Neszűri tájkép – Korai szüret

A Neszűr múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatban az elmúlt időszakban már több cikk is megjelent a Jászkürt Újságban. A cikkek írói megpróbáltak biztonságot vizionálni a még meglévő őstermelőknek, és felvázoltak egy biztató jövőképet a terület hasznosítása érdekében. A tények szerintem teljesen mást mutatnak. A Neszűrben megállt az idő.

Az őstermelők érdekvédelme egyenlő a nullával. A még meglévő gazdasági épületeket lerombolják, az épületekből kikerülő anyagok egy részét az ott lakók a lakott viskókba beépítik, a törmeléket pedig otthagyják. A harmadik-negyedik dűlő úgy néz ki, mint ahol az orkán, vagy a háború végigsöpört.

A területen lakók sajnos a művelt területeken lévő gyümölcsfákat sem kímélik. A mellékelt fénykép is bizonyíja, hogy a kb. 40 éve ültetett jonatán almafát – amelynek évente 60-80 kg  termése volt – úgy megcsonkolták, hogy még látványnak is rémisztő.
Joggal vetődik fel a kérdés, milyen lelkületű lehet az az ember, aki a művelt területen álló termő gyümölcsfát úgy szüreteli le, hogy levágja a termő fa ágait.  A gyümölcsfák nem tűzrevalónak neveltettek. Mondta-e már nekik valaki, hogy a gyümölcsfa élelmiszert terem, ezért az védettséget élvez, a nem gyümölcsfával szemben?

Ma már munkára nem kényszeríthető senki, nem úgy, mint a rendszerváltás előtt volt. Akkor legalább az értelmi képesség növelése érdekében kellene tenni olyan intézkedéseket – ha kell akkor egyéni, vagy kiscsoportos formában – amelyben felhívnák a figyelmet a visszafordíthatatlan cselekményekre. Például, hogy a gyümölcsfákat miért ne csonkolják meg.

A kényszerített munkavállalást csak azért említettem meg, mert abban az időben mindenkinek volt munkahelye és fizetése, de ma aki nem akar dolgozni, azt háborítatlanul nyugton hagyják. A többségi társadalom tagjai viszont kénytelenek tudomásul venni, hogy a keletkezett kár következmények nélkül marad, azért, mert a fizetéssel nem rendelkező személyeket pénzbírsággal sújtani nem lehet. Ezért a tettes kézre kerítésének nincs semmi értelme. A gyakorlat azt igazolja, hogy a kis ügyek nem ügyek. A károsultaknak viszont a kis ügy is száz százalékos kár és fájdalom. Ezért természetes az aggodalmuk.

Simon Ferenc