Akkor is színésznő leszek!

Csütörtök este a Főnix színpadát egy valódi Femme fatale töltötte be ragyogással, drámával és finom humorral, könnyes szerelemmel, elsöprő érzelmekkel, vallási áhítattal. Mindezt az emocionális együttállást a Mezei Máriát megtestesítő Tóth Auguszta jelenítette meg a színpadon.

A malom színház repertoárjában szereplő A magyar színház nagyasszonyai sorozat keretében Mezei Mária életútjával ismerkedhettünk meg a Hoztam valamit a hegyekből című darab során. Tóth Auguszta, a Nemzeti Színház játékát hozta el Jászberénybe, hogy a Főnix színpadának intim közelségében találkozhassunk az általa megformált érdemes- és kiváló művésszel. Tóth Auguszta nem csupán külső jegyei alapján tudta maradéktalanul átadni Mezei Mária figuráját a közönségnek, de jellemének megformálásában, énekhangjával, vibrálóan sokszínű játékával tökéletesen megszemélyesítette a korszak izgalmas színésznőjét. Végigkísértük útján a kecskeméti félárva kislányt, akinek óvodás korától megmásíthatatlan szándéka volt a színészi lét. Aki szakadatlanul menetelt előre az úton Thália hívásának engedelmeskedve, akkor is, amikor túlsúlyos kamasz volt, akkor is, amikor az apja foggal-körömmel a színészet ellen volt, akkor is amikor mellőzték, akkor is amikor betegségek törték össze. Mindig talpra állt és tartotta magát az elhatározásához. „Akkor is színésznő leszek!”- vallotta töretlenül.

Iszonyú erő volt ebben a franciásan elegáns, légiesen könnyed, karakteres nőben. A színészet iránti elkötelezettsége mellett a szerelem utáni vágya és az Istenkeresése éltette. Szenvedélyes élete során megtapasztalta mindhárom kegyet. Évekig tartó mellőzöttsége után elismerték tehetségét, rátalált a szerelem és a betegségei miatt sokszor a halál torkából visszatérő asszonyt megtalálta Isten. Ezt a Teremtőt kereső utat örökítette meg a Hoztam valamit a hegyekből című könyvében, mely azonos a darab címével. Többek között ebből a kötetből is hallhattunk részleteket, verseket és dalokat, a felolvasott levélrészletek mellett. Elemi erővel jelent meg előttünk Mezei gyötrődése a Márai Sándorral folytatott szenvedélyes szerelem okán. Valódi könnyek hulltak, feszítő érzelmek húrjai zengtek vadul a színpadon, úgy mint a darabban megénekelt hegedű.

Méltán tapsolta vissza a közönség sokadjára is Tóth Augusztát, aki a két órás darab végén zongorista művésztársa közreműködésével dalra is fakasztotta a népes publikumot.