Emlékezés Bolváry Ödönre

Az idén lenne száz éves. Azok közé a tanáregyéniségek közé tartozott, akik a helyi gimnáziumban harminc éves munkásságuk alatt legendává váltak, és a mai napig is „A TANÁR” címet viselik.

Sokat hallottam róla, sajnálom, hogy nem ismertem. Egykori tanítványával, az 1973-ban érettségizett Deák Jánossal találkoztam a minap, aki csomagot adott át nekem Pap Lászlótól, tanítványától és keresztfiától. Néhány személyes tárgy és dokumentum volt a csomagban Ödön bácsiról a kiállításhoz. Ő mondta, hogy virágot vitt a debreceni temetőbe, és meglepetten látta, hogy tele volt a sírja friss virágokkal. Tudtam, hogy sokan szerették, elismerték, hiszen 2003-ban a 4. számú tanterem az ő nevét kapta, de keveset tudtam róla. Elkezdtem hát érdeklődni, utána olvasni. A keresgélés közben az elbeszélésekből, visszaemlékezésekből idézek néhányat. „Sajnos ikonikus tárgyai már nincsenek meg, (pld. jellegzetes bekecse, szipkái – tudomásom szerint nem pipázott, ahogy az életrajzában szerepel).

Bolváry Ödönnek egyenes ági leszármazottja nincs, de elsősorban felesége családja őrzi emlékét. Azt hiszem, ketten vagyunk keresztgyermekei, akik különböző okok miatt, de 12 évig vele éltünk, így joggal mondhatjuk magunkat félig Bolváry nevelésnek. Sárkány László keresztfia, aki 1965-1969 között volt tanítványa, villamos mérnök, informatikus – tavaly ment nyugdíjba az Országgyűlés Hivatalából. Pap László keresztfia, aki 1969-1973 között voltam tanítványa, építészmérnök az Uvatervben.” (Papp László)
Tanár volt a szó igaz és nemes értelmében nemcsak diáknak, hanem a kollégáinak is. Szívesen segített mindenkinek és maradt mégis a háttérben.

„Azt csiripelték a verebek…” Mi a diákjai nem igazán értettük honnan tud rólunk mindent. Ismerte szüleinket, testvéreinket, tudott örömeikről, gondjainkról, tetteinkről. Legyen szó helybeli, kollégista vagy bejáró diákról. Kerékpárjával sokszor járta az utcákat. Igen sokszor elmondta: " Nem értem a mai tinédzserek lelkivilágát". Ekkor jobb volt, ha hallgattunk, mert valamiért haragudott ránk. Számunkra nem igazán kedvenc mondata, ha elhangzott: " Tinta, toll, tudás, körző, vonalzó, tiszta fehérnemű…"tudtuk, a következő matematika órán dolgozatot írunk. (Tajti Gáborné)

„…Apukának hívták. Elsősorban, ha a Tanár Úr vagy az osztályfőnök Úr nem jött a szájukra. Arról is nevezetes volt, hogy a matematika iránt valamelyes affinitással is rendelkezőket igen alaposan fel tudta, mert nagyon akarta felkészíteni. (Dr. Kalmár Pálné-Lénártné Emri Ildikó: 100 éves a Jászapáti gimnázium című könyvből a Jászkürt 2003. szeptember 13-ai számából idézet Dr. Farkas Ferenc cikkéből)

A gimnázium tanárai és diákjai büszkék arra, hogy intézményünkben nagyon sok kiváló és jeles pedagógus dolgozott. A tőlünk telhető módon igyekszünk ápolni emléküket, megismertetni munkásságukat diákjainkkal, ezzel is ösztönözni őket arra, hogy céltudatos és szorgalmas munkával bárhová eljuthatnak. 2016 április 8-án délelőtt 10 órakor nyitjuk meg azt a kiállítást, mellyel Bolváry Ödön Tanár Úrra emlékezünk. Szeretettel várjuk minden emlékezni vágyó volt diákját és kollégáját!

Farkasné Besenyei Mária
gimnáziumi igazgatóhelyettes

Ki volt Bolváry Ödön?

1916. március 8-án született Hajdúhadházon. Szülei egyetlen gyermeke volt. Édesapja Bolváry János gyógyszerész. Ödön fia születésekor 35 éves volt, édesanyja Farkas Ilona majdnem 30. A család Tiszavárkonyba költözött, a kis Ödön itt járt óvodába, majd itt végezte az elemi iskola első négy osztályát. Fennmaradt füzetei szép írásról tanúskodnak, valamint arról is, hogy füzeteit szép rendben tarthatta.

A gimnázium első osztályait Kalocsán a Katolikus Gimnáziumban, felső négy osztályt pedig Hajdúhadházról bejáróként végezte Debrecen ugyancsak Katolikus Gimnáziumában, ahol 1934-ben érettségizett. Bejáróként tanult a Debreceni Egyetem matematika-fizika szakán.

Diplomája megszerzése után a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter a 113.051/1943. sz. alatt ezt írta: „Kinevezem tekintetességedet – a Nagykárolyi Kegyestanítórendi Gimnáziumhoz szolgálattételre való egyidejű beosztása mellett – állami gimnázium helyettes tanárrá.” Előtte volt tanárjelölt, de közben tényleges katonai szolgálatra kellett bevonulnia. Leszerelése után nevezték ki Nagykárolyba, majd hamarosan hadi szolgálatra és 1943. júliusában hadifogságba került.

1945. június 22-én érkezett haza Hajdúhadházára és augusztusban nevezték ki a Jászapáti Gimnázium tanárának, ahol 30 éven át volt nagy tekintélyű, szeretve tisztelt, legendásan következetes és nagyon igényes matematika-fizika szakos tanár. Három évtizedet szolgált itt egészen 1975-ben bekövetkezett haláláig.

Milyen ember, milyen tanár volt? Miért pont a gimnázium közvetlen közelében épült családi házuk? Azért, mert naponta olykor többször is megjelent a gimnázium épületében. Minden olyan rendezvényen, ahol a gimnazisták megjelenhettek, ő is részt vett a rendezvényeken. Nem múlhatott el semmilyen kulturális és sportesemény nélküle. Jellemző pedagógus személyiségére, hogy az alsó tagozatos tanítónő felesége osztályaiban is tanított matematikát (látni akarta a gyermekek első találkozásait kedvenc tudományával, tanított tantárgyával, a matematikával) ezekre az alapokra építkezett a későbbiekben.

Mindenkitől elvárta és meg is követelte a tisztességes munkát és az erőfeszítést. Külön figyelmet fordított a szeretett tantárgya iránt érdeklődő és fogékonyságot mutató tanítványaira. Az 1958-ban érettségizett negyedik osztályának közel nyolcvan százaléka lett diplomás, negyven százaléka pedagógus, a diplomások felének matematika, vagy matematikával kapcsolatos volt. A  matematika órákon a matematikai lapok feladatainak megoldásával foglalkoztunk. Példaképünk lett pedagógusként.

Az 1958-ban érettségizett osztálya nevében:

Szabados Lajos PhD
aranydiplomás, professor emeritus