Emlékek Borszéken
Karácsony előtt két héttel hoztuk meg azt a családi döntést, hogy egy eseményekben gazdag és munkával jól megfűszerezett év végén négyen – Tajti Miklós, Király Ildikó, Tajti Erzsébet, Halaj László – útra kelünk a Monarchia korának egyik leghíresebb és ehhez méltóan legimpozánsabb fürdőhelyére, Borszékre.
Tudtuk jól, közel 600 kilométert kell türelemmel végigülni és télen az útviszonyok sem mindig akadálymentesek, utazásunk célja miatt azonban a fáradtság helyett kíváncsi zsibbadtság áradt szét bennünk a hajnal 5 órai induláskor. Izgalommal vártuk a gyermekotthon lakóival és nevelőivel való találkozást, hiszen a Transzporter csomagterében gondosan becsomagolt, névre szóló karácsonyi ajándékcsomagok lapultak az ínycsiklandóan finom tartós aprósütemények mellett.
A Szabóné Nagy Enikő által Jászapátin és Jászberényben advent idején szervezett „Légy valaki angyalkája” jótékonysági felhíváshoz nagyon sokan csatlakoztak. Minden jó szándékú adományozó szatyorkáját és kartondobozát célba kellett juttatni. A csomagtér fennmaradó üres helyeit, főzni való tartós élelmiszerek, tisztítószerek, papíráruk töltötték meg.
A megérkezés mindennél jobb érzéssel tört valamennyiünkre. Amikor megpillantottuk a karácsonyi fényekbe öltöztetett borszéki viaduktot, már tudtuk, mindjárt kinyújthatjuk elgémberedett végtagjainkat. A gyermekotthon ablakain meleg fény szűrődött ki a sötétségbe. A hátsó bejárója éppen két borvízkútra néz, csendesen ide hajtottunk fel.
De itt semmi nem maradhat titokban! Amint észrevettek minket, kifutottak a házból a gyerekek, volt nagy öröm, ölelkezés, könnyes fogadtatás. Felejthetetlenül boldog pillanatokat éltünk át. A kipakolás nagyon egyszerűen ment, mert sok kis kéz segített. Megegyeztünk, hogy az ajándékdobozok csak késő este kerülnek kiosztásra, miután a gyerekek és a nevelők visszajönnek a kultúrházban rendezett műsorról és karácsonyi vásárról, ahol ők is tevékenykedtek.
Éjfél felé sikerült nyugovóra térnünk, hiszen az ajándékcsomagok kiosztásával okozott izgalom és a szűnni nem akaró kérdések sora: Enikő néniék mikor látogatnak meg minket? Pali és Blanka most mit csinál? Tessék mondani, tessék mondani Valika néni, hogy van? -nem hagyta lecsukódni a szempillákat.
Karácsony után Szabóné Nagy Enikő és családja elszállította a nagylelkű adományozók csomagjainak második felét.
A borszékieket meglátogatta Csaba Testvér is ezekben a napokban, aki ezt írta egyik bejegyzésében:
„Ma reggel Borszéken a Flüei Szent Miklós gyermekvédelmi otthonban ébredtem! Ahogy kinyitottam a szememet a tetőtéren lévő szobámban, s az ablakra néztem, hát négy komoly fenyőfa kíváncsi tekintetével találkoztam!! Mit is mondhatnék? Jó társaság! Soha nem is kívánnék jobb társaságot a magam számára ébredéshez! Ragyog a tiszta decemberi kék ég, és szabad, délceg fenyők ágaskodnak, büszkén, egyenesen az ágaikkal játszadozó szélben! Jó itt Székelyföldön, jó, mert én ezen a tájon otthon vagyok! Szeretettel, Csaba t.”
Furcsán jó érzés, hogy ébredéskor mi, utak vándorai is ezeket a fenyőfákat láttuk.