A keresztút örök tanulsága

Délelőtt tíz órakor kezdődött a húsvét vasárnapi ünnepi szentmise a Nagyboldogasszony Főtemplomban. Az idősebb hívek mellett sok fiatal is itt volt, családok érkeztek, szülők fogták karjaik ölelésében gyermeküket, vagy kézen fogva kísérték be őket a templom meghitt csendjébe, a padsorokhoz.

A misét Takács Tamás alezredes tábori lelkész celebrálta, akit már ismerhettek a hívek, hiszen a nagyböjti lelkigyakorlatot ő vezette a város katolikus templomaiban. Ezúttal is szívhez szóló gondolatokat osztott meg szent beszédében a jelenlévőkkel:
„A szeretlek, gyűlöllek, elhagylak egyszerű szavak. Ezeknek a kifejezéseknek az értelmét sokszor csak napok, hetek, évek múlva tudjuk felfogni. Itt egy másik szó is, a beteljesedett. Sokak számára ez a véget jelenti, mégis ez valaminek a kezdetét jelzi. A mai ünnep felszólít az örvendezésre. Amikor kezd a köd elszállni a szemünk elől, akkor kezdjük megérteni a szót: beteljesedett és mégis elkezdődött valami, nem pedig véget ért. Az öröm komoly dolog, ahhoz, hogy ez húsvét hajnalán létrejöhetett, komoly, halálos tett kellett.” – kezdte szentbeszédét a lelkész, aki arról is szólt, hogy nagypéntek gyötrelmét húsvét hajnal örömétől nem lehet elválasztani. Együtt adja meg az értelmét.

Az ünnepi mise folytatásában a lelkész egy idős, több mint kilencven esztendős egykori tanárral készült beszélgetés fő mondanivalóját is megosztotta a résztvevőkkel. Egykoron ez a tanár egy kisegítő iskolában volt igazgató. Úgy jellemezte az intézmény diákjait, hogy bár a gyerekek között nem volt kitűnő tanuló, de mindegyiküknek voltak kitűnő tulajdonságaik. „Lehet, hogy mi sem vagyunk kitűnőek, de mindannyiunknak vannak kitűnő tulajdonságaink. Ahhoz, hogy a magunkban is felfedezhető isteni üzenetet tovább tudjuk adni, néha csend kell. Az emberek a nagy rivalgásaikkal elvesztették a csend meghittségét. A szombati csend húsvét hajnalban tudott kiteljesedni.” – fogalmazott Takács Tamás, aki hozzátette: „A húsvét titka: ha valami elmúlt, de volt benne keresztút, akkor  soha nem lesz múlandó, s ami eljön, vagy már itt van, annál pedig a föltámadás dicsősége előre éljen a szívünkben. A keresztút tanít meg, hogyan érjünk célba. Az út legnagyobb tanulsága az idő átértékelése. Emeljük fel ne csak fejünket, a szívünket is. A húsvét örvendezésében ez kísérjen minket. A néha keresztúttá vált hétköznapokban is.”  – zárta gondolatait a tábori lelkész.

A szentmise meghittségét A Jászberényi Nagyboldogasszony Főtemplom Énekkara tette még szebbé, a Himnuszunk közös eléneklése pedig méltó zárását adta a húsvét vasárnap délelőttnek.