Keserű az édes rózsa

Folytatódott a magyar színház nagyasszonyai sorozat a Malom Film-színházban március 17-én, csütörtökön este. Édes Rózám! címmel Déryné Széppataki Róza alakját idézte meg Csomor Csilla színésznő.  Az első magyar opera-énekesnő viharos magánélete és kiemelkedő vándorszínészi életműve tárult a közönség elé.

A Főnix Fészek Műhelyházban Csomor Csilla jó érzékkel ragadta meg a közönség figyelmét. Közvetlenségével, bevonta a nézőket a színdarabba, az előadás elején, mint Déryné nyújtotta át naplóját a sorok között ülő fiatalembernek. Az előadás során megtudtuk, hogy a kis Schenbach Rozália már gyermekként beleszeretett a színházba. Édesanyja egyedül nevelte, anyagi helyzetük csak később engedte meg, hogy Róza Jászberényből Pestre költözzön a Rothkrepf családhoz. Erős akaratú fiatal lány volt, titokban Láng Lajos színházába szeretett volna elszerződni. Ehhez édesanyja beleegyezése kellett, aki féltette lányát így jobbnak látta, ha visszaköltöznek Jászberénybe. Róza azonban kitartott a vágyai mellett, újra Pestre költözött, édesanyja engedélyével.
Akkoriban még fogalma sem volt a színház árnyoldalairól. Rózát az első sikertelen fellépése után a Murányi házaspár vette pártfogásába. A Pajkos kis szobalány meghozta számára az áttörő sikert. Ezután Benke József, Laborfalvi Róza papája magyarosította a Schenbach német nevet, mivel nem illett a magyar színlapra. Az immár Széppataki Róza később Benke atyusnak hívta átkeresztelőjét.
A fiatal színésznőt körberajongták a férfiak. Kitartó udvarlója Déry István volt, aki soha nem nyerte el Róza szívét, mert visszataszítónak találta. Azonban nagyon befolyásolható lehetett, mert a baráti társaság biztatására és a fiatalember hosszas unszolásának engedve beadta a derekát. Ezzel aláírta élete örök boldogtalanságát. A téli esküvő hidegsége végig kísérte a frigyet. Nem sokkal később megismerte Déry István durva természetét, ami elválásukhoz vezetett. Bár hivatalosan soha nem váltak el, jó ideig külön éltek. Rózának lelki társra volt szüksége, akit Prepelitczay Samuban talált meg. Azonban a vándorszínészet miatt szinte állandóan utazott, így keveset találkozott vele.

Dérynének felfelé ívelt a pályafutása: a pesti magyar társulat feloszlása után több színésszel Miskolc felé vette az irányt, ezzel kezdődött számára a vándorszínészet. Később elszerződött a Kilényi társulathoz Kassára, megfordult Pozsonyban is abban a reményben, hogy Samuval találkozhat, végül megint Pestre indultak a társulattal. A színpadon csakúgy ragyogott, hangjával ámulatba ejtette a közönséget. Megnyílt előtte az út a színházak világába. A Pesti Magyar Színház egyik alapítója volt, majd később a Nemzeti Színház tagja.
Az idő vasfoga az egykori színésznőn sem könyörült, elvesztette fiatalos üdeségét és nem találtak hozzáillő szerepeket. Pályafutását 1847-ben befejezte. Újra találkozott férjével, a múltat hátra hagyva Tarcalra költöztek, majd Déry diósgyőri birtokára. Férje halála után, húgához költözött. Szinte semmije nem maradt, nagy szegénységben élt. Köszvény gyötörte és alig mozdult ki szobájából. Utolsó nagy fellépése Miskolcon Egressy Ákos vendégjátékán volt. Hátralévő éveiben megírta részletes emlékiratait az életéről, mígnem 79 évesen örökre elhervadt a rózsa.

Csomor Csilla teljesen átszellemült előadása során a szintén jászberényi születésű színésznő megragadta Déryné életének minden fontosabb állomását, így a közönség számára közel hozta a legendás színésznő hányatott életét.