Tanya minden időben
A hónap műtárgya kiállításon Baranyó Sándor Tanyák című festményét ismerhették meg részletesebben az érdeklődők a Szikra Galériában.
A megjelentek körében a festő özvegyét Szabó-Tóth Irént és testvérét Szabó-Tóth Lászlót köszöntötte Szikra István galéria tulajdonos. A Palotásy János Zeneiskola növendékeinek vidám muzsikája után a hónap műtárgyát Verebes György a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője mutatta be. A felkérés nem véletlen, hiszen Baranyó Sándor is egykor a művésztelep tagja és meghatározó egyénisége volt.
A tájkép Isten keze által odaszórt monumentális absztrakt – fogalmazott Verebes György – azonban mégis túlzás lenne absztraktnak hívni, mivel Baranyó rendkívül természetelvű festő volt. Jelenléti intenzitással ruházta fel a Tanyák című képet, látszik benne a tiszta akarat és az erős kézmozdulatok, melyek egész munkásságát jellemezték.
A képen látható égboltozaton az alkonyati napsugarak színei a felhőkön keltek életre pirosas, bíboros színekben. A mindennapokban gyakori ez az égi jelenség, viszont lefesteni már jóval nehezebb. A markáns vonalak és színek használata energikussá, direkté teszik a képet. A festmény arányaiban is tökéletesen szerkesztett, de ez nem a tudatosság eredménye. Viszont ha egy műalkotás jó, minden időben és minden helyen ugyanazt képviseli, örökérvényű alkotássá válik.
A művésztelep vezetője a kép technikai megoldásait is megosztotta a közönséggel. Baranyó egyedi eljárást alkalmazott, farostra festett, alapfestés nélkül. A farost színét használta kiindulásként, ami magába szívja a festéket, ezért rengeteg színezőanyagra volt szükség. Viszont a képnek így „illata, hőmérséklete” lett. A festmény mögött nincs morális tartalom vagy görcsös törekvés, magától értetődő a természetessége. Azt sugallja, hogy ezzel az egyszerűséggel kellene élni az életünket is.
Verebes György előadásában elektronikus kivetítőn több festő alkotását is megmutatta, párhuzamba vagy éppen ellentétbe állítva Baranyó képével. Elmondta, hogy egyik kedves barátja, Tenk László festészetében érezhető az evilág múlandósága, míg Baranyónál szóba sem jött a látott világ elengedése, hiszen nem ő volt a világban, hanem a világ volt benne. Paul Cézanne festészetében viszont olykor a komponálás hiányzott, amellett, hogy kiváló festőművész volt.
Az Alföld festőjének is emlegetett művész felesége, Szabó-Tóth Irén elmondta, a tájképfestészet mellett portréfestő is volt, alkotói pályafutását rajzolással kezdte és csak később ragadott ecsetet Fényes Adolf útmutatására „Az idő fest, de nem rajzol”. Leginkább a komolyzene inspirálta és sokat járt koncertekre. Időnként megfordult a szolnoki Kis Tisza vendéglőben, de olyankor mindig kikapcsoltatta a rádiót. Szikra István, mint kiváló étteremtulajdonos azt is megérdeklődte, mi volt a művész kedvenc étele. Meglepetésünkre a köménymagos leves sokszor került asztalra kedvenc reggelijeként.
A hónap visszatérő művészeti eseménye ezúttal sem okozott csalódást a festészet kedvelőinek, hiszen érdekes információkkal gazdagodtunk és kellemes estét töltöttünk el a galéria vendégszeretetében.