Arany mindenütt van

Képesség. Mindenki képes arra, hogy boldog legyen, az „aranyat” megtalálja, mert az arany mindenütt ott van, csak fel kell fedezni. Képesek vagyunk „kereteket” teremteni magunknak, amelyen átnézve olyan világot láthatunk, amilyet csak akarunk, amelyben boldogok lehetünk.

A Képesség egy boldogságfilm. Boldog volt a két főszereplő Kerekes Vica és Szabó Sipos Barnabás, boldog volt a rendező, író Klacsán Gábor, a zeneszerző Dara Viktor és rajtuk kívül mindenki, aki részese lehetett a 30 perces rövid játékfilm forgatásának, létrejöttének 2010-ben. A Képességnek.

És boldogok lehettek a közönségtalálkozó résztvevői január 22-én este, hiszen a rövidfilmnek sok jászberényi vonatkozása is van. Városunk szülötte annak rendezője, Klacsán Gábor és zeneszerzője is, Dara Viktor.
A Magyar Kultúra Napja jászberényi rendezvényeinek méltó zárása volt a film levetítése a Lehel Film-Színházban és az azt követő közönségtalálkozó, amelyen a hallgatóságon kívül természetesen ott volt a rendező (Klacsán Gábor), a zeneszerző (Dara Viktor) és az egyik főszereplő (Szabó Sipos Barnabás). A beszélgetés moderátora – a szintén – jászberényi Zombori Tamás volt.
Elhangzott, hogy moziban még nem játszották a Képességet, csak kisebb, zártkörű vetítéseken mutatták eddig be. Akik viszont megnézték, azt mondták róla, működik. Mindenki optimistán értelmezte. Ezek szerint: jó hely az, ahol élünk, ha jól éljük meg. Hiszen jót is találni, nemcsak rémisztő dolgokat.

A rendező Klacsán Gábor és a főszereplő Szabó Sipos Banabás – színművész, szinkronszínész – évekkel ezelőtt egy tízperces játékfilm forgatásakor találkoztak először, ott ismerték meg egymást. Ebből a kölcsönös szimpátiából született meg a közös munkálkodás gyümölcse a Képesség, amelyet 2010-ben forgattak. Anyagi forrás hiányában azonban a film nyers változata évekig a fiókban pihent, majd egy lelkes társproducer segítségével, akit Kutyik Gábornak hívnak, a tavalyi év derekán be tudták fejezni a film elkészítését.

Nem lehet szó nélkül elmenni a csodás zenei komponálás mellett sem, amely Dara Viktor szerzeménye. A zenemű szintén éveket várt a fiók mélyén. Ahogy a zeneszerzőtől megtudtuk, a dallam érdekesen épült fel és olyan kreativitást élt át a szerző annak létrejötte során, amit még azelőtt sosem. Megtudtuk, a harmonikás „alapsztori” húsz évvel ezelőtt íródott.  Klacsán Gábor azt mondta, majd egyszer jó lesz a filmjéhez. Nos, ez valóban így is lett, csak kicsit várni kellett rá.
A rendező elmondta, hogy néhány fesztiválra nevezeték már a filmet az elmúlt évben. Négy helyen be is válogatták a döntőbe. Igazából a fesztiváli időszak az idén fog elkezdődni. Mindenképp azokra a „megmérettetésekre” fogják majd elküldeni a Képességet, amelynek az alapgondolata, tematikája kedvező az ilyen jellegű műveknek. Egy-két országos televízió csatornán is be fogják majd mutatni a játékfilmet.

A Képesség tulajdonképp egy szójáték. Egyrészt a szereplő képességeire utal, másrészt a keretekbe foglalt kép végigkíséri a filmet. Az egész egy játék, egy mese. Mindenki leszűri belőle a maga jelentését.
„Háros Örsur képkeretező élete megváltozik. Váratlanul különös helyen találja magát, egy csodaszép, ám felpuhult és képlékeny világban, mely érzékenyen reagál az emberi gondolatokra és vágyakra. Egy olyan világba érkezik, ahol más szabályok érvényesek, és bizonyos keretek között még a legképtelenebb vágyak is teljesülhetnek. Háros Örsur elhatározza, hogy megkeresi a boldogságot és azt nem is engedi el soha többé…”

A játékot Kárpátalján forgatták, melynek több oka is volt. Egyrészt az alkotók szerettek volna eltávolodni attól a világtól, amelyben élünk. Olyan filmes miliőbe kerülve, ahol sok ember szeretne élni, vagy arra kirándulni. A hegyek között, patakparton.
„A férfi karakter Szabó Sipos Barnabásra íródott. Ez könnyebbséget jelentett a színésznek és rendezőnek egyaránt. Jó volt dolgozni a női főszereplővel is, Kerekes Vicával, aki kitűnő szakember, érzékeny lélek” – hallottuk Klacsán Gábor rendezőtől.
A közönségtalálkozón elhangzott, hogy terveik között szerepel további közös munkálkodás, filmforgatás. Ha már ily szerencsésen egymásra talált a színész, a rendező és a zeneszerző, kár lenne veszni hagyni az „aranyat”.