Nyolc mondat, egy jelenet

Emlékeznek Shylockra a Velencei kalmárból? És Tubalra? Nem? Pedig a darabban volt egy jelenete nyolc mondattal és nem utolsó sorban ő Shakespeare második és egyben az utolsó zsidó figurája, rögtön a kalmár után.

A kaposvári Csiky Gergely Színház Shylock című vendégjátékában Hunyadkürti György keltette életre a zsidó mellékszereplő figuráját péntek este a Főnixben. Nem csupán egy lehengerlő monodrámának, de egy komplex kultúrtörténeti előadásnak lehettünk tanúi az előadás kétszer ötven perce folyamán. A családias légkör, a színész szinte centiméternyi közelsége hol azt az érzést keltette, mintha tanteremben ülnénk és a tanár az osztálynak mesélne a kor történelméről, a színdarabról, színháztörténetről, hol úgy éreztük a Velencei kalmár feszültséggel telt teátrális jeleneteit nézzük valamelyik neves színház nagy színpadán.

Mind a jelentek, mind a magyarázó szövegek a zsidóság történelmét, megpróbáltatásait járták körül. Az utazóládáját maga után húzó Hunyadkürti a maga aszkéta testalkatával még az első szó elhangzása előtt a sorsa elől menekülő zsidóságot hozta a színpadra. A nyolcmondatos mellékszereplő, aki most végre előléphet a kalmár árnyékából valódi átéléssel mesél botbábjai és magyarázó transzparensei segítségével és gyújt lámpást olyan súlyos kérdések felett, ami faji kérdésektől függetlenül is foglalkoztatja az emberiséget. Sajátos szemszögből, Tubal szemüvegén át láttatja a népcsoport évezredeken át tartó üldöztetését, meneküléseit, meg nem értettségét, előítéletekkel való küzdelmét, valamint a mellőzöttség érzésében vergődő egyén kálváriáját, a sértettség mardosó tehetetlen tudatát. A darab több szálon, több idősíkon és különböző perspektívákon keresztül próbálja megértetni a nézővel, a kirekesztettség nyomasztó érzését, a sorsszerűség drámáját.

A reflektorok kihunyta után bekövetkezett döbbent csendet követően hosszú percekig szólt a taps Tubalnak, aki ezúttal főhősként hajolhatott meg a közönség előtt.