hogy az érintett képviselő felszólalása közben mögé ült ellenzéki társa és fel-fel emelgetett egy feliratos táblát a kamera kedvéért, hogy a képviselő hazudik. Ez Budai szerint „a” bizonyíték. Meg az ő szava. Logikából van még mit tanulnia. Segítünk most az egyszer. Mi lenne, ha mögé állna valaki egy táblával, rajta a felirattal, hogy „dús hajú szőke bombázó”? Tükörben látva magát és a táblát, vajon minek hinne? Magánemberként alighanem a szemének, és nevetne. Politikusként, ha erkölcsös, és következetes, rendelne egy új fürdőrucit. Mert nem lehet más mércéje magával, mint politikai ellenfelével szemben.