Nem mindegy, hogy a mérlegnek hány serpenyője van!

Bevallom, a humán műveltségem meglehetősen hiányos. Nem tudok latinul, a görög és a római mitológiáról is kevés ismerettel rendelkezem. Egyik kivétel Iustitia története. Ezért mertem a 2015. évi 7. számban cikket írni a városháza tetejére 2014-ben felhelyezett, Iustitának készült – de nem az – szoborról.

Ezen a helyen Iustitiának nem ez az első szobra. Cikkemben írtam, hogy az elsőt 1839-ben készítették, de az 1947-ben ledőlt és összetört. Erről a szoborról képeslapok is készültek, melyeken látható, hogy mérlege kétserpenyős volt. Az akkori művész ismerte a mitológia Iustitiára  vonatkozó részét. azért kell kétserpenyős mérleg, mert amikor az igazságot és igazságtalanságot mérlegeli, akkor súlyt nem használ, csak azt nézi merre billen a mérleg.
Sajnos az új szobor mérlege egyserpenyős, és tolósúlyos, ezért nem nevezhetjük Iustitia szobornak. Írásomra a 12. számban a szobor fém részeinek készítője, Szabó Imrefia Béla nevem említése nélkül válaszolt. Latinul szólított meg bennünket, olvasókat, stílusa meglehetősen barátságtalan és lekezelő volt, állításai pedig tévesek. Kitart az egyserpenyős mérleg mellett, mert az „római mérleg”.
Vannak kialakult dolgok a művészetben is. Például: Szent István királyt fémkoronával a fején ábrázolják. Ha valaki töviskoronával ábrázolná, akkor azt mondanánk a művésznek, ez nem Szent István, hanem Krisztus. Így van ez Iustitiával is, a műemlék városháza tetejére felhelyezett szobor az egyserpenyős mérleg miatt nem ő.

Cikke megjelenése után írásos véleményt akartam beszerezni. az első címzett nem válaszolt, de a második a Budapesti Történeti Múzeum Aquinkumi Múzeuma igen. Budai Balogh Tibor régész, főmuzeológus másfél oldalas levélben ismertette a római mérlegeket, Iustitia ikonográfiáját és azt, amit jászberényi ábrázolásról lényegesnek tartott.
Az utóiratban (PS) kikötötte, hogy írása „csak teljességében, kiemelés nélkül hivatkozható”. Az egész levél közlése hosszú lenne, ezért engedélyt kértem a levél megbontására, arra, hogy a lapban csak a jászberényi rész jelenjen meg. Ezt a részt az alábbiakban közlöm:

„A Jászberényi Iustitia ábrázolásról. A portrészobrászattal szemben az ideálplasztika többrétegű, sűrűbb jelentéstartalmú műfaj. Az egyes attribútumok, szimbólumok konkrét narratívát foglalnak össze és közvetítenek a néző felé. Ezért a történeti korokban minden művész kénytelen volt feszesen tartani magát a képi kánonhoz tudva-tudván, hogy bárminemű formabontás nemcsak az ikonográfiát csorbítaná ki, hanem a teljes jelképrendszert is a fejetetejére állítaná, vagy ami még rosszabb, önmaga anatézisébe fordítaná át. Éppen emiatt egy évszázadokkal ezelőtt kiforrott, jól működő és közismert jelképrendszert felülírni rendkívül nehéz feladat, talán lehetetlen is. Aki formabontásra adja fejét, legyen végletesen formabontó: alkosson új ikonográfiát, lehetőleg a régire tett utalás nélkül. Egy-egy attribútum megváltoztatása ugyanis csak zavart, értetlenséget kelt a szemlélőben, az alkotóban pedig frusztrációt, mert magyarázkodnia kell. Az pedig mindig intő, ha a vizuális alkotás lábjegyzetelésre szorul, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy a képi nyelv önmagában elégtelennek bizonyult, nem működik.
Az elmondottak alapján az új jászberényi szobor kezébe adott statera nem tekinthető szerencsés választásnak, mert ez a mérlegtípus morfológiai sajátosságai révén nem képviselheti azokat az igazságossághoz kapcsolódó kulcsfogalmakat – szimmetria, egyenlőség, pártatlanság, stb. – , amelyeket a bilanx megtestesít. Az aszimmetrikus statera szerepeltetése nyugtalanító, a szimbólumokat értők számára bizalmatlanságot, gyanakvást kelt, éppen a kívánttal ellenkező, szándékolatlanul is cinizmusba hajló hatást ér el.

Másfelől, nem szabad megfeledkezni arról, hogy győztes pályaműről van szó. S miután – a jelek szerint – sem a műemlékvédelmi előírások, sem a tervpályázatot kiíró szervezet nem szorították stilisztikai vagy ikonográfiai keretek közé a teremtő képzeletet, az alkotó teljes művészi szabadsággal nyúlhatott a témához az általa elégségesnek tartott felkészülést követően. A zsűrizés eredménye arra is rávilágít, hogy a szimbólumoknak napjainkban már nincs akkora jelentősége, mint a történeti korokban volt. A ma embere számára egy szobor jelentését a ráaggatott cím határozza meg. Azt pedig, hogy a timpanon fölé állított szobor üzenete kedvező-e a városházára és a mindenkori városvezetésre nézve vagy sem, ítélje meg ki-ki ízlése és műveltsége szerint.”
Úgy tudom, a szoborra nem írtak ki tervpályázatot, tehát zsűrizésre sem került sor. A műemlékvédelem megyei szakembere pedig hónapok óta nem hajlandó elárulni, hogy voltak-e műemlékvédelmi előírások.
Az Aquinkumi Múzeum levelét még szeptemberben átadtam Szabó Tamás polgármesternek. Gondolom, megbeszélte a művésszel. Várom a fejleményeket.

A város eddig kétszer készített Iustitia szobrot, talán ez a második is előbb-utóbb sikerülni fog. Ezzel a cikkel tartoztam magamnak, meg azoknak, akik elhitték azt, amit Szabó Imrefia Béla a mérlegéről írt. Azoknak, akik igénylik a múzeum levelének másolatát szívesen átadom.

Streitmann András