Egyéves a Hónap Műtárgya sorozat

Ha hónap eleje, akkor hónap műtárgya a Szikra Galériában. Múlt hét kedden délután december hónap műtárgyaként Makay József Zagyva-híd télen című festményével ismerkedhettek meg a rendezvény résztvevői.

A legutóbbi alkalom különlegességét az adta, hogy a művészetkedvelő közönség éppen egy éve, minden hónap elején ellátogathat a Szikra Galéria előadással egybekötött festménybemutatójára, ahol megismerkedhetnek egy-egy Jászsági festő alkotásával.
A rendezvénysorozat elmúlt egy évben kialakult szokásaihoz híven az est házigazdája köszöntötte a szép számmal megjelent közönséget, akik között külön üdvözölte Bárczi Péternét, a festőművész unokatestvérét, majd a hagyomány szerint elsőként a zene terelt bennünket a képzőművészet mezejére. Farkasné Szőke Tünde zongorajátékának kíséretében ezúttal Katona Flóra fuvolán, Varga Norbert pedig trombitán előadott dallamokkal teremtették meg azt a sajátos hangulatot, mely hónapok óta a rendezvény nyitófejezete.  Makay József életútját, munkásságát, stílusának főbb jegyeit Farkas Edit, a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria intézményvezetője mutatta be.

Farkas Edit mondandójában kiemelte, hogy a Kortárs Művészeti Lexikon Makay Józsefet helyi és megyei tárlatok rendszeres résztvevőjeként tartja számon, művészetét azonban igen szűkszavúan tárgyalja. Előadásához elsősorban a Hamza Múzeum által 2004-ben, B. Jánosi Gyöngyi és dr. Egri Mária tolla nyomán megjelent Makayról szóló monográfiát hívta segítségül, saját benyomásaival megfűszerezve.
Makay József festőművész 1919. augusztus 10-én született Jászberényben és 1979. november 8-án hunyt el a Szolnoki Tüdőkórházban. Jászberényben végezte általános és középiskolai tanulmányait. Rajztanára, Rácz Kálmán korán felfigyelt tehetségére és segítette. 1937-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, mestere Rudnay Gyula volt, kinek jászberényi látogatásai alkalmával gyakran bemutatta munkáit.

Szülővárosában rendezte első önálló kiállítását 1947-ben, s csatlakozott a már létrejött jászberényi művészcsoporthoz, részt vett kiállításaikon. Tagja volt a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és a Magyar Képzőművészeti Szövetségnek.
Impresszionista indíttatású festészetét az élet szinte minden jelensége inspirálta: a táj, az ember, a paraszti életforma, az ünnepnapok, hétköznapi élet pillanatai, állatok, növények. Foglalkozott történelmi témák feldolgozásával is. Különösen figyelemre méltóak figurális kompozíciói és érzelmi töltésű tájképei. Összetéveszthetetlen egyéni műveit biztos rajztudás, merész színhasználat és ecsetkezelés jellemzi. Festékeit maga készíti, festőeszközei a serteecset, a kenőkés, egy darab rongy és tíz ujja.
Képzőművészeti tehetsége mellett, intellektuális alkata lévén autodidakta módon folyamatosan képezte meg, kiemelkedő műveltsége vonzotta az embereket. A jászberényi rajztanároknak szakköri foglalkozásokat is vezetett. Személyiségében és festészetében egyaránt különbözött társaitól. Aki látta festés közben, azt könnyen csalódás érhette, hiszen nem azt látta viszont a képen, amit a természetben látott. A művész saját vízióit, a benne kialakított képet jelenítette meg a vásznon. Mint az expresszív festészet legjobbjai, nem utánozni akarta a természetet, hanem belső emóciókon, érzelmeken keresztül kívánta értelmezni azt.

Érzékeny, büszke, könnyen sebezhető, megalázkodásra képtelen személyiségét alig néhányan fogadták el, de irigyelték mindazért is, amit mert megtenni. Ha úgy tetszik, legendákat szőttek róla, de ha úgy alakult megszólták öltözködéséért, házasságaiért vagy mert nem tudott gazdálkodni a pénzzel. A közfelfogás úgy tartotta, hogy nem dolgozott, vezérlő elveit csak kevesen értették meg.
Az intézményvezető előadásában kihangsúlyozta Dr. Selmeczi László régész gondolatait, melyet dr. Egri Mária és B. Jánosi Gyöngyi Makayról szóló monográfiája kapcsán fogalmazott meg: „A könyv olyan művészt mutat be, aki úttörőként akarta megismertetni és elfogadtatni Jászberény társadalmával az általa elképzelt művészi világ gyakorlati megvalósítását. Egy olyan társadalomban próbált a festészetből megélni, amelynek még nem volt szükséglete a műalkotások közegében élni mindennapokban és amelyben a mecenatúra még igencsak kezdetleges formákat öltött.”

A hónap műtárgyának választott alkotás, a Zagyva-híd télen, az annyiszor megfestett, de mindig újat mutató jászberényi részletet ábrázolja. Pontosan nem ismerhetjük a mű keletkezési idejét, annyit azonban kikövetkeztethetünk, hogy télen készülhetett. A kép Budapestről került vissza a városba és Szikra István műgyűjtő tulajdonát képezi év eleje óta. A festmény a jászberényi Szövetkezet úti hidat ábrázolja, a Zagyva folyó bal partjáról télen. A háttérben két oldalt az emeletes házak láthatóak. Előtérben a Zagyva, a frissen hullott fehér hó, és az itt-ott kibukkan a fű sötétzöldje. A kép központi részében kopasz fák sora feketével, barnával, vörössel ábrázolva. A képen jól megfigyelhetők a Makayra jellemző erős fény-árnyékhatások és a réteges festékfelvitelből adódó durva, csomósan megjelenő festékréteg. Az égen látható vörös foltokat valószínűleg ujjal kenhette.

Az est folyamán a művészről néhány gondolata erejéig megemlékezett unokatestvére, Bárczi Péterné. Elmondta, hogy Farkas Edit rendkívül hitelesen ismertette meg Makay József személyiségét és munkásságát a közönséggel. Elmondta, hogy unokatestvére szerfelett művelt volt, barátait nagy becsben tartotta. Egyéniségét egyszerre határozta meg a markánsság, az őszinteség és az érzékenység. Kimondottan bohém életet élt, és valószínűleg önpusztító életmódja vezethetett 1979-es halálához. Kiváló sportoló, de különösen jó pillangóúszó volt.  Mindezen talentumokra többen visszaemlékeztek a jelenlévők közül , akik személyesen is ismerhették a festőművészt. Különös érzékenységgel gondolt vissza Makay Józsefre Benke László tanár úr is, ki rajztanárságát neki köszönheti. A fanyar humorú, sokszor durva, de mégis jópofa Makay tanította meg arra, miként kell a színnel jól bánni, és hogyan kell úszni. Többen úgy vélekedtek róla, hogy akkor élte fénykorát, mikor minden kötöttség nélkül élhette mindennapjait.