Y HÁZ, és ami mögötte van

Aki több éve járt a Korcsolya u. 5. szám alatt, akkortájt amikor még kifőző konyha-, és ebédlőként üzemelt, és véletlenül az utóbbi napokban is betévedt az épületbe, biztos, hogy „dobott egy hátast” mint én.

Ennek az épületnek a neve december 3. óta Y HÁZ, azaz a Yakuzák Se otthona, székháza. Már a külső homlokzat is kíváncsivá teszi az embert, ami belül van az meg egyszerűen lenyűgöző, bőven több mint egy dojo. Bennem az a hozzáállás, az a munka – és nem kevésbé a végeredmény –hagyott nyomot, ahogy ilyen rövid idő alatt és ilyen formára kikerekedett.  Jó egy éve, hogy sokadmagammal ültem, a fent nevezett létesítményben 5-6 szál gyertya mellet – merthogy világítás sem volt – és hallgattuk Agócs Tibort az egyesület vezetőjének (akkor még Ő volt) elképzelését az épület átalakítását illetően.  Többször egymásra néztünk, kollégámmal, hogy jól hallunk-e hiszen Tibor olyan terveket, elképzeléseket vetített ki a falra, amit szinte elképzelni sem tudtunk.

Most már bevallhatom, hogy akkor egy lyukas kétfillérest sem áldoztam volna fel tétként, olyan álmodozásnak csodának ítéltem az átalakítást. Pedig gondolhattam volna, hogy Tibor nem mesedélutánt tart az érdeklődőknek, ugyanis régóta ismertem aktivitását, dolgoztunk együtt a rádióban egykor, később pedig nagyon sok interjút adott, több edzését végignéztem. Ismerem tanítványait, végigkövettem tevékenységüket, nagyon sokszor közreadtuk az egyesület versenyzőinek kiváló eredményét a médiában. E tényekből is tudhattam volna mire képes, de valahogy mégsem vettem a lapot. Belátom rosszul tettem. Ahogy aztán teltek, múltak a napok, jött a tavasz és amikor kikerekedni látszott az épület új arculata, látszott, hogy a mesének hitt elképzelés kezd valósággá válni. Egy év elteltével aztán bebizonyosodott, hogy csodák pedig nincsenek, vannak viszont dolgos kezek, van egy hatalmas összefogás és van egy olyan ember, aki mindezt összegyúrja és alkot társaival egy reprezentatív épületkomplexust. 

Az ünnepélyes átadásra korábban érkeztem, hogy megkérdezhessem a „nagy titkot”, azaz hogy miképpen sikerült mindannyiunk számára kézzelfogható, szemmel látható maradandót alkotniuk. Szokása szerint harsányan, őszinte barátsággal fogadott, és amíg a mikrofonom elé állt, legalább három-négy fontos – ez sem lepett meg – utasítást adott kollégáinak. Aztán mosolyogva, újra átélve az eseményeket, elkezdte mondókáját…

„Az elmúlt 25 éves munkánkkal vívtuk ki azt az elismerést, hogy a várostól kaptunk egy épületet. Ez volt a kiinduló alap. Az építkezés, átalakítás megkezdése után, egyszerre kellett figyelnünk az itt folyó munkára és az edzésekre és emellett utaztunk nemzetközi versenyekre is. Az is nagy odafigyelést igényelt, hogy az Y Akadémia, Az élet iskolája mögé be tudjuk rendezni dolgainkat. Az építkezés pedig mindent vitt. Hatalmas összefogással gyerekek, szülők dolgoztak megfeszített munkával, minek köszönhetően 295 tonna sittet vittünk ki és közel ennyi építési anyagot hordtunk be. Emellett természetesen a szakemberek is tették a dolgukat rendesen. A fantasztikus az egészben az, hogy a gyerekek szinte maguknak építették, így nagyon megbecsülik, és ami fontos, hogy otthonuknak érzik ezt a házat. Összességében elmondható, hogy minden összevágott ebben az évben: a 25. jubileumi év, elnökünk lett dr. Rédei István, a versenyeredmények és az otthon megteremtése.  Most már megint tervezgethetek, de ezt már nagyon jó érzéssel tölt el. Elképzelésem, hogy a programok beindításával egy hatalmas szakmai lökést fogunk kapni, hiszen magasabb képzésben részesülnek a tanítványok az itt megjelenő szakemberek és az általuk idehozott tudományos dolgok által. Ennek eredményét nem feltétlen egy év alatt érzékelhetjük majd, ennek több idő kell. Ha a várt sikerek két-három év alatt következnek be, akkor legalább ilyen boldog leszek, mint most.” – fejezte be gondolatmenetét Agócs Tibor.
Tanultam az elmúlt év történéseiből, úgy érzem ezek után már nincs kételkedni valóm, Tibor ezt is végre fogja hajtani. Az Y Akadémia sikeres lesz…