Ősi kultúránk nyomában

Szerdán UNESCO projekt keretében Törökországból érkezett városunkba kutatócsoport, hogy térségünkben személyesen is megtapasztalhassák ezer szálon összefüggő múltunk gasztronómiai, néprajzi hagyatékát.

Az egy éve útjára bocsátott program az egykori Oszmán Birodalom területére fókuszálva keresi a nemzetek közötti kulturális kapcsolódási pontokat. A török nép viszonyát vizsgálja a román, bolgár, macedón és a magyar nemzetekkel, kiemelten a népi táplálkozás, a népzenekutatás, a népi díszítőművészet tekintetében.

Csütörtökön a Jász Múzeumban ismerkedett hét ankarai vendégünk a magyar gasztronómiával, mely számos hasonlóságot mutat a török konyhával. A kutatókat forró maconkával fogadták a vendéglátók, ami igen népszerűnek bizonyult, gyorsan fogytak a tálakra halmozott burgonyalángosok. A konyhában tyúkhúsleves főtt, az udvaron marhapörkölt árasztotta a finom illatokat.

Dr. Evrin Ölcer, az ankarai Gazi egyetem tanára – az UNESCO Török Nemzeti Bizottságának tagja, a csoport vezetője elmondta –, hogy Magyarországon szinte otthon érzi magát. A barátságos fogadtatáson túl a magyar konyha, a szokások, az érezhető nyitottság  Törökországot idézi. Kérdésemre válaszolva elmondta, hogy az általános iskolákban oktatják a török-magyar történelmi kapcsolatokat, a gyermekek ismerik az oszmán hódítások magyarországi vonatkozásait. Ezen kívül Törökország sokat köszönhet a magyar tudósoknak, tudnak a méltán híres magyar tudományos felfedezőkről. Örvendetes, hogy napjainkban már az egyetemi oktatás szintjén is megtalálhatók a két ország közötti kapcsolatok. Évente 5-6 diák érkezik Magyarországra, akik otthon továbbadják Magyarországon megszerzett tapasztalataikat.

Dr. Hoppál Mihály, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet kutatója, a kezdeményezés mentora kifejtette, hogy a kutatásnak óriási jelentősége van. A magyarok fejében súlyos előítéletek vannak a törökökkel kapcsolatban, szinte csak a 150 évig tartó elnyomást emlegetjük. Valójában a török hódoltság ideje nem volt olyan rettenetes, mint azt az utókor elképzeli. A törökökkel egyébként a magyarok nem csak a hódítások idején kerültek kapcsolatba, hanem honfoglaló őseink is találkoztak velük. Kultúráinkban több szintű kapcsolat létezik, ami a kutatás eredményeképp most talán felszínre kerül, tudatosul. A projekt célja, hogy ezeket az elemeket felkutassuk, felmutassuk és tudományos, – angol, magyar, török nyelven – kötet formájában közkinccsé tegyük. A két nép egyébként a hétköznapokban fokozatosan egyre erősebbre fűzi kapcsolatait. Heti három repülőjárat érkezik Isztambulból, és a magyarok körében is rendkívül népszerű turisztikai célpont Törökország. A törökök kiemelt szeretettel viszonyulnak a magyarokhoz, például csak minket szólítanak testvérüknek, gyakran utalnak közös ősatyánkra, Attila királyra.

Dr. Bartha Júlia orientalista etnográfus, a kutatás egyik vezetője tolmácsolt. Kun lévén azt vallja, minden kunnak kötelessége lenne törökül tudni, hogy visszataláljon gyökereihez. Érdekességképp említette, hogy például a juhtartáshoz kapcsolódó szavaink kilencven százaléka török eredetű. Szokásainkban, viseletünkben, mentalitásunkban, sőt a kunok még ábrázatukban is mutatnak közös vonásokat a törökökkel.

A Jászsági Hagyományőrző Egylet viselet bemutatóját és citera előadását követően a polgármesteri hivatalba kísértük a vendégeket, ahol Szatmári Antalné alpolgármester asszony köszöntötte őket. Ismertette, hogy Jászberény jelentős hangsúlyt helyez a kultúrára és testvérvárosi kapcsolatok erősítésére. A vendégek hiányolták a testvérvárosi kapcsolatok felsorolásából török település nevét, ám örömmel hallgatták, hogy legjelentősebb kulturális eseményünkön, a csángó fesztiválon rendszeresen megjelennek török csoportok.

Szentesi Zöldi László sajtóreferens az isztambuli konyhaművészetről írt szakácskönyvével kedveskedett a kutatóknak, majd érdekes, vetített képekkel illusztrált előadást hallhattunk tőle a török-magyar konyha párhuzamairól. A beszámoló kellőképpen meghozta az étvágyat a tradicionális ebédhez, melyet a diákok és tanáraik élvezettel fogyasztottak.

A délutáni koszorúzás alkalmával a vendégek meghatódva tapasztalták, hogy az emlékmű közös sírban őrzi a két nép harcban elhunyt katonáinak csontjait, akik a felirat tanúsága szerint az életben ellenségek, holtukban megbékéltek.

Este a Víz utcában a Szűcs házaspár és a Jártató együttes fogadta a csoportot. Megtekintették az ifjúságiak szatmári és bökönyi koreográfiáit, majd a moldavai táncok alaplépéseit próbálták elsajátítani. Persze a cd lejátszóban hamarosan török muzsika pörgött, amire fergeteges hangulatban ropták a táncot Attila király nemzetségének mai utódai.