A színpadon elszánt, vad csikó voltam

A Malom Film-Színház deszkáin megelevenedett Fedák Sári, az öntörvényű operett-primadonna, aki eseménydús életében lubickolt a rivaldafényben, de az Adrássy út 60-ban megjárta a poklot is.

Az előadás a magyar színház nagyasszonyai sorozat részét képezi Várszegi Tibor, a Malom Film-Színház művészeti vezetője ötlete nyomán. Fedák Sári, a XIX. század elején berobbanó operett-primadonna méltán viseli ezt a címet, hiszen hírneve bejárta a világot. Színészi pályájáról, belső vívódásairól, viharos szerelméről csütörtök este kaphattunk ízelítőt Szűcs Nelli, a Nemzeti Színház művésznője monumentális előadásában, a Főnix Fészek Műhelyházban.

Szűcs Nelli közvetlen belépője talán azt a fiatalembert lepte meg leginkább, akivel mint kedves barátjával fogott kezet és köszöntötte. A Jászai Mari-díjas művésznő nemcsak Fedák Sári bőrébe bújt, hanem a primadonna életének fontos szereplőit is megtestesítette. A zseniálisan megkomponált darab nem engedte lankadni figyelmünket a közel kétórás előadás során és úgy gondolom, hogy minden jelen lévő maradandó élményekkel távozott és megismerhette Fedák Sári valódi arcát.
Megtudhattuk, hogy a jómódú családban nevelkedő Fedák Sári már kislány korában színésznőnek készült, amit tehetős édesapja anyagiakkal is bőven támogatott. Titokban Rákosi Szidivel levelezett és később az ő színésziskolájában tanulta meg az alapokat, amire tudatosan építette saját imidzsét.

Egyik kiemelkedő szerepét a Király Színházban kapta: Kacsoh Pongrác daljátékában, a János vitéz főszerepében lépett színpadra, ami világraszóló sikert hozott számára. S ahogy Kukoricza Jánosból vitézzé avanzsált, úgy a való életben is hőssé, hősnővé érett. Ez a szerep meghozta számára nagy sikert. „Abban az időben komolyan vették a színészetet.” Mindene volt a rivaldafény, szerette, ha ő van a középpontban és ezért mindent megtett. Önkritikus jellem volt, de e mellett feltörekvő típus, aki még akkor is elégedetlen volt önmagával, amikor telt ház előtt játszotta darabjait. Egy ilyen eset miatt utazott Berlinbe, hogy új impulzusokkal töltekezzen, majd több európai nagyvárosban is megfordult. Néhány év bolyongás után Beöthy László, a Király Színház direktora hívta haza, s felkérésének eleget téve itthon folytatódott felívelő pályája. Így vall erről az időszakáról Zsazsa, ahogy becézték: „A színpadon elszánt, vad csikó voltam, alig tudtam fékezni a temperamentumomat…a magánéletben keserű vénlány.”

Nemcsak színészi pályája, de a magánélete is a nyilvánosság előtt zajlott. Molnár Ferenc íróval igen különös kapcsolatban éltek, vívódtak. Egymás mellett megjárták a poklot és heves vonzalmuk az egekig röpítette őket. „Maga nagyon tehetséges, de igazi nagy színésznő, olyan, amilyen kevés van a világon, csak akkor lesz magából, ha egy ilyen magamfajta zsidó gyerek jól az életébe tapos.” A zsidó származású író eleget tett ígéretének és tizenkét évig boldogította a katolikus szellemben nevelkedő hithű Zsazsát. Szakításuk után Zsazsának meglehetősen különös gondolata támadt, melyet Molnár teljesített is: feleségül vette. S, hogy a dráma fokozódjon, az ifjú férj már a nászéjszakát is új szerelmével, Darvas Lilivel töltötte, de feleségével is fenntartotta a kapcsolatot. Viharos szerelmi drámájuk négy év után válással ért véget.

Közben Zsazsa a színpadon tündökölt a fényben egészen addig, amíg meg nem bélyegezték a kommunizmus szószólójaként, koholt vádak alapján. 1945 decemberében az Andrássy út 60-ba hurcolták, ahol elvették mindenét és egy két négyzetméteres cellába zárták. Az őrület határán vívódott önmagával, de az imák és a sok ének éltette benne a reményt. Áprilisban első fokon két évre, majd nyolc hónapra csökkentették büntetését. A letöltött időt is beleszámítva mindössze hathétig kellett az Andrássy úti szállása vendégszeretetét élveznie, utána ismét szabad madár lehetett. De nem minden értelemben, hiszen deszkára már nem állhatott, amit igen nagy szívfájdalommal viselt. Bizonyára ez a lelki teher is szerepet játszott abban, hogy 75 évesen agyvérzés következtében örök álomra szenderült.

Az előadás egyértelműen láttatta, hogy Szűcs Nelli nem pusztán előadta a megírt darabot. Itt többről volt szó: olyan bensőséges átlényegülésről, melyre csak az képes, aki saját maga is mélységekig azonosult Fedák Sári életével, hagyatékával.