Tudatosan a szakmaiságot választottam

Jászberény korábbi aljegyzője pályamódosítással a Jász-Plasztik Kft. akkumulátor gyárának vezetését vette át. Posztját megpályáztatta az önkormányzat, és a jelentkezők közül dr. Sass Krisztina lett a befutó. Noha idén már húsz éve dolgozik az önkormányzatnál, magasabb vezetői kinevezése alkalmából tervein kívül eddigi pályafutására is rákérdeztünk.

Kezdjük a közepén az interjút! Véleménye szerint jó időben érkezett el karrierjének erre az új állomására?
Augusztusban lesz húsz éve, hogy az önkormányzat jogtanácsosa vagyok. Ez alatt az idő alatt az akkoriban kiemelt feladatkörű Főépítészi irodáról indulva megismertem szinte a Polgármesteri Hivatal minden területét. Képviseltem az önkormányzatot jogi ügyekben, bírósági és egyéb hatóságok előtt, szerződéstervezeteket készítettem, részt vettem a közbeszerzési eljárások teljes körű bonyolításában, ajánlattételi felhívások, dokumentációk készítésében, a közbeszerzési bonyolítókkal való kapcsolattartásban. Idő közben a Városüzemeltetési és Fejlesztési Irodán, majd az utóbbi négy évben a Közgazdasági Irodán tevékenykedtem, ahol részt vettem vagyon- és lakásgazdálkodási feladatok ellátásában is. A három iroda révén igencsak szerteágazó volt a feladatköröm. Mivel a képviselő-testületi munkát is segítettem, és vagyongazdálkodással is foglalkoztam, úgy érzetem, hogy kellő tapasztalatot és gyakorlatot szereztem ezen felelősségteljes és munkaigényes pozíció megpályázásához.

Az elmúlt húsz évre még térjünk vissza kicsit részletesebben, de pár mondat erejéig avasson be bennünket gyerekkorába, tanuló éveibe.
Családunk tősgyökeres jászberényi, nemzedékekre visszamenőleg. Édesapám a hűtőgépgyárban volt szerszámszerkesztő, édesanyám pedig tanárnőként az írás-olvasás tudományát adta át az apróságoknak. Én a Bercsényi úti Általános Iskolába jártam, ahonnan egyenes út vezetett a Lehel Vezér Gimnáziumba, majd a Miskolci Egyetem jogi karára.

Ezek szerint jó tanuló volt?
Általánosban végig kitűnő voltam, a gimnáziumban a reáltárgyak miatt már becsúsztak négyesek is, de olyan erős volt az LVG, hogy társaimhoz hasonlóan nekem sem lehetett gond az egyetemi felvételi. Akkoriban nyolcadik volt a gimnázium az országos listákon. Humán érdeklődésem miatt választottam a jogi egyetemet, amit harmadiktól az akkori vőlegényemmel való kapcsolattartás miatt Budapesten, az ELTE-n fejeztem be.

Ott főleg alkalma lehetett kiváló tanáregyéniségekkel megismerkedni.
Ez már sokkal korábban megtörtént, ugyanis osztályfőnökünk, Csörgő Terike nagyon magasra tette a mércét a gimnáziumban, neki is köszönhető, hogy remek osztályközösségünk alakult ki. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, évente találkozunk. Az egyetemen a római jog professzora dr. Zlinszky János, polgári jogon pedig a későbbi alkotmánybíróság tagja, dr. Harmathy Attila voltak rám legnagyobb hatással.

Ebből inkább bírósági karrierre következtetne a külső szemlélő.
Három évig dolgoztam is a Jászberényi Járásbíróságon, ott szakvizsgáztam. Azonban úgy éreztem, hogy az én személyiségem nem a bíróságok szeparált világához áll közelebb, sokkal inkább az önkormányzatoknál jellemző napi szintű ügyfélkapcsolat, a közérdek képviselete és a feladatok összetettsége vonzott. Ezért megkerestem az akkori polgármestert, dr. Magyar Leventét, hogy szeretnék itt dolgozni, ő pedig azt mondta, örömmel fogadnak, mint szakvizsgázott jogászt. Dr. Forgács István jegyző az építésügyet és a városüzemeltetést osztotta rám többek között, mert úgy gondolta ez „éppen megfelel a képességeimnek”.

Nem bánta meg az akkori pályamódosítását?
Egyrészt bírói kinevezés a láthatáron sem volt, másrészt felmértem szakmai és személyiségemhez illeszkedően az indíttatásomat. Az itt töltött évek alatt nagyon jó csapatot találtam a hivatalban. A csapatmunka azt jelenti számomra, hogy az itt kötött barátságokon túl mindenkivel megtaláljam a közös hangot elősegítve a feladatok sikeres ellátását.

Ön kemény ember?
Inkább határozott. Amennyiben a helyzet, az adódó feladat indokolja, megmondom a véleményemet, mert az ars poeticám szerint az ember álljon ki magáért, a céljaiért, végső soron a munkájáért. Jobb idejében elmondani valami rosszat, nemlegest, mint utólag széttárni a kezünket, amikor már nem vagy sokkal nehezebben lehet változtatni a dolgok állásán. A hivatalban nagy a munkateher, felelősségteljes feladatok várnak nap, mint nap, ezért a helyzetek okozta stressz oldására gyógyír lehet egy kis vidámság.

Innen visszatekintve már a diplomamunkája is árulkodó abban a tekintetben, hogy hova húzott a szíve. Ennek témája, címe: A megfelelő környezethez fűződő emberi és állampolgári jogok. Ez az időszak a rendszerváltozás hőskora volt. Nem csábította a politika?
Valóban forrongó időszakot éltünk, amikor minden megváltozott, olykor egyenesen borult. Azokból a tankönyvekből például, amelyekkel elkezdtük az egyetemet, már nem lehetett államvizsgázni. Sok barátság szövődött az egyetemen, egymás között politizáltunk is, ahogy ma is megvan a véleményem majd mindenről, ám soha nem voltam a nyilvános politizálás híve, tudatosan a szakmaiságot választottam.

Nem szeretnénk a politika mezejére átrángatni, de vannak kapcsolódási pontok. Ezek közül kettőről kérdezzük a véleményét. Az első az, hogy sokak szerint a közbeszerzés a lopásnak az eufémikus megnevezése.
Valóban lehetnek ilyen vélemények, ha a cél hírek, még inkább álhírek kreálása. Az álhíreknek sajátossága azonban leginkább az, hogy kreálójukat a tények azért nagyon nem zavarják. Az uniós közbeszerzéseknél jogszabályi szinten olyan minőségbiztosítási rendszert és olyan több szintű jogi ellenőrzést dolgoztak ki, hogy az eljárásra vonatkozó tanúsítványok kiadásáig ki sem lehet írni az adott közbeszerzési eljárást. Ehhez a folyamathoz kapcsolódik a támogató szervezetek igen szigorú elszámoltatási rendszere. Aki valaha is részt vett közbeszerzési eljárásban, az tudja, hogy az nagyon összetett folyamat, amelyben laikusan nem lehet hiteles véleményt alkotni.

A másik kérdés, hogy a köztisztviselők létszámát országosan öt-hatszázezerrel csökkentenék bizonyos politikusok. Azt állítják, hogy ezáltal a bürokrácia is csökkenne.
Az egész önkormányzati rendszer most már jó ideje mozgásban van. Úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban, de a város más dolgaiban is, ahol csak lehet, nagyobb hangsúlyt kell helyezni a szakmai szempontokra. Természetesen ennek során kiemelt szerep kell, hogy jusson a  városvezetéssel történő  egyeztetéseknek.. A hivatalban az ellátandó feladatot kell megnézni és ahhoz igazítani a létszámot. A  hivatalt korábban már több alkalommal átvilágították, és arra jutottak, hogy e tekintetben a működés megfelelő. A járási rendszer felállításával feladatok kerültek el a hivatalból, ennek következtében távoztak is azok a személyek, akik az adott területen dolgoztak. Látni kell, hogy van egy optimális létszám, ami alatt nem működik a rendszer, amikor már nincs kinek delegálni a feladatokat. Tehát a karcsúsításnál meg kell nézni, hogy mi a feladat, mennyi az ehhez szükséges létszám és mit bír el a költségvetés.

Kialakult már, hogy a munkamegosztásban mi tartozik Önhöz? A jegyző helyetteseként a jogállásuk ugyanaz.
A vagyongazdálkodásért felelek, szoros kapcsolatban a polgármesterrel és Hajnal-Nagy Gábor alpolgármesterrel. A közbeszerzéseknél a Bíráló Bizottság elnökeként végig kell követnem a folyamatokat. Ezekből logikusan következően a Városfejlesztési, valamint a Gazdasági és Tulajdonosi Bizottság felügyeletét én látom el. Természetesen részt veszek a képviselő-testületi munka szakmai előkészítésében, segítésében és kapcsolatot tartok a Jogi Irodával, valamint a Kabinet Irodával is. A tervek szerint új kollega érkezik, aki fokozatosan átveszi tőlem a korábbi feladatkörömet, én pedig a második félévtől a Városüzemeltetési Bizottság munkájába is még jobban bekapcsolódok.

Milyen terhelésre, időbeosztásra számít?
A lányom 3. éves a budapesti Dózsa György Táncművészeti Gimnáziumban, így elsősorban a hétvégéket próbálom a családi programok számára szabaddá tenni. Az azonban már most látható, hogy a megnyújtott hétköznapokat – különösen az előterjesztések és a szerződés tervezetek elkészítése és kontrollja miatt – hétvégi munkával is meg kell erősíteni.

Nem a végére illene, vagy talán nem is illő megkérdezni, de mégis, miért vállalta, vállalja ezt a feladatot?
Szeretem ezt a várost, itt élnek a szüleim, testvéreim, barátaim. Ismerem a feladatot, az embereket, látom a folyamatokat, amelyek révén szebb lett, jobb lett a város élete, és ebben valamilyen részben az elmúlt 20 éves munkámat is tetten érem. És ez jó dolog.