Megjelent a Jászsági Évkönyv

Az idei Jászsági Évkönyv bemutatójának ezúttal nem Jászberény, hanem egy másik jász település, a közeli Jákóhalma adott otthont december 11-én, pénteken koraeste. A községháza dísztermébe érkeztek a meghívott vendégek, közöttük a kötetbe tanulmányukat megjelentető szerzők és más közreműködők, akiknek munkáját ezúttal is, mint már évek óta, Pethő László főszerkesztő fogja össze.

Közel negyven szerző szerepel a könyvben, közülük kilencen újak, eddig még nem írtak a jászok könyvébe. Három ifjú, harminc év alatti „író” is közreadta ezúttal munkásságát.
A könyvbemutató résztvevőit a szokásokhoz híven ezúttal is a Jászsági Évkönyv Alapítvány Kuratóriumának elnöke, Kertész Ottó köszöntötte elsőként.
A bemutató elején a résztvevők egyperces néma főhajtással tisztelegtek az egykori szerkesztőbizottsági tag, Farkas Ferenc előtt, aki az idén hunyt el.

A folytatásban a település polgármestere, Terjéki Tünde fejezte ki köszönetét azért, hogy Jászjákóhalma részese lehetett ennek az eseménynek. Hangsúlyozta, hogy aki forgatja majd a Jászsági Évkönyvet, az Jákóhalmáról is kaphat információkat.
A program része volt a kiváló minősítéssel büszkélkedő Községi Népdalkör előadása, akik az egri minősülésen bemutatott műsorukkal köszöntötték a jelenlévőket.
Az évkönyvbemutatók fontos része az első olvasó véleménye, ajánlója. Erre a feladatra a szerkesztők ezúttal Pócs Jánost, térségünk országgyűlési képviselőjét kérték fel.
„Az évkönyv számomra olyan, mint egy családi album, mert mindenféleképpen rólam, rólunk szól. A jövőben egyre ismertebb lesz, hiszen korábban is sokan voltak, akik belenéztek, és egy-egy találkozó alkalmával idéztek belőle. Reméljük, hogy még többen lesznek, akik tanulmányozni fogják a jövőben is” – kezdte Pócs János, majd a hallgatóság figyelmébe ajánlotta a kötetben szereplő szerzők írásait.

„Makó Pált új arcáról ismerjük meg az eddigiek mellett a műveiből készült fordításból, Darázs Árpádról már máskor is sokat olvashattunk az évkönyvben, de mindig új információkat kapunk róla. Érdeklődve olvastam Besenyi Vendel írását a jászberényi földműves iskoláról. Ajánlom a II. világháborús emlékművekről szóló tanulmányt Farkas Kristóf Vince és Fodor István Ferenc tollából, hiszen minden jász települést érint. Kiss Erika érdekes témát választott egy régi berényi polgármesteri sors megírásával. Kovács István László cikke a jászdózsai vízmalomról szól, Szikszai Mihály-Csajka Gizella pedig jászberényi egyletekről ír, Törőcsik István a négyszállási temetőről, míg Vincze János Farkas a jászladányi zsinagóga sorsát mutatja be.
A gazdasági rovat szintén tartogat érdekességeket: Kármán Antal évek óta sorra veszi a Jászsági Top 10-et, Metykó Béla egy régvolt szövetkezetre emlékezik vissza tanulmányában, mint ahogyan Stanitz Károly Havel Lipótra, a Berénnyel kapcsolatban álló budapesti vállalkozóra. Két érdekes fotóanyag is szerepel a könyvben, az egyik Kálmán Katától a másik Balog Tibornétól. Sok mindent megtudunk a sasközpontról Kertész Ottó írásából, érdekes Buschmann Éva anyaga, aki a hajdani berényi tanyavilág lakóinak mai találkozóiról ír.

A kitekintés rovatból minden évben megmutatjuk, hogy nem vagyunk bezárva a Jászságba. Hiszen most is arról olvashatunk Gurzó K. Enikőtől, hogy mit is tudnak a tarzani filmek révén elhíresült Weiszmüller család alsószentgyörgyi kapcsolatáról, László László kanadai magyar pedig azt mondja el, hogyan őrzik a Kanadában élők a magyarságukat, Szerző Dorina az erdélyi identitásvizsgálatról szóló kutatását adta közre.
Az Örökségünk rovat változatos anyagában emlékezést olvashatunk Kocsis Gyuláról, Rohonczy Andreáról, Farkas Ferencről, Szántai Józsefről.  
Lukácsi László alsószentgyörgyi helytörténész egy II. világháborús katona dokumentumát mutatja be, Ézsiás Adrienn-Horváth Brigitta-Kalló Brigitta az utóbbi években rendszeresen feltűnnek az évkönyvben, ezúttal a jákóhalmi temetőkről írnak. Gledura Lajosné tanítóképzős diákéveit elevenítette fel, míg Tóth Tibor egy olimpiai bajnok úszónővel, Gyenge Valériával készített interjút.

S végül a könyvismertetésben maga a Jászsági Évkönyv kerül terítékre. Bathóné Lakatos Csilla bemutatja az elmúlt bő két évtizedet az évkönyv szemszögéből, vagyis, hogy kik és mit írtak. Két kiadványra is felhívja a rovat a figyelmet, a Suba Györgyné által szerkesztett könyvre, amely egykori papokról szól, valamint Bathó Editnek a szőlőtermesztésről szóló kötetére” – foglalta össze az évkönyv tartalmát Pócs János, mint első olvasó.
A könyvbemutató részeként ezúttal is kiemelt szegmens volt a gazdasági rovat részletesebb bemutatása, amelynek évek óta közreadója Kármán Antal, aki maga 2007-ig aktív cégvezetőként, majd 2008-tól nyugdíjasként kíséri figyelemmel a Jászság gazdaságát. Kármán Antal összefoglalójából megtudtuk, hogy 2010-ben a Jászság gazdasága a „csúcsra járt”. A Szolnok megyei társas vállalkozások 70%-át jászsági vállalkozók realizálták. A Samsung Zrt. egymaga 40%-ot tett ki ebből. Kármán Antal azt is kiemelte, hogy térségünkben inkább munkaerőhiány van, mintsem munkanélküliség.

A Jászsági Évkönyv bemutatójának második felében ezúttal is a szerzők álltak a pulpitusra, és megjelent munkájukat egy-egy percben ajánlották a közönség figyelmébe. Közülük ki ügyesebben, ki hatásosabban, mások kicsit félszegebben próbálták ajánlani saját tanulmányukat, cikküket.
A találkozó közös baráti beszélgetéssel zárult birsalmával töltött bejgli és „pampuska” kíséretében.