Egy kiállítás – két méltatás

Törökné Rusvai Mária jászapáti származású, és ma is Jászapátiban élő festőművész. Festészettel 2007 óta kezdett el intenzíven foglalkozni. Alkotói pályájának kezdetét Szalkári Rózsa kéthetes nyári táborának köszönheti, majd autodidakta módon, az internet és a könyvek segítségével sajátította el a festészet mesterségét.

A sok munka és gyakorlás meghozta gyümölcsét. Jászapátin ez a második önálló kiállítása, amely a Vágó Pál Múzeumban, közel két hónapon keresztül, december 4-től egészen  január végéig volt megtekinthető. A megnyitó ünnepségen bemutatkozott a festőművész és közreműködött unokahúga, Nagy Daniella, aki trombita előadásával tette még meghittebbé ezt az alkalmat.

A 32 alkotásból álló vászon és farost festmények tárlata a „Színes Gondolatok” címet viseli. Már a kiállítás címe is tükrözi a művésznő képeinek sokoldalú témakörét, hiszen csodás, színes tájképekben, csendéletekben, életképekben és portrékban gyönyörködhetnek a kiállításra ellátogatók. A festő saját látásmódját viszi a képekbe, a természet és az élet szépségét próbálja megörökíteni. Az alkotások gyönyörűek, látványosak, szépek, békességet, tisztaságot és szeretet árasztanak. Megjelenik benne a család, virágok, tanya, erdő és Jászapáti látványos helyei is.

A művésznő elárulta: „Nálam a festészet érzelmeken alapul, ha valami elindult a gondolataimban, addig nem nyugszok, míg a festővásznon meg nem születik.”

(nagy)

A kiállítás témáját tekintve nagyon szerteágazó, portrék, csendéletek és tájképek is megtalálhatóak benne. A legtöbb festmény vászonra készült olajfestékkel, de találkozhatunk farostra festett alkotásokkal is. Visszatérő téma a szülőföld, Jászapáti több képen is megjelenik, a Jászkapitány utcáról, a Panna-tóról illetve két tanyáról készült kép is a kiállítottak között van. A Nyár című alkotáson maga a művész is felfedezhető, kezében ecsetet tartva.

Törökné Rusvay Mária 1962-ben született. Már gyermekkorától kezdve élénken érdeklődött a művészetek iránt. Nagyon szerette a festészeti gyűjteményeket, a kedvencei azok voltak, amelyeket szét lehetett szedni, összekeverni és megkeresni az összetartozó alkotó-alkotás párokat. Már egészen fiatalon szeretett rajzolni, ez a szenvedélye később sem változott. Évekig dolgozott műszaki rajzolóként. Tíz évvel ezelőtt Szalkári Rózsa művésztanár meghívására vett részt élete első alkotótáborában, aminek később rendszeres látogatója lett. Ekkor még főként ceruzával dolgozott, a következő évben viszont már olajfestékkel, ami később kedvenc technikájává vált. Hitvallása szerint a művészet lényege az, hogy ne a valóságot másold, hanem add hozzá saját érzelmeidet is. 2011-ben, 50 évesen nyílt az első önálló kiállítása, azóta ez a negyedik. Nincs kedvenc témája, a csendéletek, tájképek és portrék egyaránt közel állnak hozzá.

(lehoczki)