Menedékünk a család

Pénteken este Krúdy Tamás, a Nők Lapja vezető szerkesztője a család témáját járta körbe a könyvtár kamaratermében a jobbára nőnemű hallgatóságnak tartott előadásán.

Az előadó nem a levegőbe beszélt, maga is családos ember, sőt nem is akármilyen tapasztalattal rendelkezik, hiszen feleségével hat gyermeket nevelnek. Párja ez alkalommal is elkísérte és kettőjük szoros köteléke szemkontaktusaikból, a feleség támogatóan ható testbeszédéből nyilvánvalóvá vált a közönség számára is. A házastársak ilyen mérvű egymásra hangoltsága azonban nem minden párkapcsolatban ilyen meghatározó. Napjainkban sajnos ennek az ellenkezője jellemző, a családokban is háború dúl a női és a férfi szerepekből adódó felborult egyensúlyhelyzet miatt.

Kutatók hosszú évek óta tanulmányozzák a női és a férfi agy, a két nem közötti különbözőségek milyenségét. Számos elmélet született, és ezek mentén kialakultak különböző sztereotípiák a párok és az egyének társadalmi szerepvállalásáról.  Abban azonban a szakértők nagy része egyetért, hogy a civilizált társadalom alapját immár tízezer éve a család jelenti. Mind a nő, mind a férfi számára ez az egység a legbiztonságosabb, legegészségesebb társadalmi létforma. Adott népcsoport kultúráját, felemelkedését, illetve hanyatlását meghatározza a társadalmi létformának alapjául szolgáló család. Bármilyen hihetetlen, de a szexuális szabadság, a szabatosság, a vallási dogmák elvetése a kreativitás csökkenését eredményezik az adott ország népeinek életében. A korlátok nélkül megélt szexualitással elvesznek azok az energiák, melyek a magas szintű kreativitás kifejtéséhez vezethetnének, a társas energiák megcsappannak, majd a társadalom hanyatlani kezd. Ezt az utat járták be annak idején a történelem során felemelkedett, majd szétesett korukhoz  képest fejlett közösségek; az ókori sumérek, az egyiptomiak, a görögök vagy a kínaiak. A mai kor emberének mindennapjait teljesen átitatja a szexualitás, az autótól a tetőcserépig, mindent a női test látványával hirdetnek. A nő árucikké deklarálódik, ugyanakkor a munkavállalás révén felértékelődik, a nemi szerepek felcserélődnek.  Ezek a tényezők zavart okozhatnak a párkapcsolatokban, mely kivetítődik a társadalomra is. Egyre több a magányos ember, a fiatalok nehezen kötelezik el magukat a házasság mellett, gyakran laza élettársi kapcsolatban élnek vagy csak a próbaházasságig merészkednek, melyek nagy része nem teljesíti be a hozzáfűzött reményeket. A társadalomkutatók már a vészharangokat kongatják, ugyanis az előző évezredekből nyert tapasztalatok azt mutatják, hogy mindössze három generációt élhet túl ez a ma tapasztalható túlzott szabatosság. Krúdy Tamás szerint a harmadik generáció már a bölcsőkben ringatózik. Túlélésesünk záloga az elköteleződés, a család intézménye lehet.

Persze a házasság nagyon ritkán idilli, hiszen ne feledjük, a mesék csak arról szólnak, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak, de azt nem teszik hozzá, hogy békében is. A tanulságos előadás beszélgetős fórummal fejeződött be, ahol Krúdy Tamás továbbgondolásra nyitva hagyott kérdéseket.