A legunalmasabb ember

Valószínűleg József Attila sem sértődött volna meg, ha születésnapján a köszöntők körében tiszteletét teszi Karafiáth Orsolya író, költő, műfordító, publicista. Legfeljebb beleszeretett volna a hozzá hasonlóan szertelen lelkületű, démonian szép, intelligens hölgybe.

Az idő nem tette lehetővé, hogy találkozzanak, ám a Magyar Költészet napján Jászberényben, a Déryné Rendezvényházban hétfő délután mégis Karafiáth Orsolyával köszöntöttük nagy költőnket születése napján. Tettük mindezt egy csésze finom tea és rendkívül szórakoztató beszélgetés mellett. A szinte csak hölgyekből álló népes számú közönség izgatottan várta a kultúrdémon megjelenését. Vajon milyen ruhakollekcióval, extravagáns parókában érkezik a jelenségként is számon tartott Orsolya. Nos, a parókáról ezúttal lemaradtunk, helyette valami óriás virágokkal díszített sapkaféle koronázta a költőnő fejét, ám a bohókás ruhadarab remekül illett a délután oldott hangulatához.

A számos titulussal felruházott vendéget ezúttal Pernyész Anita tanárnő faggatta már megjelent és születendőben lévő műveiről, munkamódszeréről, napi rutinjáról, múltjáról és terveiről. Karafiáth Orsolya nevével már szinte összenőtt a kultúrdémon jelző.
Mint kiderült, a titulust ő maga találta ki sokféle tevékenysége összefoglaló meghatározásaként. Nehéz is lenne felsorolni azt a számos foglalkozást, amiből a napi cigarettamennyiség költségeit fedezi. Félreértés ne essék, a dohányzásra való célzás igazán nem megrovó szándékkal íródott, a költőnő maga árulta el, hogy napjait a gangon elszívott cigarettával nyitja – úgy délelőtt 11 óra tájt – majd elég gyakran visszatér ehhez a tevékenységéhez. Számára délután indul a nap tevékeny része, amiben estére már úgy pörög, mint mókus a kerékben. Találkozók, interjúk, rendezvények követik egymást, ahol vagy moderátorként, műsorvezetőként, újságíróként szerepel, vagy őt faggatják. Mindezek mellé társul a hajléktalanokat segítő önkéntes munka, a heti négy-öt regény elolvasása és természetesen a nagy szerelem, az írás. Persze nem feledkezhetünk el a Dallas egyik epizódjának megtekintésétől sem, ami történjék bármi, kötelező napi feladat.

Orsolyának egyik műve sem maradt visszhangtalanul, legyen az vers, regény, publicisztika. Egyénisége, egyedi véleménye minden írására rányomja a bélyegét. Első verseskötete 1999-ben jelent meg, és az emiatt érzett örömét azóta sem tudta egy művének kiadása sem felülmúlni – vallotta be a költőnő. Nagy port kavart Kicsi Lili című regénye, és nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kijelenthessük, hasonló fogadtatásban lesz része a már lassan másfél éve készülő kötetnek is, melyből a helyszínen meghallgathattunk egy részletet. Az író szerint nem önéletrajzi regények, de a smucig Nusi nagymama figurája mindkét műben megjelenik, akinek alakjához saját nagyszülőjéről vette a mintát. Az imádott nagyi, aki lopja a könyveket, aki behajtotta unokáján minden villanygyújtás 2 forint 50 filléres költségét, és akinek önmeghatározását Orsi is magáévá tette: „Nem ismerek magamnál tökéletesebb embert!”. A készülő regény mellett gyűlik az anyag egy publicisztikai válogatáshoz is, ami a ’96 óta íródott több mint ezer cikk legjavát gyűjti kötetbe. Ezen kívül a kortárs magyar írók közreműködésével készülő novellafolyamban is kap két fejezetet, aminek teljesítéséhez már nem először kér haladékot.

Az íráshoz az ihletet a mániákusan hallgatott kedvenc zenéiből, és az utazásaiból nyeri. Kedvenc úti céljai a nyugalmas tengerpartok, ahol a világ elől hetekre elzárkózva töltekezik és írja természet ihlette verseit, megrázó, szarkasztikus humorral átszőtt regényeit. A világjárás egyik foglalkozása is, mert egy turisztikai cég megbízott utazója. Orsolya elmondta, hogy bár imád utazni, nem érdeklik a helyi látnivalók, a városok, nem hajlandó korán kelni egy fakultatív program kedvéért sem. „Tulajdonképpen engem semmi sem érdekel, mindig ugyanoda megyek. Én vagyok a világ legunalmasabb embere!” – jelentette ki magáról a kaméleoni képességekkel megáldott, fantasztikus humorú „polihisztor”.

Szerintem sokan voltunk a teremben, akik szívesen hallgattuk volna még órákig ezt az unalmas embert. Talán még József Attila is.