Gondolatok a XX-XXI. századi Jászságból

Mint tősgyökeres jászberényi lakos, fontosnak tartottam életem 86. évében, hogy a Jászságról és Jászberény viharos történelmi időszakairól írjak.

Egy idézettel kezdem írásom: A múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni. (Gróf Széchenyi István)
Az írásba foglalt történelmi időszakok egy része életem visszaemlékezéseiből készült, valamint szüleim, nagyszüleim, ismerőseim elmondásán alapul.
A Jászság is és Jászberény is a két világháború között elszenvedett egy világgazdasági válságot, ami 1929-1933-ig tartott. A Jász Hírlap akkor a következőket írta 1931. augusztus 8-án: „bizonytalan búzavásárlások, rendszertelen árak a jászberényi piacon”. Ami azt jelentette, hogy túltermelés miatt a búzát festették, egy részét csak takarmányozási célra használhatták. Ezért csak azok a gazdák jártak jól, akik nagyobb állatállománnyal rendelkeztek. Így próbálták a gazdasági csődöt részben elhárítani.
A Jászság szintén elszenvedte a második világháború nehéz éveit, ám ennek ellenére mégis fejlődésnek indult. A fejlődés főleg a művelődés terén jelentkezett. Iskolák épültek az 1920-as és 1930-as években. Tanítóképző, mezőgazdasági iskola, gimnázium, több általános iskola nyílt a városban, valamint tanyai iskolák a peremvidékeken; Négyszálláson, Peresen, Tőtevényen, Porteleken, Rekettyésen és folytathatnám tovább. A városunk akkori fejlődése Gróf Apponyi Albert ötvenéves képviselői munkájához és Klebelsberg Kunó művelődési miniszter nevéhez is köthető, valamint városunk polgármestereihez, például Friedvalszki Ferenc Péterhez. Ekkor készült a ’48-as szobor, a bundáskút és még több artézi kút. A húszas és harmincas években a város lakosságának egy része még ásott kutakból fogyasztotta az ivóvizet, ami sok esetben egészségtelen volt.

A Jászság és Jászberény mintegy nyolcvan százaléka a második világháborúig mezőgazdaságból élt. A lakosság egy része jómódú polgárság, ugyanakkor a régiót sok kis- és törpegazdaság jellemezte, valamint földművesek, kisiparosok, értelmiségiek lakták. A mezőgazdasággal összefüggő szakmákat folytatták: kovács, szíjgyártó, szűcs, bognár, szabó, cipész. Jellemző volt a Jászságra, hogy itt nem voltak urasági birtokok.
A Jászság és Jászberény akkor még nem rendelkezett nagyobb ipari létesítménnyel, például gyárakkal. Ezek később, bőven 1945 után épültek. Mint a Hűtőgépgyár, az Aprító. Ezért a családok egy része időszakos munkákból élt. Nyáron napszámosként aratást vállaltak, csépléskor részesként keresték meg kenyerüket, vagy nagyobb szőlőtelepeken napszámosként. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy azoknak a nagycsaládosoknak, akik mezőgazdasági munkákból éltek, az Országgyűlés az 1940-es 23. számú Törvényben elrendeli Oncsa-házak építését, rendkívüli kedvezményes áron.

A városunkra 1945-ig jellemző volt az elmaradott mezővárosi lét. Ez megmutatkozott a lakáskultúrában is: agyaggal meszelt földes szobák, sok volt a nádtetős ház, rossz közvilágítás az utcákon és kevés járda városszerte.
Csak a jobb módú családoknál volt akkor fürdőszoba. Ma, a XXI. században nagy változásoknak lehetünk tanúi a fejlődés terén. A lemaradás következménye: a két világháború megviselte anyagilag az országot és a településeket. Azelőtt az ország egyes részein tejjel-mézzel folyó Kánaán volt hazánkban. A második világháború előtt ilyen volt a Jászság is.
Magyarország a második világháborút elvesztette, így arra kényszerült, hogy a győztesek által szabott feltételekkel kössön fegyverszünetet. Ennek a fegyverszünetnek később komoly ára lett.
Jaltában a győztes szövetségesek nyilatkozatot fogadtak el arról, hogy a vesztes országokban választásokat kell tartani. Ezt követve 1945. novemberre választást írtak ki. A választás akkor kétfordulós volt. Életkor 20 év volt. A választások a polgári pártok győzelmét hozták. Kimagasló eredményt ért el a Kisgazdapárt 57%-kal. Többi pártok: Paraszt Párt, a Barankovics-féle keresztény párt, Szocdem, Kommunista párt 16%.

Ezután következett a pártok között a tárcák elosztása. Nagy vita alakult ki a kisgazdák és a kommunisták között. A kommunistáké lett a belügyi tárca. Ennek következményeként orosz irányítással és Rákosi Mátyással az élen a kisgazdákra folyamatosan diktatúrát alkalmazott Biszku Béla és Apró Antal. A kisgazdák vezetői voltak Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Kovács Béla titkár, Varga Béla házelnök. Milyen volt a választás utáni hangulat? Nagy remények, egy igazságos demokratikus úton. Mi volt akkor a kisgazdák föld programja? Egy erős, élhető gazdaságot létrehozni, de nem urasági birtokokat, hanem értékesítési szövetkezeteket, Hangyaszövetkezeteket, egy erős parasztszövetséget. 1945 után a földosztást a kommunisták sajátították ki maguknak, ami azt jelentette, hogy 2-5 holdat osztottak ki a családoknak. Később erőszakosan a középbirtokosokra is sor került, ha kellett veréssel és börtönök árán. Már 1945-47-ben is érezhető volt az erőszakos szovjet beavatkozás. A kisgazdapártot széttagolták. 1946 februárjában hamis vádak alapján letartóztatták Kovács Bélát, majd a Gulágba vitték kényszermunkára. Nagy Ferencet, aki 18 hónapig volt a kisgazdák miniszterelnöke, lemondásra kényszerítik. Varga Béla házelnököt szintén eltávolítják posztjáról. Nekik csak egy lehetőségük volt; nyugatra menekülni a diktatúra elől. Tovább folynak a megszorítások, ezt főleg a parasztsággal éreztetik. Még feloszlatják a Parlamentet egy kékcédulás választással, ami csalással történt. Ami azt jelentette, hogy egy cédulával több helyen szavazhattak a kommunisták.

1949-re kialakult a teljes diktatúra. A parasztságot, iparosokat és értelmiséget teljes erővel üldözték a diktatúra hű kiszolgálói, akik képesek voltak bárkit elárulni és a kegyetlenségtől sem riadtak vissza. Így teltek meg a börtönök szorgalmas parasztokkal, akik már a beszolgáltatásokat sem tudták teljesíteni. Már elviselhetetlen volt a diktatúra, melynek következménye lett az 1956-os forradalom és szabadságharc. A forradalmárok követelték a szovjet csapatok azonnali kivonulását, a független és semleges Magyarországot, szólásszabadsággal.

A szemben lévő harcok úgy festettek, mint Dávid és Góliát viadala. A kivonulás helyett megszállták hazánkat. A forradalmunkat elárulták és vérbe fojtotta a túlerő. Kádár János elárulta hazáját, vele együtt Nagy Imre miniszterelnököt, aki hazánk függetlenségéért mártírhalálával fizetett. A forradalom fizikailag elbukott, de szellemileg élt és él az emberekben. Ebből mi, jászberényiek is kivettük a részünket. A nyolcvanas évek végére országunk erkölcsileg és gazdaságilag a csőd szélére zuhant.
Így következett be az 1989-es rendszerváltozás, a többpárti demokráciával, amelynek következménye az volt, hogy az Antall-kormány gyengesége miatt mégsem jött el az igazi rendszerváltás. A nemzeti vagyonnal nem történt meg az elszámoltatás sem a mezőgazdaságban, sem az iparban. A mezőgazdasághoz tartozó cukorgyártást leépítették, csak egy cukorgyár maradt Kaposváron. Nincs védelme a magyar földnek, mert olyan gazdaságokat privatizálnak, mint a Mezőhegyesi Ménesbirtok, mely régi, nagy múltú mintagazdaság volt. Semmiképpen nem látom az igazságos földelosztást, ami kis- és középgazdaságok esetében legfeljebb 300-1200 hektár. Nyugat-Európában, például Dániában, jóval alacsonyabb a birtokhatár.

Szűcs Kálmán