Megérdemelt pihenés

Kökény Gábor, a Városi Könyvtár és Művelődési Központ vezetője közismert, megbecsült ember Jászapátin. Életének mottója a család, a szeretet, a békesség, és a tolerancia. József Attila Kész a leltár című verse az élete ars poeticája is lehetne. Nyugdíjba vonulása kapcsán kérdeztük életéről.

Negyvenhat munkában eltöltött év után hogyan látja önmagát és pályafutását?
Nyolcgyermekes családban születtem hatodikként, ahol nagyon korán megtanultam, hogy a hasonló sorsú gyerekek csak tanulással érvényesülhetnek, teremthetnek maguknak megfelelő életteret. Így valamennyi testvérem jól tanult, szakmát szerzett és egész eddigi életében dolgozott. Általános iskolai tanulmányaim után Budapesten jártam vendéglátó-ipari szakközépiskolába, ahol a szakmai tárgyak mellett a humán tárgyakból is leérettségiztem. Ezt követően a helyi ÁFÉSZ éttermében vállaltam munkát, hogy ne terheljem tovább a szüleimet. Innen kerültem a jászapáti tanács szakigazgatási szervéhez, ahol a gyámügyi, az oktatási és a kulturális „tárca” lett az én feladatom húsz éves fiatalként. Nem volt könnyű beletanulni a munkába, de akkori munkatársaim sokat segítettek. A munka mellett végeztem el a főiskolát és szereztem népművelő-könyvtárosi diplomát. 1980-ban megpályáztam a jászapáti művelődési ház igazgatói állását, amelyet 1996-ig – a könyvtárral való összevonásáig – vezettem. Ebben az időszakban alakult meg a máig működő néptáncegyüttes és került átadásra az új művelődési ház épülete, amelyben közel tíz évig működött a mozi is. Az összevonás után beosztott dolgozóként is maradtam a helyemen, majd 1999-ben megalakítottam a helyi színjátszó kört, amelyet a mai napig vezetek, és közreműködtem az énekkar munkájában. Az érettségi után találkoztam feleségemmel – Simonváros Máriával, aki jelenleg a Vágó Pál Helytörténeti Gyűjtemény kezelője – és 1973 tavaszán összeházasodtunk. Két fiúgyermekünk született: Richárd, a Magyar Állami Népi Együttes tánckarvezetője, többszörösen kitűntetett néptáncművész, Szabolcs, a biológiatudományok doktora, akikre nagyon büszkék vagyunk. És természetesen a négy fiú és az egy szem leányunokánkra is. A jelenlegi városvezetéstől 2011-ben kaptam bizalmat, azóta vezetem a Városi Könyvtár és Művelődési Központot, sajnos nagyon lecsökkent létszámmal.

Úgy tudom, hogy a nyugdíjas búcsúztató „buli” már meg volt, de mégis csak elméletben nyugdíjas. Hogy is van ez?
Sajnos tényleg még csak elméletben vagyok nyugdíjas, bár ez év február 5-én betöltöttem a nyugdíjkorhatárt (63 év), de mivel több mint 40 évet dolgoztam közalkalmazottként, csak októberben telik le a felmentési időm. A búcsú-bulit tényleg megtartottuk, köszönöm, hogy a meghívottak mind el is jöttek: a város vezetői, munkatársaim, sőt még az országgyűlési képviselő úr is. Ők beszéltek rá, hogy amíg nem sikerül találni valakit a helyemre, vigyem tovább ezt a munkát. Így most a szabadságom ideje alatt is dolgozom.

Milyen hobbira lenne jó több időt fordítani?
42 évig voltam labdarúgó játékvezető Szolnok megyében az édesapám példája nyomán, sőt, a kisebbik fiam ezt a hobbit egészen az NB-II-es szintig vitte. Mivel az elmúlt év végén volt egy kisebb egészségi problémám, és nem szerettem volna kockáztatni, így a tényleges bíráskodást abbahagytam. Sajnos sem a több mint négy évtized, sem a 90 % körüli szabálytudásom sem volt elég a megyei vezetőknek, hogy ellenőrként segíthessem a fiatalok fejlődését. Nem volt könnyű lelkileg sem szakítani a kollégáimmal…Viszont szeretek olvasni, tévézni (filmek, sport, ismeretterjesztés), kirándulni, és talán több időt fordíthatok a horgászásra, mert nemcsak enni szeretem a halat, de fogni is.

Készült-e valami bakancslista a jövőre nézve?
Nekem is nagyon tetszett az a bakancslistás film, amelyben kedvenc színészem, Jack Nicholson és Morgan Freeman is nagyot alakított. Én a vágyaimat mindig a lehetőségeimhez alakítom, mert minek legyenek megvalósíthatatlan álmaim… Közel tíz éve eljutottam Amerikába, Washingtonba, New Yorkba, a Niagara vízesés alatt sétáltunk a feleségemmel… Idős koromra megtapasztalhattam, hogy milyen felemelő érzés a színpadon örömet nyújtani az embereknek, átélni a siker mámorító érzését…Gyermekeink szép családban élnek, egészségesek, szépek, okosak, büszke vagyok arra, hogy a szüleink, és a mi példánkat követik. Kell ennél több?