Megalapozottan megtervezett az idei költségvetés

Jászberény Városi Önkormányzat képviselő testülete február 10-én, szerdán főleg a város gazdálkodásával, vagyonával kapcsolatos előterjesztéseket tárgyalt. Ezek között is legjelentősebb Jászberény 2016-os költségvetése, amelyről az előterjesztő polgármestert, Szabó Tamást kérdeztük.

Emlékszik arra, hogy hány fórumon egyeztettek a költségvetésről?
A frakció előtt háromszor, volt informális és testületi tárgyalás, kikértük a véleményét a város cégvezetőinek, a nagy sportegyesületek képviselőinek, talán ennyi. De miért érdekes ez? A költségvetés előkészítése mindig is sok egyeztetést, az érvek előzetes ütköztetését igényli.

Lehet, hogy nem érdekes, de az egyik hangsúlyos vélemény a költségvetés készítéséről az volt, hogy ennyire sokrétű folyamatra még nem emlékeznek a legrégebbi városatyák sem. Segített a tervezésben az előző évről örökölt többszáz milliós pénzmaradvány?
Osztom a véleményt, hogy sokszereplős volt a költségvetés előkészítése és annyi fordulót tartottunk, amennyire menet közben ésszerűen és hatékonyan szükség lehetett. Ez persze ne tévesszen meg senkit, ez ugyanis nem az egyetértés jele. Az ellenzék egy része végighallgatta az érveinket és a vitáinkat, de különösebben nem tett megjegyzéseket. Volt, aki végig aktívan részt vett a folyamatban, nem árulok el titkot, hogy a pénzügyi bizottság elnökéről van szó, és javaslatait is benyújtotta. Volt olyan ellenzéki képviselő, aki az egész munkás megbeszélés sorozatot mellőzve a tényektől teljesen elrugaszkodva, a kedd déli időpontig olyan javaslatokat nyújtott be, amelyekre itt a városban még példa nem volt, tekintve, hogy gyakorlatilag gúnyt űzött a költségvetésből.
Ami a pénzmaradványt illeti, annak egy része, 350 millió forint szabad felhasználású, más része a már tavaly elkezdett feladatok megvalósítása céljából címkézett pénz. Természetesen sokkal kellemesebb költségvetést készíteni ilyen induló plusszal, mintha nem lenne semmink, vagy éppen mínuszt hurcolnánk magunkkal.

Mielőtt tovább lépnénk, még egy kérdés a pénzmaradványról. Ez mintha többeknek a fantáziáját megmozgatta volna. Sok sok helyet kerestek és találtak neki.
Mint említettem, ennek az összegnek nem kis hányada már eleve foglalt. Érthetőnek gondolom, hogy többek között erre alapozva Balogh képviselő úr adócsökkentési csomagban gondolkodott. Ez nem csak népszerű felvetés, de a vállalkozóink vagy épp a lakosság számára is könnyebbséget jelentene. Azonban be kellett látnunk, hogy főleg a városüzemeltetésben, infrastrukturális és intézményi rendszerünk állapotában akkora az elmaradásunk, hogy bizonyos bevételszintről nem mondhatunk le. Talán többen emlékeznek még rá, hogy az iparűzési adó mértékét mi vittük le két százalékról 1,9 százalékra. Ez a lépés a korábbi baloldali városvezetésben lényegesen jobb időszakokban sem vetődött föl. Mi is szeretnénk adót csökkenteni, de ennek most még nincs itt az ideje. Abban gondolkodunk, hogy mind jobb partnerei legyünk a vállalkozásoknak. Például az adótömegük egy százaléka erejéig ösztöndíj alapokba irányíthatják befizetéseiket. Csak ebből tavaly hétmillió forintnyi forrás keletkezett. Ez az irány, amit követni és bővíteni szeretnénk a lehetőségek határain belül.

Talán a körítés sem volt felesleges, de vágjunk a közepébe: milyen az idei költségvetés? Első átböngészésre feltűnik, kisebb mint a tavalyi.
Nem lényegesen, de összegszerűen valóban kisebb, mint a tavalyi, aminek három fő oka van. A legnagyobb tétel, ami tavaly megemelte az összeget a Dalkia-ügyből adódóan a céltartalékba helyezett 750 millió forint. Ugyancsak szerepelt még a tavalyi büdzsében a jászladányi szociális otthon teljes bevétele­
-kiadása, és az uniós ciklus sikeres lezárása okán a kormánytól átvett fejlesztési pénz is több volt. Ezeket is figyelembe véve majdnem akkora a főösszeg, mint tavaly, de ami ennél sokkal lényegesebb, vállalható, átgondolt, jól megtervezett rendeletről beszélünk.

Folytassuk a bevételi oldallal, ami kerekítve ötmilliárd nyolcszázharminc millió forint. Kérjük, oldja fel kissé a számokat!
Újdonság, hogy ebben az évben nincs tervezve fejlesztési hitel. Működésit a törvény nem is engedne, tehát arról kár is beszélni. A rendelet szellemiségéből azonban következik, hogy nem tartjuk ördögtől valónak a jó célú fejlesztési hitelt. Ha olyan váratlan, örömteli, például uniósprojekt nyílik meg, aminek önereje csak hitelből oldható meg, akkor természetesen a kormányzathoz fordulunk, hogy az ilyen irányú hitelfelvételt engedélyezze. A bevételeinket érinti, hogy a város adóképessége okán mélyen alatta vagyunk annak az összeghatárnak, amit az állam a működés során elismer és beszámít. Magyarul, ezeket a százmilliókat nekünk magunknak kell saját bevételből előteremteni. Bevételeinket döntően az iparűzési adó határozza meg. Tavaly a tervhez képest 17 százalékkal, mintegy 350 millió forinttal túlteljesítettek a gazdasági szereplők. Mindez nem csak azt jelzi, hogy cégeink prosperálnak, de azt is prognosztizálja, hogy ezzel a növekménnyel a jövőben is számolhatunk.

Mire futja a bevételekből?
A költségvetések jellemzően bázis szemléletűek és az előző évhez viszonyítanak. Nálunk speciális a helyzet most, hiszen tavaly a Dalkia-ügy miatt jelentősen tartalékoltunk és az ügy rendeződését látva, félévtől kezdtük el a korábban háttérbe szorulók jogos igényeinek kielégítését. Így ebből a szempontból 2014-re érdemes visszatekinteni, és azt megfogalmazni, hogy a város számára elfogadható szintet legalább tartani szeretnénk. Természetesen keresve a lehetőséget a bővítésre.

Olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy minek a szintjéről beszélünk, de még inkább mit takarhat a bővítés?
Úgy gondolom, hogy a lehetőségeinkhez, körülményeinkhez képest elfogadható jó szintet, például a városüzemeltetésben naponta érzékelheti minden városlakó. Ezt azonban tartani kell, amihez folyamatos munkára és forrásokra van szükség. A bővítés szükségességét is valamennyien érezzük. Ezek akkora terhet jelentenek a városnak, amit 2016 és 2019 között, tehát az egész önkormányzati ciklusban viszonylag egyenletes, előre megtervezett terheléssel lehet megjeleníteni és elviselni. Négy elemet feltétlenül megemlítek. Az első a belső úthálózat megújítása, hosszú időre megbízható kopóréteggel való ellátása, a második a csapadékelvezető-rendszer bővítése azon a hét-nyolc területen, ahol a sok esővíz vagy belvíz időről időre gondot okoz. Műszaki fejlesztést igényel az is, hogy a csatornahálózatra csatlakozhasson a még rá nem kötött ezer ingatlan tulajdonosa. Nem utolsó sorban az intézményeink, iskolák, művelődési házak amortizált állapota ugyancsak indokolja a folyamatos romlás megállítását, a létesítmények felújítását. Nagy volumenű beruházásokra csak pályázatok elnyerésével vonhatunk be forrásokat. Ezek az elemek a 2019-ig szóló gördülő tervezésben is megjelennek, jóval több, mint hatmilliárdos ma látható fejlesztéssel, de ebben az idei rendeletben is hangsúlyosabban, mint eddig.

Folyamatosan pénzről beszélünk, noha az életünkről van szó. Mennyire lehet elvonatkoztatni a számoktól, hogy azok ne takarják el a lényeget?
Ez a rendelet nem szociológiai tanulmány, de ha úgy tetszik ilyenek sora kell, hogy mögötte legyen. A város és az itt élők mély ismerete. Nem mindig tűnik fel elsőre, hogy az önkormányzatnak is vannak feladatai, látszólag rajta messze túlnyúló folyamatokban is. A kedvezőtlen demográfiai adatsor például Magyarországon, de Európában is létező fenyegetés, ami ellen egy-egy város mit tehet? Mi azt tudjuk, hogy Jászberény számára az ideális, jól élhető kis város úgy harminc ezres lélekszámú. Ma azonban ehhez hiányzik négyezer lakótársunk. Ráadásul – ideálisan – fiatal és képzett lakos, hogy a jövőre nézve a város előrehaladását meglapozhassuk. Pozitív irányú változásokat szeretnénk a magunk eszközeivel elindítani, hogy a gyermekek nevelését vállaló családok maradjanak itt, vagy telepedjenek meg a városban, részben a munkaerő-szükséglet kielégítésére, részben a városi közösség erősítésére. Célunk, hogy minél többen szülessenek Jászberényben és a már itt lakók produktívan megélt éveinek száma növekedjen. Érdemes legyen itt maradni és ide beköltözni, mert a város munkahelyet, tisztességes jövedelmet biztosít, és az itteni miliő jobb, mint más alternatívák. Ide tartoznak az óvodák, iskolák, szórakozási lehetőségek, a sportolás és a szolgáltatások a már említetteken kívül.

Eggyel lépjünk vissza a számok felé mégis. Hogy olvasható ez ki a rendelet nyolcvan-száz oldalából?
Az előbb felsoroltak megteremtése, szükséges működtetése benne van a költségvetésünkben. Új dolog a babakötvény, folytatjuk és bővítjük a költséges oltások támogatását, amit a bárányhimlő elleni vakcinával kezdtünk. Ide kapcsolódik, hogy támogatjuk a gyermekorvosi ellátást, új bölcsődék épülnek a város saját beruházásában, illetve a Református Egyházzal karöltve és a Huszárlaktanyában, utóbbi munkahelyi bölcsődeként. A Családi Otthonteremtési Kedvezményhez kapcsolódva szeretnénk ösztönözni a családokat, akár három, vagy több gyermek vállalására. Kibővítjük a telekprogramunkat, amely eddig a hiányszakmákban munkát vállalókat segítette. A JVV Nonprofit Zrt. telkeinek segítségével, illetve a Magyar utca környékén telkek kialakításával a nagycsaládosokat is megcélozzuk. A kórház sem kötelező feladat, de az önkormányzat nem vonul ki a támogatásából, ahogy a gazdasági élet szereplőinek munkahelyteremtését, bővítését is ösztönözzük a magunk lehetőségeivel, például az ösztöndíj programmal, illetve annak kiterjesztésével. Sokat áldozunk a város kulturális és sport életére. Tavaly ez az összeg többszáz millió forint volt. Kellenek ezek az elemek, hogy a berényiek jól érezzék magukat itt, ahol élnek és dolgoznak.

Sok mindenről beszéltünk, kicsit összefoglalóan, hogyan jellemezné ezt a rendeletet?
Megalapozottan megtervezett költségvetés az idei. Kiadási oldalon százmilliós tartalékkal, a megyei területi pályázati rendszerben kilencszázmilliós fejlesztéssel, előkészített és beadásra váró pályázatok széles tárházával – tekintettel az ágazati pályázati lehetőségekre is. Amikor az egyeztetésekre rákérdezett, egyet bizonnyal kihagytam, a legelsőt a folyamatban, amikor is az érintett szereplők igényeit bekértük. A megfogalmazott igények nincsenek kezelhetetlenül messze a lehetőségektől. Az az együttes munka, amit az önkormányzat, a hivatal és partnereink az előző években következetesen építkezve elvégeztek, kiállta az idő próbáját és bátran mondhatni, hogy az ésszerű, megfontolt gazdálkodás nyomai mindenütt fellelhetők. Ez is bizakodásra ad okot.